Az interjúalany beszél opera és színház karrierjének kezdetéről (0:08), majd arról mi indította erre a pályára, és hogy lett az Opera társulatának tagja (1:30). Szól arról, hogy a Kolozsvári Színház munkatársa lett Erdély visszacsatolása után, s ekkor a magyar kormány mindent a rendelkezésükre bocsátott, valamint szól az erdélyi nemességről, például Bornemissza báróról (5:35). Hozzáteszi, hogy a fiatalok már nem tudnak arisztokratákat játszani a színpadon, mert nem találkoznak velük az életben sem, de régen ez másként volt (8:38). Szól a nemzetiségi feszültségek hiányáról, valamint az 1944-es megnyitóról, amin Hóman Bálint is tiszteletét tette (13:05). Szól arról, hogyan készült szerepeire (15:28), majd arról, hogyan kezdte újra karrierjét Debrecenben. Elmeséli, hogyan csókolta meg a játék közben egyik tanárnője, mikor még statiszta volt (17:36). Szól a szocialista fordulatról és a színházi élet megbénulásáról (21:08), majd arról, hogyan alakult meg és bővült a társulat (24:10). Beszél Soós Imréhez és Mensáros Lászlóhoz fűződő kapcsolatáról, a kettő személyiségéről (27:30). Beszél az 1956-os forradalomról (30:00). Végül kedvenc szerepeiről, nyugdíjba meneteléről és további munkájáról szól (35:00).

00:00-01:22 – Általános iskolai évek 01:23-03:43 – Leventeélet, pártba lépés 03:44-24:44 – Értesülés a háborúba lépésről, emlékek a háborúról: besorolás, Németország, hazaút 24:45-34:02 – Magyarország a háború után, mások történetei a háborúról 34:03-43:38 – A Magyar pénz romlása, munka a háború után, TSZ- szervezés erőszakkal 43:39-46:07 – A Kommunizmus megítélése kezdetekben, kommunizmus hatása a parasztokra 46:08-48:45 – Emlékei Rákosi Mátyásról 48:46-49:48 – Az 1956-os forradalom: felkelések, megtorlások 49:49-53:01 – Vélemény Nagy Imréről, a Kádár-rendszer jó oldalai 53:02-53:50 – A rendszerváltoztatás 53:51-55:17 – A vallás a rendszer előtt és a rendszer alatt.

0:00 családi háttér, gyermekkor, a család nővérnek szánta egy gyermekkori fogadalmuk miatt 3:44 mikor Miskolcot megszállták a németek, véget ért a tanítás, ő közben 1944-ben Szatmárnémetiben végezte a tanítóképzőt, 1948-ban öltözött be, két év noviciátus következett 5:05 de 1949 augusztus végén feloszlatták a rendeket Romániában, nem jöhetett haza egyből a magyar állampolgársága miatt 6:08 édesapja mezőgazdaságból próbált megélni, de a beadások és a padlássöprések miatt ez képtelenség volt 7:53 végül elment tanítani, mert kevés volt a pénz a családnak, de először nem alkalmazták a „sötét múltja” miatt 11:03 sok probléma volt azzal is, hogy a saját falujában kezdjen el dolgozni 14:39 a templomba járás nehéz volt számára, meg is feddték érte 19:04 1950-ben vitték el a nővéreket Vállaljról, őt viszont a szülei hetekig bújtatták 21:33 mesél arról, hogy 1945 januárjában a falu lakosságát elvitték a Szovjetunióba, mintegy kétszáz embert, az édesapja is kikerült velük, de szerencséjére csak kilenc hónapot voltak ott 24:00 felidézi a szatmári tanítóképzőn töltött napjait 28:28 a püspök és a vállalji plébánia rajta keresztül tartotta a kapcsolatot 32:31 további történeteket idéz fel a noviciátusból