Az interjúalany beszél korai oktatásáról, és arról, miért döntött úgy, hogy tanítónő lesz (0:05). Beszél arról, hogy milyen bürokratikus nehézségek után került a szarvasi evangélikus tanítókézpőbe (3:00). Szól arról, hogy miként telepítették ki tervezetten őket a közelgő orosz hadsereg elől, és Ausztriába menet hogyan látta életében először, majd hogyan kellett egy géppisztolysorozat elől bújkálniuk (6:20). Ausztriában Linzig jutottak. Elment mellettük egy visszavonuló SS sereg, valaki odakiáltott nekik, hogy miattatok vesztettük el a háborút. Az egyik SS tag erre minden további nélkül főbelőtte azt az embert (10:20). Céljuk az volt, hogy angolszász hadifogságba esnek, és végül valóban az amerikaiakkal találkoztak. Először egy garázsfélében szállásolták el őket, ahol tetvet kaptak, de utána gyorsan javultak a körülményeik és ellátták őket amerikai konzervekkel (12:40). Regisztráció után hazamehettek, ám már laktak a házukban. A beköltözött fiatal pár egy idő után elhagyta a régi házukat. (16:30). Az iskolában gondot jelentett, hogy nem volt otthon korábban, de végül külön kérvénnyel 28 nap alatt elvégezte a 3. osztályt és folytatta tanulmányait. Leírja az internátus és a kézpő elhelyezkedését és mindennapi életét is (18:10). Beszél a háború után divatos olvasástanítási módszerekről, amik nem értek sokat, és végül mindenki visszatért a szótagoló olvasáshoz (24:00). Szól első munkahelyéről, egy baranyai, svábok, sokácok és magyarok lakta faluról, majd elmeséli, miként találkozott férjével és kötött vele házasságot 1952-ben (29:25). Pedagógusi pályájának örömteli és nehéz pillanatairól, gyermekei születéséről is szól (32:10). Végül megemlíti, hogy Kiváló Pedagógus díjat kapott, amit nem az Akadémián vett át, mert 1963-ban éppen Hruscsov elvtársat fogadták az épületben (36:42).

Az interjúalany 1936-ban született Szakolyon (Szabolcs-Szatmár-Bereg megye). Nehéz volt az élete, két fia született, mindkettő fiatalon elhunyt. (00:46) Szegény családba született, de boldog életet élt. Beszél gyermekei és férje haláláról. (02:10) Beszél iskoláiról. Mivel nem akart oroszul tanulni, 7. osztály után otthagyta az iskolát. 8 éves korától kezdve dolgozott. A II. világháború után szovjet katonákat szállásoltak el a családnál. Az orosz tisztek is vallásosak voltak, együtt imádkoztak a családdal. Jó volt velük a kapcsolat, ezért nem vittek el minden állatot. (07:56) 1956-ban ment az interjúalany férjhez. Mindketten földművesek voltak, 1962-ben csatlakoztak a TSZ-hez. A Kádár- és Rákosi-korszakban is vallásos életet éltek. (11:22) Az interjúalany beszél testvéreiről, a rokonságról. (13:00) Beszél a mindennapi falusi életről, a munkákról. Szegények voltak, de nagy szeretetben éltek. Mindenki ismerte egymást a faluban. (17:52) Elmondja az orosz megszállás menetét. Az egész falu nagyon félt, a lányokat el kellett bujtatni. (21:10) Újra beszél családjáról, a falusi közösség változásáról. (22:22) A II. világháború után 7 embert vittek el a faluból a Szovjetunióba kényszermunkára. A Rákosi-korszakban nagyon rosszak voltak az életkörülmények. (28:40)

Az interjúalany beszél családjáról (0:22), arról, hogy nevelőintézetbe került (1:13), arról, hogy többször került börtönbe (3:27), majd elhatározta, hogy változtat addigi életmódján (5:40). Mesél a REF-esekről (6:40), szabadulása utáni elhelyezkedéséről (11:05), bokszolói pályájáról (12:25), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről, melyek elsősorban a Köztársaság tér környékéhez kötődnek (15:58). Beszámol arról, hogy családját a második világháború alatt deportálták (16:53), arról, hogy milyen jó élményei kötődnek az intézetben eltöltött évekhez (17:55), végül pedig kitér tanulmányai ismertetésére (21:58).