Az interjúalany beszél családjáról, említve a svábok kitelepítését (2:03). Tanulmányai után rátér katonai szolgálatára és hadifogságba esésére (8:30). Később családja sorsának alakulásáról, és munkájáról beszél az ötvenes években (21:34). Visszatérve a hadifogságra elmeséli, hogy miként térhetett haza 1948-ban (29:55).

Iskolák - 01:25, Katonaság - 03:35, Vasúti szolgálatok 05:20, front, rádiós kiképzés - 5:30-13:23, Kórházi körülmények 13:25-14:50, Háborús újítások 14:00-20:22, Felszerelés, ellátás, gyakorlatozás 20:30-24:48, Háborús hétköznapok 25:16-31:33, Kapcsolattartás a családdal 32:00-33:34

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, családjáról, költözésükről, iskolai tanulmányairól (0:21), apja háromhetes katonai szolgálatáról (5:57), második világháborús emlékeiről, a katonák viselkedéséről (7:21), a háború utáni újrakezdésről (15:39), későbbi férjéről, akiről azt hitték, meghalt a háborúban, de visszatért (17:13), a földosztásról és a Rákosi-korszakbeli nehézségekről (21:41). Kitér arra, hogy az apja a második világháború idején facipőben járt, és a gyerekek télen a cipőhiány miatt nem mentek iskolba (24:14). Beszámol arról, hogy a bátyját jó tanulmányi eredményei miatt a Szovjetunióba vitték továbbtanulni (26:33), és hogy miként sikerült elkerülni a családnak a deportálást (27:25). Mesél arról, hogy a várakozásokkal ellentétben nem vitték el férje családját az ávósok, pedig kulákok voltak, valamint arról, hogy mennyire vasósult meg a faluban a közteherviselés (29:11). Elmondja, hogyan költözött be egy tanácstitkár a házukba (36:10), megemlíti a földjük kollektivizálásának körülményeit és az elviselhetetlen beszolgáltatási kötelezettséget (37:22). Feleleveníti, hogyan lett az apjából akarata ellenére TSZ-elnök (39:25), végül arról beszél, hogyan segített az agráregyetemen tanuló bátyja a falunak az aratásban, apja kilépéséről a TSZ-ből, és ismételt költözésükről (40:38).