Interjú

Gyűjteményhez ad
katonaság
Vörös Hadsereg – Szovjet Hadsereg
Szovjetúnió
II. világháború
Horthy Miklós

"Aki itt helyt tudott állni, az igazán hős volt"

2428 megtekintés

Hossz: 00:45:00
Témakörök: kettős megszállás
Leírás: 0:00 1942 nyarán indultak el Kecskemétről a keleti frontra, ő géppuskás szakaszparancsnok volt, leírja, hogy az egyes katonáknak mi volt a feladatuk egy szakaszban, összesen 34-en voltak 4:25 Katowicében álltak meg először, ott a lakosság kenyeret kéregetett a katonáktól, ezután az ukrajnai Resica célállomásra mentek, odáig vitte őket a vasút, az arcvonal kb. ezer km-re volt keletre 6:27 ezt a távolságot gyalog kellett megtenniük, és közben a partizántevékenységet felszámolniuk, hétfőtől péntekig reggel öt-hat órától gyalogoltak, szombaton karbantartás, vasárnap pihenő volt 8:02 augusztus közepén kerültek először bevetésre, felsorolja, hogy mely településeken mentek keresztül, de mesél a partizánokról 12:48 elérkeztek a Donhoz, egy Urivhoz közeli faluban volt az első táborhelyük, a feladatuk az volt, hogy a Don folyón átszivárgó partizánokat megtámadják, leírja az Uriv körüli helyszínt is 15:20 Urivtól délre sikerrel jártak, a Potudan nevű folyónál, visszaverték a támadásokat 18:46 elmeséli a tűzkeresztségüket 22:48 kitűzték nekik szeptember 9.-re volt kitűzve nekik az urivi templomdomb bevételét, de a támadás eredménytelen volt, noha nagyon felkészültek rá, ő is majdnem ottmaradt a támadás során 31:11 Urivnál harckocsi-támadást is kaptak, egészen a német tüzérség támadásáig, őket pedig megállásra utasítják, ekkor már csak 18-an voltak a 34-ből 33:10 két-három hét után elküldték pihenőre az egész zászlóaljat, egy németek által kiépített bunkertáborba, hírül vették azt is, hogy hamarosan leváltják őket, a géppuskákat ekkor már le is adták 37:11 ennek ellenére január 13.-án Urivnál áttörték az arcvonalat, riadóztatták őket, és bevetésre küldik a szakaszt, nagyon erős volt a hideg, és alig 5-6 méteres a látótávolság a köd miatt, ott lövést kapott, és elment a kötözőhelyre, majd a tábori kórházba, ami 15-20 km távolságra volt 39:48 két napot töltött a kórházban, mert utána kiürítették a tábori kórházat, Alexejevkába ment az ottani kórházba, ott volt a magyar főparancsnokság is, de az ottani kórházat is kiürítik, és Kharkovba került 42:21 Litvánián és Drezdán keresztül végül hazakerültek Szolnokra, utána hazamehetett Kecskemétre, a fronton maradt bajtársai májusban értek haza 12-en
Említett időszakok, témák
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • Katonai szolgálatról, hadifogságról
  • Személyi és anyagi veszteségekről
Interjúalany neve: Dr. Bibó Zoltán
Interjúalany lakhelye: Kecskemét
Interjúalany született: Lajosmizse, 1922
Interjúalany foglalkozása: jogász
Felvétel időpontja: 2011. március 25.
Felvétel helyszíne: Kecskemét

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:25:00
Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a mezőgazdasági munkákról (0:08), majd rátér katonai szolgálatára, amit 1943-ban kezdett meg, és ahol tisztiszolga volt (1:10). Szól a frontra vonulásról, a pályaudvaron való búcsúzkodásról (3:00). Szól arról, hogy mikor kiértek orosz földre, még látták a visszatérő hadirokkantakat (6:10). Beszél az ottani viszonyokról, ütközetről, visszavonulásról és fogságba esésről (7:30). Szól arról, hogy a harc hevében elbúcsúzott tőle a századosa (9:30). Beszél a nagy gyűjtőtáborról és az elszállításról (12:15), majd a tábori életről, a betonon alvásról, a hidegről, a fejadagról és az éhezésről (14:15). Szól a politikai tisztek szerepéről és a hazatérés dátumát illető állandó ködösítést (16:30). Szól a kegyetlen lágerparancsnok leváltásáról és a körülmények ezt követő javulásáról (19:15). Arról is beszél, hogyan ürült ki a tábor a negyvenes évek végén és hogyan aludtak (20:30). Végül hazatéréséről és elhelyezkedéséről szól (22:30).
Interjúalany: Koch Antal
Felvétel időpontja: 2010. október 16.

