Leírás: 0:00 családi háttér, Szolnokon nőtt fel, zsidó vallásúak, de meggyökeresedett magyarok voltak 1:43 1944. márc. 19-én megszállták Magyarországot a németek, és ettől kezdve az élet mindennap nehezebbé vált, a mellettük lévő házba beköltözött a Gestapo, az ablakból látja az ismerőseinek az elhurcolását, köztük a nagybátyjának a deportálását 3:16 minden hat évnél idősebb zsidónak tekintendő személynek sárga csillagot kellett fölvarrnia a ruhájára, a biciklijét le kellett adnia a rendőrségen, mert nem lehetett biciklije, hasonlóképpen elvették a rádiójukat, az iskolába sárga csillaggal kellett járnia 5:22 délelőtt csak 10-12 között lehetett utcára mennie, később egyáltalán nem mehettek ki, majd pár nappal később a lakásukat el kellett hagyniuk, és a gettóba kellett költözniük 7:50 a gettóban 10-12-en laktak egy nagyobb szobában, a város lakossága részéről nem éreztek együttérzést, de voltak emberek, akik ilyen körülmények között is megőrizték emberségüket a zsidókkal szemben 9:35 a 14. születésnapját a gettóban töltötte, de később az édesapját behívják munkaszolgálatra, ott egy légitámadásban tüdőlövést kapott, túlélte, felépülése után viszont elviszik Buchenwaldba, majd Bergen-Belsenbe, ahol meghalt 12:11 Szolnokot egy szőnyegbombázás érte, őket a gettóból romokat takarítani kivezényelték a helyszínre, nemsokára azonban közölték őket, hogy elviszik őket, nem vihettek magukkal semmit, se jobb ruhát, se jegygyűrűt, se ceruzát, se iratokat stb. A gettó iskolájában gyűjtötték össze az összes nőt, levetkőztették őket, átkutatták a nőket, majd szekerekkel kiviszik a cukorgyárba a megye valamennyi gettójából összegyűjtött zsidót, mintegy ötezer embert. 18:01 Itt egy hétig tartották őket egy nagy hodályban összezsúfolva, enni egyáltalán nem kaptak, csak az utolsó napon, a táborból két vonat indult: az egyik az életben maradást jelenthette, a másik pedig a biztos halált, az édesapja munkaszolgálata miatt előbbibe kerültek 20:20 a vagonba hetvenöt embert zsúfoltak be, Ausztriába vitték őket; ezalatt pedig a második vonat Auschwitzba ment, ahol szinte mindenkit megöltek a gázkamrákban, főleg a munkaképtelen nőket és gyerekeket; 22:57 a családot Ausztriában elosztják egy gyárba dolgozni, ő is dolgozni akart, mert a munkaképesek nagyobb eséllyel éltek túl, itt kilenc hónapig dolgozott éjjeli műszakban 24:40 a felszabadulás idején megszöktek, szerencséjük volt, nagybátyja orvos volt, ezért befogadták őket Bécsben az ostrom idején 25:39 zsidónak tekintették azokat is, akik már keresztények voltak, de két nagyszülőjük zsidó volt, ezért a kikeresztelkedés sem mentette meg az embereket 27:04 a megsemmisítő táborokról mélyen hallgattak előttük, de a külföldi rádiók sem szóltak róluk, ugyanakkor amikor az irataikkal együtt mindent elvettek, már tudták, hogy velük nem kell elszámolni, beszéltek a cukorgyári kínzásokról, ahol többeket halálra vertek, vagy kínoztak 29:42 visszaemlékezik a tábori életre, amely nehéz volt, de elviselhető, különösen a többi táborhoz képest, itt a táborban látták, hogy a szomszédban az SS elkezdenek építeni egy tábort rabok számára, akik közül az egyik magyar volt, aki elmondta nekik az auschwitzi történteket 33:02 Magyarországról 1944 májusától nagyjából 450 ezer embert deportáltak, közülük 17 ezren kerültek ausztriai munkatáborba, ahol munkaerőhiány volt, itt a családok együtt maradhattak 41:12 mesél a naplóírásáról, a nagybátyja révén szerzett papírt és írószert, az áldozatok számára pedig a különböző nyilvántartásokból következtetnek 44:39 elmond egy verses imádságot 1944 óévéből