A sváb interjúalany 1935-ben született Eleken. A faluban többségében dolgos sváb emberek és románok éltek, akik a földeken dolgoztak és disznókat tenyésztettek. Beszél a mindennapi falusi életről. A sváb és a román lakosok jól kijöttek egymással, beszélték egymás nyelvét, de sokan magyarul nem is tudtak. Az interjúalany családjával a falu mellett élt egy tanyán. Nem voltak gazdagok, de mindent be tudtak szerezni, ami kellett. (07:42) 1941-ben kettészakadt a falu. A német pártiak beléptek a Volksbundba, a többiek mindvégig magyar pártiak maradtak. A volksbundisták egy idő után megerősödtek. (10:02) 1944 őszén látták Arad bombázását, utána megjelentek az oroszok. Az előttük lévő úton menekültek a szovjetek elől a bánáti svábok. (11:56) Elmondja, hogy három (valószínűleg részeg) orosz katona betört a házukba és fasisztákat kerestek. Édesapját le akarták lőni, de a közben megérkező szanitécek leállították és megbüntették a katonákat. Anyagi káruk csak kicsi volt. (14:56) A faluban élt néhány zsidó is, de nem volt sok kapcsolatuk a svábokkal. (17:20) A háború után két orosz katonát szállásoltak el náluk, ők rendesek voltak, főleg a gyerekekkel. Viszont a román katonák többször átjöttek a határon lopni. (19:24) Elmondja, hogy a háború utáni vezetőség nagy terrorban tartotta a falut. Sokakat, férfiakat és nőket is elvittek málenkij robotra évekre, többen meghaltak. Azután a falu háromnegyedét kitelepítették, csak 60 kg-os csomagot vihettek magukkal. Senki sem szerette volna elhagyni szülőföldjét. Az interjúalany családja is rajta volt a kitelepítési listán, de mivel a családfő méhész volt és kellett a helyi munkához, ezért felmentették. (26:00) 1952-ben ismerkedett meg romániai magyar férjével, aki akkor szökött át a határon. Nagyon nehéz éveket éltek át együtt a Rákosi-rendszerben, szinte minden terményt be kellett szolgáltatniuk. Látta, ahogy a terményekkel megrakott vonatok mentek a Szovjetunióba. Elmondja, hogy a svábok helyére betelepített magyarok többsége nem dolgozott rendesen és tönkretette a földet. (30:38) Éveken keresztül folyt az agitáció, hogy lépjenek be a TSZ-be, az interjúalany családja csak akkor lépett be, amikor már teljesen ellehetetlenítették. Az interjúalany is dolgozott a TSZ-ben. (31:38) 1956-ban a faluban is zajlottak forradalmi események, de mivel a tanyán betegeskedett, nem tudott részleteket. (32:30) A családból senki sem lépett be a Pártba, így nehéz helyzetben voltak. (33:34) A rendszerváltoztatáskor az interjúalany és a családtagok kaptak kisebb földet kárpótlásként. Örül annak, hogy a világháború után nem telepítették ki, mivel hiába lettek kemény munkával gazdagok a kitelepített rokonok, a hazáját nem hagyná el. Leginkább azt sajnálja, hogy földműves édesapjának gyárban kellett dolgoznia. (37:08) A kommunista rendszerben nagyon nehezen lehetett gyakorolni a vallást. Az interjúalany gyermekeit is megalázták az iskolában vallásosságuk miatt. (38:32)

Az interjúalany beszél születéséről, oktatásáról (0:10), majd az 1956-os forradalom okairól, és arról, hogy nem lehetett róla beszélni a Kádár-korszakban (2:40). Szól arról, mikor indult újra a tanítás, és hogyan zaklatta a rendőrség továbbra is az oktatási intézményeket (7:34). A forradalom leveréséről és a nagybátyját is érintő megtorlásokról is szól (9:42). Beszél arról, milyen érzés volt a rendszerváltoztatás után ünnepelni 1956-ot (14:14). Beszél a disszidálás módjáról és arról, hogy a családjából kik hagyták el az országot (17:14). Beszél az ifjúsági mozgalmakról (19:30), a kádári konszolidációról és az amnesztiáról (21:08). Rátér a Rákosi-rendszer mezőgazdasági terrorjára (22:50), a bebörtönzésekre, internálásra (26:35). Szól arról, hogy miért bukott el az 1956-os forradalom (41:35), valamint a megtorlásról (49:50). Szól diákéveiről, a továbbtanulás nehézségeiről, a kádári kontraszelekcióról (52:50). Beszél földmérési gyamorlatairól (57:25), valamint a Mátyás-laktanyában töltött katonai szolgálatáról (01:01:00). Végül az ávósok és a munkásőrök társadalmi megítéléséről szól (01:08:50).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról, szüleiről (0:14), tanulmányairól, az iskolák államosításáról (2:30), a gyerekként átélt második világháborúról, sebesüléséről, a szovjet katonák viselkedéséről (3:21), a zabrálásról (16:30), a háború utáni állapotokról, a földosztásról (17:44), a Rákosi-rendszerről, a padlássöprésről, beszolgáltatásokról, TSZ-ekről (18:50), az iskola utána munkáról (21:16), fiatalkori munkáiról (22:15), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről, rövid meghurcolásáról (23:48), a katonaságnál belső elhárítóként folytatott tevékenységéről (28:03), a fehérterrorról (32:14), az erőszakos téeszesítésről, államosításról (34:00), édesapja téeszbeli tevékenységéről (35:55), azokról, akik nem léptek be a TSZ-be (38:57), az 1956-os forradalommal kapcsolatos propagandáról (41:06), a Kádár-korszakról (42:12), a rendszerváltoztatásról, a TSZ-ek felszámolásával kapcsolatos anomáliákról (42:54), végül összehasonlítja a Kádár-rendszert és a rendszerváltoztatás utáni időszakot (44:49).