Hossz: 00:45:00
0:00 bemutatkozás, osztályidegen volt, nem tették lehetővé számára a továbbtanulást, villanyszerelő segédmunkásként helyezkedett el 4:17 családi háttér 9:30 a levéltári kutatásokat nem akadályozták, azt szabadon csinálhatta a Kádár-rendszerben 10:21 a háborús időket idézi fel, de szerencséjükre a front hamar áthaladt rajtuk 11:38 háromszor küldték el különböző középiskolákból 16:11 besorozták katonának, de csak munkaszolgálatra, ahol három évet töltött, bányában dolgoztak ezen idő alatt 20:28 Maléter Pál volt a főparancsnoka, nem találkozott vele sokszor, felidézi a vele kapcsolatos emlékeit 24:07 1956-ban még levezényelték őket a bányába október 25.-én, de akkor már nem nagyon dolgozott senki, a tüntetőkre is lövetett volna a parancsnok, de nem teljesítették a parancsát; a pécsi egyetemisták elfoglalták a laktanyát, 29:00 mikor bekövetkezett az invázió, mindenkit hazaküldtek, ő is akkor került haza 34:09 a munkahelyi szabadságokról beszél, a munkahelye révén járt külföldön is 39:12 a hetvenes évek közepéig megfigyelték, de utána ezek a dolgok eltűntek az életéből 39:35 a rendszerváltoztatás után két évvel megszűnt a munkahelye 43:25 a szocialista rendszerben ugyan nem volt munkanélküliség, de az emberi szabadság durva megsértésére alapult
Interjúalany: Csertán Ferenc
Felvétel időpontja: 2011. május 26.

Hossz: 00:35:00
Konstancán volt katona, 23 évesen, 1940-ben pedig csendőrnek szervezték be. Nagyváradra került a csendőriskolába(0:36). 1940-től 1945-ig a nagyváradi csendőrörsön szolgált(3:18). Feladatuk közé tartozott a kommunisták felkutatása is. Zöld István ennek körülményeit fejti ki(4:13). A cél az volt, hogy megakadályozzák a kommunisták szervezkedését(5:49). A háború vége felé Zöld Istvánt és pár bajtárssát Budapestre rendelték, és lovaskocsival fel is utaztak(7:30).Tószegig jutottak, akkor egy csendőrszázados a harctérre irányította őket(9:17). A nyilas hatalomátvétel után egy budapesti iskolában feleskedték őket Szálasi-ra(11:37). A frontot végülis elhagyta, mert nem volt hajlandó a német-magyar egységekkel együtt Magyarországról kivonulni, s hazaindult Erdélybe - ennek a történetét meséli el(13:00). Romániában már nagyon kellett ügyelnie, hogy a hatóságok ne kapják el, mert könnyen elvihették volna az oroszok kényszermunkára(18:17). A háború után nem lépett be a pártba, nem nagyon került kapcsolatba a politikával(19:11). Mielőtt még hazaindult volna, Érdre ment, mivel egy hölgyet keresett - Zöld István erről mesél(21:26). A háború után bakterként dolgozott, de a román hatóságok folyamatosan zaklatták. Az első ilyen élményét is elmeséli(24:04). Visszaemlékezik arra is, hogy a román politika már akkor is, és ma is határozott gyűlölettel állt a magyarokkal szemben(25:40). A háború után lovakat vett, fuvarosként dolgozott, és meg is nősült. Zöld István az udvarlásról mesél(26:31).1957-ben házasodtak össze(30:43). Az erdélyiek nagyon vallásosak, az interjúalany is gyakran járt és jár templomba(31:36). A vallás miatt a kommunizmusban nem különböztették meg, de sohasem érték komoly atrocitások, mert nem állt szóba a hatalommal(32:40). A székelységből véleménye szerint már kezd kihalni a korábban benne élő szorgalmasság(34:06).
Interjúalany: Zöld István
Felvétel időpontja: 2010. november 02.