Az interjaúlany beszél az amerikai, majd az orosz bombázások megindulásáról, majd arról, hogy miként döntötték el, hogy a szovjetek közeledése miatt elhagyják Komádit és Debrecenbe küldik a (0:05). Édesapja jegyző volt, aki ingyen tanította az analfabétákat, és úgy döntött, ott marad (5:30). Közben a németek által elhagyott cukorból a nővéréék 50 kilo cukrot tudtak szerezni (9:10). Édasapja otthon megsebesült és a debreceni klinikára került, ahol látogatás közben háromnapos riadót rendeltek el, így addig mind a kórházban maradtak (11:15). Unokabátyjáék házának pincéjében bújkáltak, amikor október 19. délelőttjén megjelentek az oroszok (16:00). Négy magyar katona is csatlakozott hozzájuk, akik menedéket kerestek. A rokonuk tizenötéves lánya volt elég bátor ahhoz, hogy egy nem használt kútba rejtse a katonák fegyvereit. Az egyik katona később feleségül vette ezt a lányt (19:25). Szól arról, hogy egyszer az oroszok három napra elvitték a négy férfit, és mikor a beszállásolt orosz tisztek kérdezték, hová tűntek, eljátszották, hogy a rokonaik (22:00). Beszél az orosz tisztek viselkedéséről, hogy például megittak egy egész üveg mézet (26:08), majd az őket követő két fiatal hadnagyról, akik közül az egyik szerint a másik burzsuj volt (27:45). Később egy orosz őrnagy felesége lakott ott, ő is megvédte őket, de mikor ők is távoztak, egy hónapig bújkálniuk kellett a fosztogatás elől (29:42). Édesapját kiengedték a kórházból, és a volt gettó egyik épületében tartották (36:30), majd hazament Komádiba. Mikor a család is hazatért, kiderült, hogy internálták. A szétrombolt vasúton mentek el Berettyóújfaluig, hogy megkeressék édesapját (39:30). Berettyóújfalun találták meg, ahol 3 lépésre közelíthették csak meg, de találkoztak egy rendőrrel, aki megígérte, hogy "kiviszi innen a jegyzőurat" (41:40).

0:00 családi háttér, szülei is tanyán éltek 2:51 egy tanyán általában több generáció élt, de később sokáig csak hárman éltek a tanyán 3:51 mesél a gyerekkorról, ekkor voltak a beadások, padlássöprések, a szülei paraszti származásúak voltak, édesapja egy kis méhészetet is fenntartott 6:27 a félig kész új tanyát el kellett adniuk, mert nem tudták teljesíteni a beadási kvótákat 7:59 mesél a tágabb családja világháborús éveiről, édesanyja a szovjetek bevonulása idején volt nagylány, és bújtatták őket a katonák elől 10:50 Tázláron csak általános iskola volt, mert kis település volt 12:14 jó tanuló volt, Soltvadkerten járt gimnáziumba, de a gimnázium megszűnt két év múlva, ezért Kiskunmajsára jár gimnáziumba 14:57 mivel szegények voltak, ezért munkahelyet keresett a gimnázium után, a drótfonatgyártó vállalatnál dolgozott öt évig, a munkahelyen többen voltak fiatalok, akik esti iskolában tanultak tovább 18:22 a téeszesítés nagyon nehéz volt a családnak, az állami gazdaság elveszi a területeket 20:21 mesél az állami ünnepségekről, bár vallásos család révén a búcsúkat is ünnepelték, a munkahelyén is sok volt a szervezett program, főleg kirándulások és üdülések 25:50 az albérletbe nem sok mindent tudott vásárolni, de később tudott venni gáztűzhelyet és televíziót is 27:07 először 1978-ban tudott külföldre utazni, egy krakkói zarándokútra, így kerül közel a zarándokutak szervezéséhez 29:25 az első televíziós élményei a tázlári kultúrházban nézett táncdalfesztiválok voltak 31:05 a rendszerváltoztatást nagy várakozással élték meg, a Tázlár környéki ipar, és munkahelyek, valamint a nagy szőlők megszűntek, nagyon sokan vesztették el munkájukat 38:01 őt is elküldték 1992 novemberében a vállalattól, két év múlva talál munkát a plébánián, és ott dolgozott végül nyugdíjazásáig

00:00-17:54: gyerekkor, szülők foglalkozása, családi történetek; 17:54-20:47: munkái; 20:48-22:24: milyen emlékei vannak a Kádár-korszakról, milyen volt az oktatás; 22:25-22:35: hogyan szórakoztak; 22:36-26:28: emlékei a rendszerváltoztatásról; 26:29-33:10: milyenek voltak a korszak hétköznapjai, hogyan házasodott meg, hogyan gyakorolták a vallásukat, megélhetés; 33:11-34:54: megkülönböztetés, büntetés; 34:55-44:10: családi, tanyasi emlékek, nyaralás;