Az interjúalany beszél a születéséről Németbólyban (ma Bóly), gyerekkoráról, a család anyagi helyzetéről. 4:04: Részletezi életüket a háború idején, a budapesti rokonoknak nyújtott segítséget, az orosz katonákkal kapcsolatos tapasztalatokat, majd a front áthaladását a falun. 14:38: Kitér a német katonák kivonulásáról a faluból. 17:28: Beszél a a háború utáni korszakról, a svábok kitelepítéséről, édesapja közéleti szerepléséről a településen. 23:18: Ismerteti az iparosok helyzetének romlását, a család anyagi helyzetének romlását. 25:05: Beszél a tanulmányi lehetőségekről, óvónőképzésről, korai munkába állásról, iskolák államosításáról. 28:58: A pályakezdés és házasság. 31:45: Beszél az áthelyezéséről Villányba, az 56-os eseményekről, a megtorlásról 35:05: Beszél áthelyezéséről Bólyba, a család helyzetének szerencsés alakulásáról, építkezésről, munkahelyi előrelépésről, majd a nyugdíjba vonulásról.

0:00 családi háttér, gyermekkor 0:45 megjárta 1945-ben Berlint, Németországban nem volt élelem, azért kellett kimennie, mert az édesapja katonatiszt volt 3:27 a lakásukat elvették, ezért nehezen indult az élet 3:50 mesél a gyermekkoráról, családjáról, majd a munkáiról 9:08 mesél a második világháború időszakáról Vácon, látta a menetben elvitt zsidókat, felidézi a zsidótörvények hatásait 11:55 a német hadsereg bevonulását a főtérről nézte végig 14:20 az iskolát nem fejezhette be, mert az apja a bombázások miatt otthon tartotta 17:36 csalódott 1956-ban, és utálta emiatt a Szabad Európa Rádiót, mert fellázították a magyar népet 20:21 Nagy Imréről negatív véleménye van 22:00 Kádár János a népet maga mellé akarta állítani 27:04 visszaemlékezik a Rákosi-korszakra, a főbérlőjét elvitték börtönbe 31:37 a rendszerváltoztatásban csalódott

Az interjúalany beszél gyermekkorráról (0:08), majd a német megszállásról. A németek bevezették az áramot szigeteletlenül, és megrázta az áram (1:55). Szól a román katonákról is, akik nem voltak erőszakosak (3:55), valamint az oroszokról, akik csellel az iskolába csalták és elvitték őket (5:10). Beszél egy tanárnőről, aki végig jegyzetelt az úton (7:45). Szól arról, hogy maguknak készítették a priccseket (9:30), a tetvességről (11:50), a bányamunkáról és a vizes ruhák szárításáról (14:00). Beszél a halálozási arányról, ami jóval magasabb volt a férfiak körében, arról, hogy aki feladta, biztosan meghalt, valamint a "temetésről" (18:02). Szól a hidegről, és arról, hogy egyszer leégett a fertőtlenítő a ruháikkal (20:10). Beszél az orosz emberek jóindulatú segítségéről (21:40), a kolhozban való munkáról (22:30), valamint arról hogy a végén átvitték őket egy német táborba (23:40). Itthon nagy szegénység fogadta, az édesapját is elvitték (25:00). Elmeséli hazaútját, a fogadtatást, valamint azt, hogy rendszeresen járt volt SS-tag bátyjához Németországba, akinek bűntudata volt, mert miatta vitték el (29:50). Szól házasságáról, férje féltékenységi rohamiaról és erőszakosságáról, valamint gyerekei születéséről (35:00). Beszél arról, hogy Istenbe vetett bizalma nem hagyta el a lágerben sem, valamint az ünnepek megünnepléséről (38:50). Azokról szól, akik megpróbáltak a táborból megszökni, és akiket a földbe épített zárkába zárták (41:40). Végül a higanybányában végzett munkáról és egészségkárosító haátásról szól (43:40).