Az interjúalany szól gyermekkoráról, édesapja cséplőgépének államosításáról, és arról, hogy korán hozzá kellett szoknia a házi és a kemény munkához is, mert édesapja 1942-ben kiment a frontra (0:20). Szól arról, hogy könyvelői vizsgát tett és a szövetkezetben kezdett dolgozni. Ekkoriban folytak az internálások, ő éppen lekerült a listáról, de rokonait elvitték. A trafikban gyorsan vásárolt nekik cigarettát meg ételt és beadta a vasúti kocsi résein (6:30). Két ávós lerángatta a vonatról, megfenyegették és megjegyezték a nevét. Ezután folyamatosan figyelték és nem hagyták elhelyezkedni. Sőt, a kommunista pártbizottság még bálozás során is nyilvánosan elhagyatta velük a termet (9:08). Szól további elhelyezkedési kísérleteiről, ám egy hónap után a helyi pártbizottság utasítására mindenhonnan kitették (11:20). Levelet írt az országos pártközpontba, akik a megyei pártbizottságot küldték ki kivizsgálni az esetet, de a helyiek nem engedték kiszállni a megyei pártbizottságot és eltussolták az ügyet. Több mint tíz évig nem dolgozhatott, 1952-tól 1963-ig (14:00). Szól családalapításáról is, a lakáshelyzetről, és arról, hogy még az 1960-as években is tulajdonképpen éheztek (20:48). Rátér világháborús emlékeire, arra, hogy kapott repesztalálatot a házuk, illetve arra, hogy az óvóhelyen a német katonák nyugtató gyógyszert osztottak. Később az orosz katonák nagyon megverték a falu orosz tolmácsát, aki egy I. világháborúból itt maradt orosz bácsi volt, akin számonkérték, hogy miért nem tért vissza a Szovjetunióba (24:35). Rátér az orosz katonák értékelésére, az erőszakoskodó, barbár kozákok és a civilizált tisztek közötti különbségre (35:00).

Az interjúalany beszél második világháborús élményeiről (0:05), arról, hogyan telt egy napjuk (5:41), az itthoniakkal való kapcsolattartásról és a távházasságról (7:18), a háború utáni visszavonulás során elkövetett visszaélésekről (16:22), a kivégzéstől való megmeneküléséről (19:12), hadifogságba szállításukról és szökéséről, elfogásuk ismételt kísérletéről (24:59), a hazatérése utáni eseményekről (40:38).

Az interjúalany beszél édesapjáról (0:23), tanulmányairól (3:26), a II.világháborúról (6:10), arról, hogy 1944-ben katonai szolgálatra kötelezték német tisztek, azonban sikerült megszöknie (9:36). Mesél a háború további eseményeiről, harcokról (19:25), a falu háború utáni újjáépítésről, a tanítás megindulásáról (22:04), a kommunista diktatúra alatt a családját ért hátrányos megkülönböztetésről (27:58), a Forint bevezetése előtti, hiperinfláció által előidézett állapotokról (29:04), a kollégiumból történő kirúgásáról, ennek kapcsán visszatér tanulmányaira, pályafutására (30:18). Beszámol a Rákosi-rendszer jellegzetességeiről (34:18), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről (36:17), legszebb éveiről (38:00).