Az interjúalany 1942-ben született Budapesten. Beszél családjáról. A II. világháború után elvették a földjüket. Apja vasutas volt, a háború alatt is ebben a munkakörben dolgozott. Az interjúalany anyjával együtt Zalán bújkált a háború végéig, majd az oroszok elhurcolták őket Budaörsre. A háború alatt vagy annak következtében minden felnőtt férfi meghalt a családban. (02:52) Beszél iskolás élményeiről, hányatott gyermekkora miatt hat helyen végezte az általános iskolát. A Középiskolát a Kandó Kálmán Technikumban kezdte. (04:30) 1956-ban már látszódtak a forradalom előjelei. Beszél az egyetemi ifjúság és a munkások tüntetéseiről, a rádióostromról. Másnap reggelre már szinte mindenkinek fegyver volt a kezében. (05:46) Miután csendesedtek a harcok, 25-én, barátjával bemerészkedett a városba, látta a pusztításokat, a halottakat. Este látta a Sztálin-szobor szétverését. (10:16) Beszél a forradalmi kormány alakulásáról, a politikai eseményekről. Állandóan hallgatta a Szabad Európa Rádiót. (11:44) Beszél Maléter átállásáról és hőstetteiről. Amikor az emberek azt hitték, hogy kivonultak az oroszok, egymást ölelgetve örültek a győzelemnek. Felfedezték a szabadság ízét. (18:50) Beszél arról, hogyan szerzett 18 éves báttya fegyvert. Látta a fiatal kamaszokat, akik fegyvert fogtak. Elmondja, hogy a november 4-én támadó oroszok miként foglalták el Budapestet. Megemlíti, hogy az orosz katonák többsége nem volt tisztában azzal, hogy egy forradalmat ver le, nem is tudták, hogy Magyarországon vannak, a Suezi-csatornát keresték. Elmondja, hogyan lőttek rá és bátyára az oroszok. (24:02) 1957. január 8-án indult újra a tanítás, addigra már két osztálytársa disszidált, ahogy másik 180.000 magyar is. (26:30) Halottak napján sokan nem mertek kimenni a temetőbe, de az ablakokban mindenhol égtek a gyertyák a forradalom hősihalottjaiért. Beszél a szétlőtt Budapest újjáépítéséről. (27:40) A forradalom alatt szórólapokból, újságokból, rádióból lehetett tájékozódni az eseményekről. (29:46) Beszél arról, hány embernek kellett külföldre menekülnie Magyarországról, a Melbourne-i Olimpián milyen nehéz helyzetbe kerültek a sportolók. (30:34) Elmondja, hogy mi lett a forradalom vezetőinak sorsa, hogyan tért vissza Kádár János. A pufajkásokat és KISZ-eseket nagyon utálták. (33:20) A forradalom alatt a harcok ellenére nem volt éhezés, mivel a vidékről a földművesek felküldték az élelmet. (35:18) A forradalom leverése után az iskolában a tanár bátorítására tiltakozásként minden nap reggel és délután elénekelték a Himnuszt. A következő tanévben az osztályfőnököt kirúgták, segédmunkásként kellett dolgoznia. (39:04)

Rövid bemutatkozás után elmeséli, hogy az első iskolai osztályokat Belgiumba végezte(0:16), s ennek kapcsán kitér családja anyagi lehetőségeire(2:30). Ezután a 2. világháború emlékeit, főleg a légiriadókat idézi fel(4:45), majd arra emlékezik, hogyan menekítettek 80 fiatal leventét az orosz hadsereg elől(6:30). Beszél férje fogságba eséséről és a Szovjetunióba hurcolásáról(12:20). A következő részben munkahelyéről, a munkahelyi hangulatról szól(19:30), majd az 1956-os forradalom eseményeire tér át(21:16). A forradalom utáni megtorlások kapcsán visszakanyarodik a nyilasokhoz és a zsidók deportálásához(27:50). Felidézi, hogy jegyző férje hogyan tért ki a zsidók összegyűjtésére vonatkozó utasítás elől(30:16), majd újra az orosz katonákkal kapcsolatos emlékek kerülnek elő(37:20). Végül a polgári származásúakat ért hátrányos megkülönböztetéseket férje munkába állásának nehézségein keresztül illusztrálja(40:08).

Az interjúalany beszél a családjáról, gyerekkoráról (0:26), a második világháború alatti menekülésükről a szovjetek elől (2:03). Mesél arról, hogy a ciszterci gimnázium államosítása után egy másik pécsi fiúiskolában folytatta tanulmányait (5:13), azonban kirúgták és kitelepített szülei után küldték (6:02), ahol a Horthy-korszak több prominens közéleti szereplőjével is megismerkedett (7:43), és ahol a családnak egy tyúkólban kellett élni (9:33), míg végül az 1953-as amnesztiával engedték el őket (10:30). Elmondja, hogy tanulmányait az esztergomi ferences gimnáziumban folytatta 1956-ban (12:04), és megemlíti, hogy Svájcba disszidált (13:35). Visszatér a család kitelepítésére (17:43), majd elmeséli, hogy a ferencesek nem engedték ki a gyerekeket harcolni az 1956-os forradalom alatt (19:50). Visszatér disszidálása egyes részleteire (21:34), beszél a svájci magyar emigrációról (23:57), végül a rendszerváltoztatás ottani fogadtatásáról és ismerteti az SZDSZ-el kapcsolatos véleményét (25:05).