Az interjúalany bemutatja gyerekkorát, családi hátterét (0:10), röviden megemlíti a német megszállást és következményeit(2:20), részletesen beszél a marosvásárhelyi hadapród iskolai évekről és a II. világháborús részvételéről (4:30). Rátér a háború utáni évekre, tanulmányai folytatására, a család sorsának alakulására (31:30), majd beszél az 1950-es évekről (38:30), végül az 1956-os forradalomról (39:20).

0:00 családi háttér, kisparaszti családból származik, de édesapja eladta a földjét, és Szolnokon dolgozott 1:33 1943 októberében bevonult katonának Debrecenbe, majd tartalékos tiszti iskolába került 3:00 1944 júniusában nyugatra indultak, az első megállójuk Ausztriában volt, amerikai hadifogságba estek 5:52 teherautókon Csehországba viszik őket, ahol átadják őket az oroszoknak, de az orosz katonák szívesen fogadták őket 9:36 de onnan marhavagonokban elindítják őket Budapestre, majd Szolnokra, ahol a szüleit még látta 16:08 továbbindítják őket, majd egy romániai gyűjtőtáborba vitték a hadifoglyokat, onnan pedig a Szovjetunióba transzportálják őket, a romániai gyűjtőtábort maguk között csak haláltábornak nevezték, nem volt tábori vécé, nem kaptak ennivalót 19:28 őket Izsevszkbe vitték, ami az Urál nyugati oldalán volt, az udmurt autonóm régióban 21:43 ők, mivel tisztek voltak, nem dolgoztak eleinte, de maguk kérték, hogy mehessenek dolgozni, velük volt Imrédy János, Imrédy Béla fia is hadifogságban 23:42 az oroszok nem is láttak még almát, csodálkoztak rajta, nagyon szegény volt a térség; a hadifoglyok nagyon lefogytak, és a hasuk felpuffadt, a halálos beteg foglyok egy részét hazaküldték, hogy ne rontsa a statisztikát, nagyon kevesen tértek haza onnan 26:43 a békeszerződés megkötése után változtak a körülmények, pl. nem kellet őrrel bemenniük a városba 28:05 1949-ben jöttek haza, Imrédy Jánost nem engedték haza 29:42 a bátyja két héttel később ért haza, mint ő, nekiláttak az álláskeresésnek, Szolnokon az építőiparban helyezkedett el, majd később a vízügynél dolgozott, és onnan vonult nyugdíjba 31:23 be akarták léptetni a pártba, de nem lépett be, a Rákosi-korszak szörnyűségeit idézi fel 35:04 1956-ban a vízügynél is voltak megmozdulások, őket elvitték a forradalom leverése után 37:10 a Kádár-korszak enyhébb volt a Rákosi-rendszerhez képest, nem kellett félelemben élni, de a vallásosság például hátrányt jelentett

Szomor Miklósné 1944-ben született Gyönkön, de családjával Budapesten élt egy bérházban. Édesapja megmaradt önálló kisiparosnak. Érzékelteti az 50-es évek légkörét: lakógyűlések, a személyi kultusz hatása az oktatásra. Szemtanúja az 56-os eseményeknek, érzékletesen mutatja be a szétlőtt várost. Középiskolában egyetemekről, kutatóintézetekből 56-os múltjuk miatt száműzött oktatók tanították, akik a lehetőségekhez mérten feszegették a rendszer kereteit. Érettségi után azonnal férjhez ment, három gyermeke született. Megelevenednek egy napról napra élő értelmiségi házaspár mindennapjai a Kádár-rendszerben: küzdelem a lakásért, a mindennapi megélhetésért. (00:00-05:38) a család bemutatása, születésének körülményei a német majd szovjet megszállás alatt; (05:38-09:40) egy kispolgári család mindennapjai a Rákosi-korszakban; (09:40-13:40) a személyi kultusz hatása az általános iskolában, kisdobos és úttörő mozgalom, a szovjet irodalom hatása, ellentmondás az iskola és az otthon hallottak között; (13:40-22:00) az 56-os forradalom az átlag budapesti polgár szemszögéből; (22:00-35:20) középiskola kommunista vezetéssel és büntetésből áthelyezett kiváló tanárokkal; (35:20-47:14) házasság, nehéz életkörülmények három gyermek mellett.