Az interjúalany beszél családjáról, oktatásáról a sárospataki kollégiumban, és arról, hogy az államosítás után, mint nem helyit, hazaküldték. Innentől osztályidegen szülei miatt nagyon nehezen tudott tovább tanulni, de végül felvették magyar-történelem szakra Debrecenben (0:15). Szól arról, hogy önkéntes volt a mohácsi árvíz idején, és Budapesten volt október 23-án. Szól a forradalom kibontakozásában (3:14), a Sztálin-szobor ledöntésében (5:20). Szól arról, hogy Debrecenben már október 23-án délelőtt belelőttek a tömegbe, és arról, hogy 24-én érkezett le (9:48). Szól arról, hogy a Hódmezővásárhelyi forradalmárok Debrecen tanácsait kérték, így őt küldték le (13:00). Szól az orosz invázióról, arról, hogy csak vizeskancsót vágtak egyesek a tankhoz. Képtelenség lett volna az alacsony építésű városban ellenállni, ezt néhány pesti felrótta a debrecenieknek (16:00). Szól arról, hogy 4-én Győrbe kellett volna utaznia egy küldöttségben, de ez nem történt meg az invázió miatt. Elutazott a menyasszonyához (18:35). Beszél öccse emigrálásáról, és arról, hogy februárban visszament a tanítás kezdetére Debrecenbe, amin sokan csodálkoztak, de neki nem volt rejtegetni valója. Sőt, harmadik szaknak felvették az angolt. A fegyelmi bizottság beszámolót kért 56-os tevékenységéről, amiért négy félévre kitiltották. A dékán tanácsára csak a 8. napon lebbezett fel, mert el kellett, hogy utasítsák, de addig minden vizsgát letett, amit tudott, így eljutott az abszolútóriumig (20:10). Ezután többféle munkát végzett, például pékként dolgozott. Később azonban Komáromban, éppen a moziba készülve, letartóztatták. Szól a fogdába zárásáról (25:10). Elmeséli a kihallgatását és az abszurd vádakat (29:15). Szól a pufajkások működéséről (31:30), majd tárgyalásáról, ahová senki nem jött el az egyetemről tanúskodni. Egy olyan mondatért akarták elítélni, ami Hajdúböszörményben tényleg elhangzott, de nem tőle. A bíró egy előre elkészített lap alapján hozta meg az ítéletet öt évről (35:40). Szól a börtönről, cellatársairól, akik között diákok, lókupec, állatorvos, atomfizikus is volt, ez utóbbi Hevesi József, későbbi polgármester (38:30). Darvas Iván volt a könyvtáros. Átkerült a fordító részleghez, itt dolgoztak később. A fordításért almát kaptak cserébe (42:20). A fellebbviteli bíróságon három évre csökkentették a büntetést, de 59 áprilisban amnesztiát kapott. Mikor hazament, ugyanazokat az esküvői meghívókat küldték ki, amiket börtönbüntetése előtt akartak kiküldeni, csak áthúzták a dátumot (45:45).

Nagypilit községben született. 6 elemi elvégzése után a a tanító tovább szerette volna taníttatni az interjúalanyt, de az apja nem engedte, mert a munkáskézre nagyobb szükség volt. Erről és a házimunkákról mesélt(0:07).Ő és bátyja elhatározták, hogy továbbtanulnak - így kerültek Pápára(4:47).A bátyja műtrágyagyárban kapott állást, az interjúalany pedig fuvarozó lett - innen Diósgyőrbe mentek munka után (közben pedig tanulnia kellett)(6:05).Amikor a háború elérte Miskolcot, bezáratták a gyárat, ahol dolgozott. Ezzel és a háborús helyzettel kapcsolatban meséli személyes élményeit(11:24).A háborút szerencsésen és leleményesen élte túl, utaná igyekezett egyből munkát keresni. Ennek a történetét is elmeséli(28:14).Nagyon jól keresett a munkahelyein, mivel nagyon jól is dolgozott - az elsők között kpata meg az élmunkáskitüntetést. Hogy ezt nem véletlenül érdemelte ki, azt a személyes történeteivel támasztja alá(37:38).

Az interjúalany 1920-ban született Hetényben. Szolgált a II. világháborúban, Ausztriában került amerikai fogságba. Az amerikaiak hazaengedték az interjúalanyt és bajtársait, de a határon az oroszok lefogták őket és fél évre elvitték Sztálingrádba kényszermunkára. Sokan meghaltak, az interjúalany szerencsésen hazakerült, mivel szloválnak és nem magyarnak vallotta magát. (03:08) Miután hazatért megnősült, három lánya született. (03:36) Beszél hadifigságáról. Részt vett Sztálingrád újjáépítésében. Hazatéréséről értesültek rokonai, már várták. Akik magyarnak vallották magukat, tovább maradtak fogságban. (06:10) Beszél a terület I. bécsi döntés utáni visszacsatolásáról. Barátaival bementek Komáromba, hogy láthassák Horthy Miklós bevonulását. (07:24) A hadifogságban nem az őrök, hanem a körülmények voltak durvák. (10:32) Beszél arról, milyen munkákat végeztek a II. világháború után a földeken. Beszél a TSZ-esítés menetéről, mindenkit bekényszerítettek a szövetkezetbe, egyeseket be is börtönöztek. (14:38) Mialatt a Felvidék egy része újra Magyarországhoz tartozott, az interjúalany Székesfehérváron volt repülős katona. Mivel folyamatosan nyugatra vonult, még puskalövést sem hallott. (17:20) Szülei földművesek voltak. Idősebb nővérei varrással kerestek pénzt. A földön termelt javaknak nem volt nagy értéke. (20:02) Az interjúalany református magyar iskolába járt, ahol a lelkész tanított. A faluban szinte mindenki református volt. Részletesen beszél az oktatás menetéről. (25:06) Beszél a háború utáni körülményekről. Sokakat áttelepítettek, megindult a reszlovakizáció. Megpróbáltak a semmiből talpra állni, mire ez sikerült volna, 1953-ban megalakult a TSZ. Azok a magyarok, akik maradhattak otthonukban, rossz helyzetbe kerültek, másodfokú állampolgárok lettek. A meghurcolások miatt néhányan önként mentek át Magyarországra. Mivel az interjúalany egyedül volt a családban életerős, munkaképes férfi, ezért maradhatott Hetényben, hogy eltartsa idős szüleit. (31:50) Tehetségtelen kommunisták kerültek vezető pozíciókba. A faluban senkinek nem volt nagy földbirtoka, de mégis sokakat (szabálytalanul) kuláknak nyilvánítottak. (32:20) Beszél arról, hogyan került vissza a terület az I. bécsi döntéssel Magyarországhoz. Látta Horthy Miklóst, ahogy a komáromi hídon átlovagolt. A faluban is feldíszített kapuval várták a magyar katonákat. Nagyon rosszul élte meg, amikor a háború után újra "szlovák" lett. Hamarosan a magyar iskolát is megszűntették. (37:52) Elmondja mit tud Trianonról. (38:28) Az interjúalany beszél a falusi amatőr színjátszásról, ő is sokat szerepelt. A környező településeken is sikere vol a csoportnak. A színjátszás a világháború után is virágzott a rádió és televízió elterjedéséig. (42:24)