Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a gépek iránti szeretetéről, játékairól (0:10), majd rátér a II. világháborúra, amiben sofőrként teljesített szolgálatot, majd Németországba ment a fronttal. Közben egy jóindulatú nagyságos asszonynál cselédkedő lánynak kezdett udvarolni (2:05). Először amerikai, majd orosz hadifogságba került (7:30), hazajövetele után pedig megházasodott, négy gyermek édesapja lett (9:40). Beszél különböző munkahelyeiről, nyugdíjba meneteléről (16:34). Szól a korabeli szórakozási lehetőségekről, a moziról, a tánciskoláról és feleleveníti, hogyan várták a lányokat a varrodából kijönni (21:20). Beszél a párttagságáról, apósa barátságáról Veres Péterrel, valamint arról, hogy mindent megtett fiai látókörének tágítására (26:20). Beszél az 1956-os forradalom eseményeiről, arról, hogyan védelmezte a kombájnokat a gépállomáson, illetve arról, hogyan dobálták be mégis az állomás ablaikait (31:45). Beszél a Kádár-korszak létbiztonságáról (34:55), majd Erdély szeretetéről, és arról, hogy a revíziós gondolat milyen zsákutcákba kergette a XX. századi Magyarországot (36:10). Végül a mostani politikai helyzetről szól és a fiatalok neveléséről (40:14).

0:00 a Testnevelési Főiskolán töltött éveiről beszél, a férfiak akkor csak két év szolgálat után jelentkezhettek, a mindennapi egyetemi életre emlékezik vissza 4:31 a fiúk fokozatosan eltűntek a padokból, mert egyre többen kikerültek a frontra, a hirdetőtáblán pedig megjelentek a gyásztáviratok 7:51 mesél a kosárlabdában elért eredményeiről, a mesél a különböző sportágakról 9:45 a Margit-híd felrobbantásáról mesél, két ismerőse a robbantás túlélője volt, az ő történetüket mesél is 13:09 mesél a légiriadókról, és a bombázásokról, ezek egyre sűrűbbek lettek 18:05 1944 őszén még elindult az oktatás, de a létszám már nagyon megcsappant, novemberben az évnek vége lett, mert a katonaság költözött be az épületekbe, de ő nem tudott hova menni, a családja elmenekült már Szegedről, csak úgy maradhattak, hogy állományba vették őket 22:20 később ott sem maradhattak, egyik évfolyamtársához ment, de a házat találat éri, így egy kocsival és egy menetlevéllel átmenekülni Pestre, ott egy családnál lakott márciusig 24:18 az utazás nem volt könnyű, mert a vonat szakaszosan járt, Nagykőrösig jutott el, onnan gyalog ment Kecskemétre, onnan pedig Szegedre utazott, májusban Budapestre tehervagonok tetején tudott visszautazni 26:57 a háború után a kosárlabdát folytatta, nem volt sportmezük, cipőjük, nem kaptak a pályán kívül semmit 30:41 a háború után a semmiből kellett indulni, az üzletekben nem volt kapható semmi, a háború után, amikor gyermeke volt, nem volt tüzelőjük 34:12 mesél az inflációról, és a jegyrendszerről 37:02 a férjét feljelentették a népbíróságon, de felmentették, viszont ez a meghurcolás nagyon súlyos teher volt a családnak, mindennap várták azt, hogy jönnek értük 39:35 a férje nem taníthatott tanár létére, ezért órásmester lett, csak 1962-ben tudott tanárként elhelyezkedni 45:08 1949-ben áthelyezték a tanárképző főiskolára, így lett tanár 46:37 mesél az ötvenes évek sportéletéről, a szovjet szisztémát akarták a bajnoki rendszerben megvalósítani 49:40 a Munkára, Harcra Kész mozgalomról mesél

Az interjúalany beszél gyerekkoráról (0:38), zenével való kapcsolatának kezdetéről, tanulmányairól (3:31), a nyíregyházi zeneiskola felépítéséről (9:40), arról, hogy 37 évig zongorakísérőként is tevékenykedett a Nemzeti Filharmonikus Zenekarban (12:28). Mesél Vikár Róbertről, akinek a nevét 2002 óta viseli az iskola (14:40), valamint a pezsgő kelet-magyarországi zenei életről (21:36).