Az interjúalany mesél a gyermekkorában végzett napszámosmunkáról, a leventemozgalomról és a II. világháborúval kapcsolatos emlékeiről. Elmondja, hogy hogyan sikerült megúsznia, hogy az orosz katonák Szibériába küldjék, illetve, hogy beszervezzék besúgónak. Szól az 1956-os helyi eseményekkel kapcsolatos emlékeiről is. 0:19--születés, gyermekkor, szülei; 2:55--hogyan lett cseléd gyermekkorában, mit dolgozott napszámosként; 6:56--emlékei a Levente Mozgalomról; 9:12--emlékei a II. világháborúról és az orosz katonákról, milyen munkákra akarták beszervezni az oroszok; 26:20--emlékei az 1956-os helyi eseményekről, és unokatestvéréről, aki disszidált; 29:48--véleménye a rendszerváltoztatásról

Az interjúalany beszél családjáról, lakhelyükről, régivágású középiskolájáról, és arról, hogyan szerzett tandíjmentességet kiváló átlagával (0:08). Beszél a kollégiumról, az ott tanított nyelvekről és a hittanról (7:12). Szól a háborúról, arról, hogy magyar katonák beszállásolása miatt egy másik gimnázium épületébe jártak (10:50), majd arról, hogy milyenek voltak a légiriadó gyakorlatok (12:55). Leköltöztek falura, ahol a német katonákkal jó volt a kapcsolat (17:10), majd arról, hogy elsötétítést rendeltek a faluban, és ők figyelmeztették esténként a falusiakat a lámpaoltásra (18:00). Szól a rengeteg orosz katonáról, a vezérkar náluk való elszállásolásáról, és arról, hogy ő navigálta a vezérkart a térképük segítségével (20:00). Elmeséli, hogy édesapját tolmácsként alkalmazták, mások azonban letartóztatták, és azt, hogy az ott lakó tiszt hogyan próbált rajta segíteni (24:00). Szól arról, hogy miként végzett és tanított édesapja helyett a háború után (27:25), majd arról, hogy miként helyezkedett el önállóan (30:45). Beszél énekkari és színjátszóköri tevékenységéről (32:20), valamint arról, hogy milyen emlékei vannak 1956-ról (45:28).

0:00 családi háttér, Iregszemcsén született, édesanyja helyi lány volt, édesapja pedig egy lengyel katonatiszt volt, aki 1939-ben menekülni volt kénytelen a szovjet-német invázió elől, 1942-ben házasodtak össze a szülei 4:03 az iskoláit ott végezte el, a középiskolát pedig Pécsett, egyetemet pedig Keszthelyen végzett 5:09 a háború után egy ideig a földet művelték, édesapja pedig egy műhelyt tartott fent 8:17 a beszolgáltatásokat nem lehetett teljesíteni, ekkor voltak a padlássöprések 10:03 35 hold nagyságú földjük volt, és emiatt kuláknak számítottak, ezért a rendszer ellenségeinek tekintették őket, az iskolai énekkarral kivonultak heti egy-két alkalommal kiénekelni a kulákokat 14:42 az ötvenes években a téeszesítés erőszakos eszközökkel történt, egészen 1953-ig 17:00 ők a földjeiket már az ötvenes évek elején elvesztették 18:41 mesél az 1956-os eseményekről, a bátyja Pécsett maradt, és sokáig nem hallottak róla, Iregszemcsén egy gyűlés volt, ő szavalta el a Nemzeti Dalt 21:10 a hatvanas évek elejére fejeződött be a kollektivizálás, eleinte nagy tőkehiánnyal küszködtek a TSZ-ek, ő is egy TSZ-hez került, ahol hiányoztak a termelés és a gazdálkodás feltételei 25:39 az 1968-as földtörvényről beszél, a falu lakosságának nagy része a városba távozott, a földtulajdon viszont ott maradt, amit a szövetkezet köteles volt megváltani, a szövetkezetben maradóknak pedig részarany tulajdonuk maradt 28:51 a TSZ-ben eltöltött időről mesél, a helyi paraszti társadalom nem fogadta be könnyen, mivel sok sérelem élt bennük 32:21 1974-ben összevonták a két TSZ-t, akkoriban ugyanis a jól és rosszul működő TSZ-eket összevonták, a TSZ veszteséges volt, mert a vezetők a maguk számára használták a TSZ erőforrásait, mikor szó tették ezt, áthelyezték őket 39:34 a rendszerváltoztatásra emlékezik vissza, 1990-ben ki lehetett válni egy szövetkezetből, és egy másikat alapítani, ő pedig élt ezzel a lehetőséggel 43:12 eleinte az új szövetkezettel sem volt könnyű, de a szövetkezet azóta is létezik