Az interjúalany beszél a német megszállás időszakáról (0:11), a fehérvári bombázásokról (8:33), a karácsonykor bejövő szovjetekről, a város ostromáról (15:25), a zabrálásáról (26:20), arról, hogy összeszedték a szovjetek az embereket, de végül nem vitték el őket (30:37).

0:00 Éjjel állítottak be fegyveresek hozzájuk, a nagyapjával közölték, hogy el kell hagyniuk az otthonukat, fejenként három mázsa holmival 2:30 egy tehenet, egy lovat, egy disznót és egy kocsit vihettek magukkal, egy vagonba kerültek az állatokkal, az állomáson összegyűjtötték a különböző falvakból a kijelölt családokat, a vonat Pécsett megállt, megitatni a jószágokat, majd két nap után érkeztek meg a Hortobágyra 4:35 leszállították őket, a gyerekeket a csomagokkal vontatókra rakják, a férfiakat és az állatokat külön terelték, a kijelölt szálláshelyük egy barakk volt, ami rendkívül túlzsúfolt volt, eleinte a férfiak ott sem voltak 6:45 a reggeli fél deci pótkávé, és avas szalonna, vagy gyümölcsíz volt egy fél szelet kenyérrel 7:22 a lakásukból TSZ-iroda lett, a gépeket elvették, és abból alakították meg a TSZ-t 9:05 egy barakk volt a táborban, a többi pedig istálló volt, meg egy rendőrségi iroda, nagyon sokan a birkaistállóba kerültek, ahol rengeteg trágya volt 10:13 a szülők földművelői munkát végeztek, a kisebb gyerekeket egy táborlakó gondozta, majd egy gimnáziumban érettségizett fiú tanítgatta őket, a szülők később vályogból felhúztak maguknak kisebb épületeket 13:28 éjjelenként névsorolvasásokat tartottak, lámpával világítottak be őket, hogy ne pihenjék ki magukat, decemberben vitték ki őket cukorrépát szedni, vagy máskor erdőbe vitték őket 15:28 karácsony vagy húsvét egyszerű ünnepek voltak, a leveleiket átolvasták, a csomagokat átvizsgálták, de azok főleg élelmiszerek voltak, mert a gyógyszereket elvették, hozzá sem hívtak orvost, mikor tüdőgyulladása volt 18:36 visszaemlékezik kisebb boldog pillanatokra, kézimunkáztak és énekeltek a lányok, a többi táborról, vagy a környezet híreiről nem volt információjuk 20:22 két gyerek megpróbált elszökni a táborból, elkapták őket 21:30 a szabadulásuk Nagy Imre beszéde után következett, azt pedig rádióból hallották, szép lassan elengedtek családokat, a faluba nem mehettek vissza, a tulajdonukat nem kapták meg, ők ’53 szeptemberében távozhattak, Pécsett fogadták be őket 23:17 a lányának, unokáinak elmesélte a vele történteket 26:14 szabadulásuk után megbélyegzettként éltek, még 1995-ben is benne volt a munkakönyvében, hogy „osztályidegen”, Lenin-tanyát, ahol voltak, már eldózerolták, de felkereste a helyet 27:56 sok idősebb táborlakó halt meg, akiket Polgáron temettek el jeltelen sírba 28:51 eleinte kéthetente jelentkezniük kellett a rendőrségen

0:00 családi háttér, egy sváb molnárcsaládból származik 5:38 ő 1930-ban született, édesapja azonban kivételesen nem molnárlányt vett el 7:49 svábok voltak, az anyanyelve német volt, az iskolában tanult meg magyarul 9:36 1940-ben a soproni bencés gimnáziumban folytatta tanulmányait, egészen a német megszállásig, akkor hazaküldték őket 11:35 addig nem érezték a háborút, békésebbek voltak a mindennapok, a német megszállás után azonban elkezdődtek a deportálások, bár volt Volksbund az ő környékükön is, az egyházak viszont ellenezték a működését 17:22 ő a „Hűséggel a hazához” nevű egyházi szervezésű mozgalomnak volt a tagja 1944-ben; a híreket nem újságból vagy rádiókból szerezték, hanem a hozzájuk járó kuncsaftok mindig elmondták a híreiket 19:20 karácsonykor meg újévkor mindig voltak náluk csellengő orosz katonák, áthaladt a fejük fölött a front, a háború után pedig elindult a pártélet 23:28 csatlakozott a Bulányi György szervezésével alakult csoportok egyikéhez, emiatt bebörtönzik hat hónapra 28:01 miután a vezetőiket letartóztatták, ő is várta, hogy beviszik, mert aktív szervező tag volt 33:14 először államellenes összeesküvés szervezésével és vezetésével vádolták meg 1956-ban, de a börtönben szinte azonnal érezni lehetett az SZKP XX. Kongresszusának hatását