Az interjúalany Budapesten született, édesapja a doni hadsereg repülősparancsnoka, de a katasztrófa után leváltották a németek(0:13).A háború után Székesfehérvár reptérparancsnoka lett. A Rajk ügy előtt szerencséesen nyugdíjba vonult, így nem volt kitéve a későbbi koncepciós pereknek(1:16).Édesanyja polgári családból származott, Sopronból(2:30).Sárándra járt iskolába 1950-től. A sárándi évekre nagyon jól vissza tud emlékezni, így megemlíti az '50-es évek nyomorúságos mindennapjait is. Itt földművelésből éltek, mivel más lehetőségük nem volt: édesapját a "nép ellensége" címszóval bélyegezték meg, édesanyját kulákká minősítették(3:16).1956-ban édesapját felkérték a helyi forradalmi tanács elnöki posztjára, de ő nem fogadta el 3 gyerekére, feleségére és a rossz nemzetközi helyzetre hivatkozva. Az interjúalany erről és más 1956-os eseményekről mesél(8:35).Az interjúalany kiváló tanuló volt, Debrecenbe járt gimnáziumba. Erről szól pár mondatot(12:56).Deliné Fráter Katalin a KISZ-ről és akkori politikai atmoszféráról adja elő személyes történetét(14:10).Az egyetemre való bekreülése nem volt könnyű, mivel a személyes múltja, megbélyegzése még 1956 után is kísértette. Erről a szól az interjúalany(21:49).1963-ban ment férjhez, aki agrármérnökként dolgozott. Esküvőjükről és házasságuk kezdeti éveiről hallhatunk pár történetet(24:24).Édesapja 1964-ben halt meg(26:18).A Kádár-korszakban a külföldre való utazás korlátozott volt, de az interjúalany személyes kapcsolatai révén kiterjedtebb utazási szabadságot élvezett. Ennek hátteréről mesél(28:05).Deliné Fráter Katalin itt a nagyszüleiről, azok származásáról, foglalkozásáról, életviteléről szól(32:44).Szót ejt a békekölcsönről is(38:08).A Rákosi és a Kádár korszakban is rendszeresen megfigyelték a családját. Különösképpen az édesapját és az édesanyját. Ehhez kapcsolódó történeteket hallhatunk(40:20).

0:00 családi háttér, 1945-ben született Ausztria területén, az apja vezérkari tiszti volt, az édesanyja pedig egy arisztokrata földbirtokos család lánya, 1952-ig egy kaszárnyában laktak, akkor engedték vissza őket Magyarországra 2:10 az édesapját azonban távollétében halálraítélték, ezért Sopronban agyonlőtték, őt pedig átnevelőtáborba akarták vinni, ezért az édesanyja gyorsan férjhez ment 3:39 1956-ban Brennbergbányán vészelték át a forradalmat, végül onnan disszidálnak, a másik oldalon pedig rokonok várják őket 6:00 1956. december 6.-án érkeztek meg Svájcba, az édesanyja szerencsére perfekt német volt 7:14 Svájcban járt iskolába, az édesanyja ápolónő lett, később pedig egy privát klinika vezetője lett, fogtechnikus lett 8:39 a svájciak nem kedvelték a külföldieket, de a magyarokat befogadták, mert mint munkaerő megállták a helyüket 10:35 1969-ben jött először Magyarországra, mint turista, akkoriban Magyarországon nem voltak koldusok, ugyanakkor egyszerűbben éltek az emberek 12:46 2003-ban telepedett meg végleg ismét Magyarországon, a gondolkodása és életstílusa inkább svájci, mint magyar 18:14 azért költözött Magyarországra vissza, hogy a nyugdíjas élet mellett itt töltse el a hátralévő életét 19:49 a svájciaktól érdemes lenne átvenni a precizitást, vagy azt, hogy munkaidőben ne legyenek emberek a kocsmában, a svájciak teljesen másképpen vannak nevelve 23:00 az édesanyja soha nem akart visszatérni Magyarországra, mert itt lőtték le az első férjét, a külföldieknek vízum és bejelentkező lap kellett

Az interjúalany 1929-ben született Alattyánban (Jász-Nagykun-Szolnok megye). Beszél családjáról. Apja földműves volt, anyja háztartásbeli. Elmondja, hogy gyermekkorában fordítottak voltak az iskolában az érdemjegyek, 6 osztályt kellett elemiben végigjárnia. A II. világháború miatt nem tudott továbbtanulni. (01:38) Beszél a világháború borzalmairól. 1944. november 22-én érték el a szovjet csapatok a falut, mindent elvittek (álltaok, termény, élelem). Fiatalkorát tönkretette a háború. (04:18) A harcok után nehéz volt a helyzet, de kezdett felpezsdülni az élet. Voltak szórakozási lehetőségek a fiatalok számára, főleg táncolni jártak. Itt ismerkedett meg férjével, akihez 17 évesen hozzáment. (05:30) Bátyja és későbbi férje is harcolt a háborúban, mindketten szerencsésen hazatértek. Az interjúalany elmondja, hogy nagyon féltek a harcok alatt. Az orosz katonák erőszakosak voltak a fiatal lényokkal, az inerjúalany is a padláson bújdosott előlük. (09:12) A háború alatt mindig volt elégséges élelmük. A faluban volt hat zsidó kereskedő, őket elhurcolták. További sorsukat nem ismeri.(13:22) Beszél a háború itáni mindennapokról. Sokáig nem volt villany és rádió. Gyertyát és petróleumlámpát használtak. (14:48) Visszatér a II. világháborúhoz, egyszer faluját is bombázták, egy gyermek meghalt. (18:20) Elmondja emlékeit az 1956-os forradalomról. A faluban nem voltak forradalmi események, de a legtöbben szimpatizáltak valamelyik oldallal. (20:46) Elmondja, hogy korábban a Rákosi-korszakban a nagyobb birtokokat elvették és szétosztották. Az interjúalany és családja is kapott öt hold földet, amin dolgozhattak. 1959-ben alapították meg a faluban a TSZ-t. Az interjúalany is belépett a TSZ-be, férje inkáb elment Budapestre parképító vállalathoz dolgozni, csak hétvégenként találkozhattak. 22 évig dolgozott a férj a fővárosban, utána egy évig élvezhette nyugdíjas éveit, majd váratlanuil elhunyt. (23:02) Beszél a TSZ-ben végzett munkákról. Az idő múlásával egyre több terményt kapott, így javult az életszínvonal. A Kádár-korszakot nehezen tudja megítélni. Ő viszonylag jól élt, de nem ismeri más emberek véleményét. (25:40) A Rákosi-rendszerben szigorúan bűntettek a dísznóvágásért, ezért az interjúalany és családja is titokban, feketén vágták a sertést. Beszél a beszogáltatások menetéről. (29:02) Megemlíti a kulákok sorsát (nem túl pontosan). (30:02) A Kádár-rendszerben tisztességesen meg tudott élni. Elmondja tejkezelő munkájának részleteit, ez nehéz fizikai munka volt. 380 aktív alkalmazottja volt a TSZ-nek, mindenki tudott dolgozni. Beszél arról milyen állatokkal foglalkoztak, milyen növényeket termesztettek. Jól megéltek a TSZ-ből, de nem lehetett meggazdagodni. Sajnálja a TSZ feloszlatását a rendszerváltoztatáskor. (37:02)