0:00 családi háttér, gyermekkor, rövid életút 1:35 1944. december 6.-án az édesapját majdnem eltalálta egy bomba Sopronban 3:03 egy pincében rendezkedtek be, hogy túléljék a háborút, március végén jöttek az oroszok 6:36 a faluban a pajták tele voltak emberekkel, sokan bujkáltak 11:19 mesél a környezete férfitagjainak hadifogságba eséséről 13:39 a háború után az élelmiszerellátás akadozott, mindent ellenőriztek, engedély kellett a disznóvágáshoz is, mesél a beszolgáltatások időszakáról 21:31 1956-ra emlékezik vissza, megszűnt az iskolában az orosz nyelv oktatása, a falu közepén volt egy gyűlés 24:34 a Kádár-rendszer egyik legnagyobb hibája a fiatalok kivégzése volt 1956 után, beléptették a pártba, az egyházi esküvőjét sem nézték jó szemmel 28:57 kizárták a pártból 30:10 a rendszerváltoztatás nehéz időszak volt, egyesületet alapítottak 34:57 mesél a helyi plébános leváltásával kapcsolatos ügyről

Az interjúalany beszél arról, hogy a háború alatt született, csendőr édesapjának pedig sokáig bújkálnia kellett a megszállók elől (0:28). Rátér oktatására és az összevont osztályokban folyó tanítás elemzésére (3:50). Szól az akkori szórakozási lehetőségekről, a farsangi bálokról (6:00). Beszél az úttörőmozgalomról és a kommunista propaganda megjelenéséről az iskolában (9:45), majd a Rákosi-rendszer terrorjáról, a fekete autótól való rettegéstől (11:40). Szól a mezőgazdaság terrorizálásáról és a propagandáról (13:25). Beszél az 1956-os forradalomról, arról, hogy édesapja részt vett a naggyűlésen, és felszólalt a forradalmi megtorlás ellen. Később a zöldávós azt nyilatkozta, hogy az interjúalany édesapja mentette meg az életét (17:35). Beszél arról is, hogy a 23-a utáni vasárnap olyanok is mentek misére, akik korábban nem mehettek (21:35), valamint arról, hogy a bátjya disszidált (24:24). Szól arról, mennyire határozta meg életét a csendőr édesapja miatti diszkrimináció, például az, hogy nem vették fel kollégiumba (25:00). Szól elhelyezkedéséről egy tatabányai cég adminisztrátoraként és az esti gimnázium elvégzéséről (30:10). Elmeséli, hogyan ismerkedett meg férjével és hogyan házasodtak össze (36:18). Összehasonlítja a Rákosi-rendszer és a Kádár-korszak jellegét, kiemelve, hogy 1963-ban az öccsét már felvették, tehát csökkent hátrányos megkülönböztetésük (39:38). Végül a rendszerváltoztatásról szól, melynek során részt vett a helyi MDF létrehozásában, ami azonban Antall József halála és a rendszerváltoztatás félresiklása miatt szétdarabolódott (42:45).

Az interjúalany beszél arról, hogyan fogadta 18 évesen a második világháború kitörését (0:11), majd arról, hogyan élt túl éppenhogy egy légitámadást (1:50). Szól arról, hogy bemérőként hogyan segítette a tüzérség munkáját (5:10), valamint arról, hogyan vitték Budapestre, és hogyan kezdődött meg a főváros ostroma, és miként esett orosz hadifogságba (8:08). Szól kifosztásáról, a szovjet katonák viselkedéséről (12:52). Visszatér Budapest ostromára, a kitörési kísérlet tragédiájára (17:04). Szól arról, hogyan vitték ki a Kaukázusba hadifogolyként (19:15), és arról, hogy milyen kevés élelem mellett mennyit kellett dolgozni (21:50). Beszél arról, hogy mikortól tudott kapcsolatot teremteni családjával, akikkel kölcsönösen halottnak hitték egymást (23:20). Beszél hazatéréséről 1947 nyarán, a kommunistákra való kötelező leszavazásról (27:05), majd arról, hogy mivel foglalkozott hazatérése után (30:50). Végül családjuk kulákká nyilvánításáról, a szövetkezetesítésről, valamint a hit és a kommunizmus összeférhetetlenségéről szól (31:55).