Az interjúalany 1924-ben született Debrecenben. Jómódú családba született, így a kommunista hatalomárvétel után osztályidegennek nyilvánították, fia ezért nem mehetett egyetemre. Visszaemlékezik diákéveire, a középiskolát is elvégezte. A gazdasági világválság az interjúalany családjának anyagi helyzetére is rossz hatással volt. Földön dolgozó munkásaikat csak nehezen tudták kifizetni. (05:20) Beszél a II. világháborúról. A német megszállás után lett különösen nehéz a helyzet a rekvirálások miatt. A szükséges árucikkeket csak feketén lehetett beszerezni. Az iparban dolgozott, jól keresett, de nem tudta elkölteni. (08:24) 1944. március 19-e után bezárták az iskolákat, színházakat. Utána elkezdődtek a bombázások. A légiriadók idegileg is kikészítették a lakosokat. Rengeteg vasúti szerelvény érkezett a keleti frontról sebesültekkel megrakva. Megemlíti az 1944. október 15-i Horthy rádióbeszédet, de tévesen emlékszik annak tartalmára, nem a leventéket hívták be szolgálatra, hanem ekkor zajlott a kiugrási kísérlet. (13:04) Elmondja, hogyan sikerült az oroszoknak sokszori próbálkozásra megszállniuk Debrecent. A szovjet katonák többsége részeg volt és sok volt közöttük az ázsiai. Sok nőt megerőszakoltak, még az idősebbek közül is. Beszél arról, hogy a bombázások következtében melyik épületek semmisültek meg. A lakosoknak sokszor egész nap az óvóhelyen kellett tartózkodniUK, számos esetben a katonák tisztították meg a kijáratokat a törmelékektől. (33:30) A lakosok nagy része a Dunántúlra próbált menekülni, akár gyalog is, mert féltek a bombázásoktól és remélték, hogy a Vörös Hadsereg megáll a Tiszánál vagy a Dunánál. Az orosz bombák kisebbek, de hangosbbak voltak, mint az amerikaiak. (35:06) Debrecen ostroma 1944 szeptemberében kezdődött. Amikor a németek már tudták, hogy nem tarthatják tovább a várost, felgyújtották az élelmiszerkészletek nagy részét, nehogy az oroszok megkaparintsák, de ezzel a civil lakosságot hozták még rosszabb helyzetbe. (36:10) A háború után nem rendeződtek a viszonyok. A jegyrendszer miatt a lakosság nyomorgott. Sokakat internáltak, a "csőcselék" elvette a tehetősebektől a lakásukat, vagyonukat. (39:02) Mivel az interjúalany családja a jómódúak közé tartozott, féltek, hogy őket is internálják, de végül szerencsésen megúszták. Elmondja, hogy a család barátaitól informálódtak a Hortobágyra internáltak helyzetéről. A család nehéz helyzetbe került azért is, mivel az egyik rokon nyugatra disszidált. Szinte senkit sem vettek fel az egyetemre, jó munkahelyekre "osztályidegenség" miatt. (45:18)

1936-ban született, anyai nagyszülei földműveléssel, szőlőtermesztéssel foglalkoztak. Apai nagyszüleit az interjúalany nem ismerte. Az ő vagyonosodásukról és házasodásairól mesél Abonyi Ferencné(0:23).Gyerekkori ismerősei mind tanyán laktak, hivatalos ügyeiket intézni, terményeiket eladni Kiskunfélegyházára jártak(6:33).Akkoriban és ott nem nagyon számított a nemzetiség, szinte mindenki katolikus volt és ez volt a mérvadó(7:14).A tanyasi életforma velejárója volt, hogy a gyerekek már 4-5 évesen mentek dolgozni a határba(8:24).A nagyszülei, szülei is végigjárták az elemi iskolát, az interjúalany 9 testvére közül csak kettő nem tette ezt meg(10:00). Az interjúalany 7 éves korában került iskolába, a 4-ik osztályt meg kellett ismételnie. Az iskolás gyermekévei nyomorát mutatja be az interjúalany(11:54). A második világháborúból a csendőrökről őrzi a legélénkebb emléket. Róluk mesél(13:31).A német és a szovjet katonák is a környékükön ásták be magukat. Bár a harci eseményektől nagyon féltek, de mint gyerek, a katonáktól nem félt(15:08). Az interjúalany kijárta a kunszállási 8 általános iskolát, majd onnan az óvónőképzőbe került(19:13).A képző után biztosítva volt számára munkahely, így 1955-ben Rácalmásra került óvónőnek. Az interjúalany a munkaköréről, munkakörülményeiről mesél(20:25).1956 után beindult a TSZ-esítés, ennek a körülményeit meséli el az interjúalany(22:57).1956 októberében Bicskére került, itt érte a forradalom. Az interjúalany a forradalom fogadtatásáról, reményeiről és a lerombolt Budapestről mesél(27:10).Az erőszakos eseményeknek nem volt szemtanúja, szovjet katonákat is csak Bicskén látott(30:00).Az interjúalany a férjével 1958-ban házasodott össze. Férje szintén kunszállási születésű volt. Róla és házasságukról mesél(31:10).Bicskén albérletben laktak 11 évig, közben az interjúalany férjének több munkahelye is volt, de végülis sörfőző lett a Kőbányai sörgyárban(33:06).1969-ban szereztek lakást, előtte semmilyen komolyabb ingatlanuk, ingóságuk nem volt. A '70-es évektől kezdve más külföldre is jártak kirándulni, persze a szocialista táboron belül(35:50).37 évig volt óvónő, 1991-ben ment nyugdíjba(37:21).

Az interjúalany mesél gyermekkoráról, majd az esztergályosként a Weiss Manféd gyárban és egyéb helyeken végzett munkájáról. Elmondja, hogy hogyan került ki a Szovjetunióba málenkij robotra és hogyan sikerült hazakerülnie onnan. Beszél arról is, hogy milyen módon vett részt a háború utáni magyar fegyvergyártás újraélesztésében, és milyen más üzemekben végzett még munkát. 0:35--szülők, gyermekkora a tanyán, milyen oktatásban részesült, mit dolgozik mellette; 8:21--hogyan érte el a háború a Weiss Manfréd gyárat, milyen emlékei vannak a bombázásokról; 9:42--hogyan kerül el Málenkij robotra, milyenek voltak itt a körülmények; 12:54--hogyan került végül haza; 14:31--hova helyezkedett el a háború után, milyen módon vett részt a fegyvergyártás újraindításában; 17:42--hogyan került át a hadiüzemből az építőiparba, sportlövői tevékenysége; 19:40--hogy lesz a tiszti iskolában testnevelő, milyen betegségei voltak; 23:8--hogyan sikerült hazakerülnie a fogságból; 24:7--hogyan tudott a tanulás mellett dolgozni a fegyvergyárban fiatalkorában; 26.25--testvérei sorsa, testvére katonai szolgálata a II. világháború alatt; 28:58--hogyan élték meg Miskolcon a forradalmat; 31:17--eredményei bicikliversenyzőként; 34:35--testvérei oktatása, nevelőapja; 37:43--hogyan ismerkedett meg a feleségével; 40:49--milyen szórakozási lehetőségek voltak akkoriban, hova utaztak külföldre