Az interjúalany beszél Budapest ostromáról, a szovjet megszállással, a szovjet katonákkal kapcsolatos emlékeiről (0:33), a Rákosi-korszakról (2:21), a Nagy Imre-féle enyhülésről, amely pozitívan befolyásolta a család életét (3:48). Mesél édesapja 1956-os forradalommal kapcsolatos tevékenységéről, amelyet Kádárék meglehetősen pozitívan értékeltek a forradalom leverése után, és szabadon szervezhette külföldön bizonyos termékek exportját (5:20), bátyja disszidálásáról, a forradalomban vállalt szerepéről, az október 25-i vérengzésről (9:40), tanulmányairól, arról, hogy Ortutay Gyulának köszönhette, hogy felvehették az egyetemre (16:11). Beszámol a család lakáshelyzetéről (19:10), az első tévéjükről, a tévéadásokról (22:13), az első számítógépekről (25:10), utazási élményeiről (27:45), a rendszerváltoztatással kapcsolatos illúziókról, a sportszurkoló és a kommunizmus kapcsolatáról (31:28).

Az interjúalany mesél árvaságáról, a II. világháborúval és a svábok kitelepítésével kapcsolatos emlékeiről és katonaéveiről. Elmondja, hogy milyen nehézségek árán sikerült továbbtanulnia és gépészmérnöki diplomát szereznie. Szól az Erzsébetvárosi Hadigondozottak Egyesületének tagjaként és elnökeként végzett tevékenységéről is. 0:27--születés, család, ki nevelte fel árvaságában, milyen volt az árva sors; 5:56--emlékei a II. világháborúról, milyen balesetek érték a gyermekeket a háború után hátramaradt lőszerek miatt, milyen nélkülözéseket kellett szenvedniük, milyen volt a háború utáni újrakezdés; 9:40--milyenek voltak az életkörülmények falun (fűtés, tisztálkodás); 11:25--milyen volt a II. világháború és a háború utáni világ; 18:22--milyen volt az oktatás a háború alatt, és hol tanult tovább a háború után, majd hol talált munkát ezt követően, hogyan lesz a svábok kitelepítése miatt teljesen árva; 21:38--mi történt a kitelepített sváb rokonaival; 28:59--katonai szolgálata; 32:57--emlékei az 1956-os eseményekről; 37:38--mit csinált a leszerelés után, hogyan tanult tovább az egyetemen a munka mellett; 38:25--az Erzsébetvárosi Hadigondozottak Egyesületének tagjaként és elnökeként kifejtett tevékenysége

0:00 családi háttér, gyermekkor, bányászcsaládból származik 1:09 Tatabányán a háború miatt fejlődött a bányászat, 1944 karácsonyán jöttek be először a szovjetek, a karácsonyt az óvóhelyen töltötték, de két héttel később a német tartalékok visszaszorították a szovjet csapatokat, újabb három héttel később szovjet csapatok voltak Tatabányán 6:16 felidézi a háborús időszak emlékeit 10:08 falura kellett járni, hogy élelmet tudjanak szerezni, mert a jegyrendszerrel biztosított élelem kevés volt egy családnak 12:25 Tatabányán 12 bánya volt, ezért sok bányászra volt szükség, ő a bányaipari technikumba jelentkezett 13:35 negyedéves volt a technikumban, mikor 1956-ban kitört a forradalom, Tatabányára is lejöttek pesti egyetemisták, ennek hatására a helyi fiatalok, többek között a bányásztechnikum tanulói is felvonultak, továbbá a bányászként dolgoztatott politikai foglyokat kiszabadították 15:55 fegyverekért mentek a laktanyába, de ott sortűz fogadta őket, két osztálytársa is meghalt, összesen nyolc halott volt ott 17:00 a szalagavatójuk pont a kijárási tilalom időszakára esett a forradalom leverése után 18:40 a technikumban végzettek mindig munkahelyet kaptak a bányában, felidézi az ezzel kapcsolatos feladatait 25:04 három évvel később aknászként dolgozott, felügyelte a bányászokat, elmeséli egy átlagos napját 27:36 hat évi főaknász munka után az egyik akna bányamestere lett négy éven keresztül, majd a nagyegyházi bányaüzemhez került, amelyet az Eocén Program keretében nyitottak meg 30:03 a rendszerváltoztatás során a párt kikerült a munkahelyről, a privatizációs stratégiát elhibázottnak tartja, 1991-ben ment nyugdíjba