Az interjúalany beszél családjáról, a két világháború közötti Magyarország politikai viszonyairól (0:15). Hangsúlyosan szól a II. világháborúról, és a Don-kanyarnál elesett bátyja emlékéről (3:00). Beszél Magyarország kiugrási kísérletéről és a német megszállásról (9:28), valamint a szovjet megszállásról (14:20). Beszél a háború utáni évek politikai viszonyairól (18:32), a hadseregbe való belépéséről (20:26), illetve a hadsereg és a párt kapcsolatáról (23:40). Beszél az 1956-os forradalomról, amit katonaként élt ált (25:38), különös tekintettel a katonaként és hazafiként érzett ellentmondásra (35:58). Végül a hadsereg viszonylagos konszolidációjáról beszél a Kádár-rendszerben (36:49).

Az interjúalany 1948-ban született Kiskunmajsán. A család nehéz helyzetbe került, házukat és földjüket elvették, kilakoltatták őket, Kiskunfélegyházára kellett költözniük a nagyszülőkhöz. Édesapja századosként leventéket képzett ki, 1944-ben frontszolgálatra jelentkezett, majd hadifogságba esett. Miután hazatért Kiskunmajsán bíró lett. Mivel a kommunisták szorongatták, kitanulta a villanyszerelői szakmát és abban dolgozott. Sopron környékén kapott állást, így az interjúalany nagyon keveset látta az édesapját. (04:52) Beszél iskolás élményeiről. Osztályidegen (apai és anyai részről is vitéz felmenői voltak) mivolta miatt hátrányosan megkülönböztették. Mire végzett az általános iskolával, már mehetett gimnáziumba, majd egyetemre. (10:22) Elmondja hogyan vették el a család kiskunmajsai vagyonát, telkét, házát egyik napról a másikra. 1948-ban egy Jugoszláviából menekült 16 éves magyar lány érkezett hozzájuk, 2 hónapig bújtatták. A rendszerváltoztatás után újra felkereste a családot az egykori bújtatott, azóta is tartják a kapcsolatot. (14:38) 1950-ben kellett elhagyniuk Kiskunmajsát. Édesapja a komlói bányában kapott villanyszerelői állást. Jól keresett, de az osztályidegenség miatt nem költözhettek a bánya közelébe. Közben mindig neveltek 1-2 állami gondozott gyereket is. (17:52) Az 1956-os forradalom Budapesten érte a családot. (23:24) Beszél gimnáziumi éveiről. A tanárokat nagyon tisztelték. Tudás és kapcsolatok segítségével került a Marosvásárhelyi Főiskolára. (31:42) Életének nagy részét a sport töltötte ki. A főiskolán nagyon jó baráti kapcsolatba került hallgatótársaival. (35:02) A főiskola után futballból próbált megélni, de nem volt elég a fizetés, így TSZ-ben lett főagronómus. 1978-ban ajánlottak fel neki tanári állást, pedig semmilyen képesítése nem volt. Már tanárként kezdett el testnevelésszakon tanulni Szegeden. Közben kollégiumvezető is lett. (38:24)

0:00 családi háttér, gyermekkor 1:14 édesanyja családja erdélyi volt, de a családját kitoloncolták, mert nem akartak hűségesküt tenni a román államnak, így kerültek Szolnokra 3:03 gimnáziumba csak külön engedéllyel mehetett, mert a családja politikailag osztályidegennek számított, egyetemre nem vették föl, ezért zenei pályára került 5:20 mesél az osztályidegen kategória meghatározásáról 5:52 a háború alatt Budapestre költöztek a nagybátyjához, mert édesapja akkor már katona volt a fronton, a Nyugati pályaudvar környékén laktak, amit gyakran bombáztak 8:30 két német katona húzta meg magát náluk, ők ellenálltak, ezért a pincében lelőtték a magyar katonákat és a nagybátyját is, a nagyapja pedig szívinfarktust kapott ennek hallatára 12:31 a bátyja részt vett politikai megmozdulásokban már diák korában, versei miatt görbe szemmel nézett rá, a Pázmányon bekerült egy mozgalomba, koncepciós per volt belőle, 15 évet kapott 1952-ben, másodfokon pedig 12 évre csökkent a büntetése 15:24 a bátyja Tatabányán volt börtönben, de nem bírta az ottani munkát, ezért a váci fegyházba került, ott ült 1956 júniusáig, amikor is szabadon engedték, az ottani cellákban több költővel találkozott, de oda zárták be a pálos rend tagjait, vagy korábbi diplomatákat és vadászpilótákat 20:04 a bátyja végül bárzongorista lett, mert nem kapott máshol állást 22:37 ő részben találkozott azokkal, akik együtt raboskodtak a bátyjával 23:50 a börtönlátogatásokról mesél 25:50 az édesanyja nem tudott elmenni óvónőnek, mert „ilyen fiút nevelt föl”, az édesapjának pedig a politikai ünnepek előtt utcát kellett söpörnie 28:45 korabeli vicceket mesél 30:24 a bátyja a börtönből való távozása után nem írt többet verset, és sajnos azt sem érhette meg, hogy a perújrafelvétel során semmisnek nyilvánítsák az ítéletet