0:30 családi háttér 3:05 az édesapja harcolt az első világháborúban, fogságba is esett 4:30 a II. világháborúban már nem harcolt az édesapja, a zsidókat a lakásukban telepítették, ami gettó lett, és egy zsidó lakásba költöztették őket, a gettóban megpróbálta megkeresni a volt osztálytársait, ők nem élték túl a háborút 6:52 a német megszállás idején német katonák laktak a házukban, később oroszok is 9:03 Gyöngyös első bombázására emlékezik vissza, váratlanul érte őket, de az otthonuk környezetét nem érte találat 10:41 az orosz katonák november 19.-én jöttek be, két orosz katona meg akarta erőszakolni őt és a nővérét, de megmenekülnek, később házkutatást is tartottak, a katonák egy kisebb kórházat is berendeztek a házukban, a helyi doktornő a nővére kisfiát is kezelte 15:58 a front elvonulása utáni látvány félelmetes volt, döglött lovak és rombolás volt mindenhol 19:15 a férfiakat összeszedik munkára az orosz katonák, kisegítő munkára, ebédért cserébe, a háború után nagyon nehéz volt élelemhez jutni 22:58 az iskoláiról beszél, általános iskolába, majd polgári leányiskolába járt, később varrni tanult 25:09 a férje önkéntes katonaként a debreceni repülősökhöz vonult be, egy sebesülés miatt végül irodai honvéd lesz, később amerikai fogságba kerül 30:00 kezdetben 12 évig egy szobakonyhás lakásban éltek, de később, amikor a bányánál dolgoztak, akkor egy jobb lakást kaptak 32:05 varrodai munkát végzett a házasságuk után, eleinte otthon, később a ruhaipari szövetkezetben 33:58 az 56-os eseményekre emlékezik vissza, látott könyvégetést is, de ennél komolyabb harcokat nem említ, a forradalom előtti és utáni idők nem különböztek az életminőség szempontjából 36:29 két fizetésből lehetett csak kijönni, a férje plusz munkákat is vállalt, 1972-ben tudták megvenni az első autójukat, az üdüléseket beutalókkal oldották meg

Az interjúalany beszél édesapjáról, aki a Horthy-korszakban hivatásos tiszt volt (0:34), arról, hogy a kőszegi katonai iskolába került (1:23), a katonai iskola kimenekítéséről és hazatéréséről (3:20). Mesél arról, hogy az 1956-os események során a gyöngyösi nemzetőrség vezetője lett (5:24), a forradalom utáni letartóztatásáról, börtönélményeiről (9:00), a Gyöngyös környékén történt forradalmi eseményekről (13:09), a hatalom MUK-tól való félelméről (15:38), majd visszatér börtönbüntetésére, a kitalált bűnökről (18:03), beszél a szovjet katonákról (22:38), a forradalom leverése utáni enyhülésről, munkájáról (24:30), a rendszerváltoztatásról és magyarságtudatáról (26:10), az 1956 utáni „ijesztgetésről”(27:51), arról, hogy a kommunisták a Mátrába menekültek a forradalom alatt (30:14).

Az interjúalany beszél családjáról, valamint arról, hogy a Bagi családnév nagyon megfogyatkozott (0:08). Mesél egyik lányáról, akiből jegyző lett (3:20), illetve a másikról, aki 1956-ban disszidálták (8:05). Beszél gyermekkoráról, középparaszt származásáról (14:14). Elmondja, hogy édesapja rizst termesztett, de a kommunisták elzárták a vizet, majd zaklatták, kérdezgetve, hogy miért nem locsolja a földet. A folyamatos zaklatások végül az öngyilkosságához vezettek (15:45). Elmeséli legkisebb leányának ijesztő rosszullétét és gyógyulását (7:38). Különböző munkahelyeiről szól (19:30), majd arról, hogyan került egy szikvízüzem élére. Nagyon jól keresett a szikvízüzemben, ám a házépítés és költözés körüli nehézségek közepette megromlott a házassága (25:00). Az 1956-os forradalomról való emlékeit is feleleveníti (30:48), majd az 1945-ös megszállásét, amikor a tanyán bújkáltak az oroszok elől, a faluban lévő házukban pedig istállót rendeztek be, és neki kellett egy orosz katona zsákmányát cipelnie (36:50). Végül arról szól, hogy ifjúsági szervezet csendes gyűlésén volt 1948-ban. Az ávósok utána kivallatták, mint "horthyistát", és addig verték, hogy elájult. Azóta nem tagja egyetlen pártnak sem (44:30).