Az interjúalany beszél gyermekkoráról, szülei foglalkozásáról és az ünnepekről (0:00). Rátér az 1956-os forradalmat érintő emlékeire, a tankok vonulására és az amerikai segítségben való bizalomra (2:30). Szól a forradalmat kiváltó eseményekről, a Rákosi-rendszer mezőgazdasági terrorjáról (4:57). Beszél a téeszesítésről, valamint arról, hogyan bujkált édesapja az agitátorok elől (5:42). Szól a hatvanas-hetvenes évek fordulójáról, az építkezésekről, a Kádár-korszak megélhetési körülményeiről (7:20). Szól a kommunizmus és a vallás konfliktusáról, arról, hogy minden évben kirúgással fenyegették, amiért beíratta a gyermekeit hittanra (8:15). Hosszan beszél a Kádár-korszak életszínvonaláról, a fizetésekről, a mellékkeresetről, a spórolásról (9:32). Megemlíti külföldi utazásait az 1980-as években (14:00), majd a rendszerváltoztatás hatásait elemzi (14:40). Beszél tizenéves korának szórakozási lehetőségekről (16:00), majd az autóvásárlás lehetőségeiről (18:20). Végül arról szól, hogy milyen volt óvodában dolgozni az 1970-es években, és összehasonlítja a gyermekvállalási kedvet a Kádár-korszakban és napjainkban. Úgy véli, azért vállalnak kevesebben gyereket, mert eltűnt a megélhetés biztonsága (19:50).

Bárczy Klára édesapja, Bárczy Jánosról, annak családjáról mesél. Bárczy János nagyapja jómódú körülmények között élt és maga Arany János volt a magyartanára. A távoli felmenőkkel kapcsolatban hallhatunk családi történeteket(0:15).Bárczy János piarista iskolába járt, amit nagyon kedvelt. Sík Sándor volt a magyartanára. A piarista iskola légköréről, oktatási rendszeréről mesél az interjúalany(4:24). A középiskola után Ludovika katonai akadémiára jelentkezett és korábbi kirívó sporteljesítményei(vívás, ejtőernyőzés,úszás stb) miatt ezt ingyen végezhette el(6:29). A Ludovika elvégzése utána gyalogsági százados lett, majd Pápára került a légierőhöz. Végül pedig vezérkari tiszt lett és Budapesten szolgált(9:49). A fronton gépkocsiját támadás érte, így ennek következtében később, a háború után egy megerőltetés miatt elveszítette a látását(11:40).A nemesi származás miatt több ízben is megkülönböztetés érte a családot. Az interjúalany az "x-es származásról", a deportálásáról és más diszkriminációról mesél(14:54). 1956-ot gyerekként élte meg, ahol a család lakott, azt az épületet is szétlőtték a szovjetek. Ekkor veszítette el a banki munkáját(18:59). Az interjúalany édesapja ezután kezdett el írni, novellákat, családi történeteket fabrikált - majd a miskolci rádió egyik műsorát is ő írta meg(23:02).A Tények és Tanúk könyvsorozatban is megjelentek a visszaemlékezései(24:42).A '60-as, '70-es években az édesapja külön figyelmet fordított a gazdasági kérdéseknek is. Édesanyjának nagyon nehéz dolga volt, hiszen szinte ház körüli munkát neki kellett végeznie - bár nehéz körülmények között éltek, de az interjúalany szerint boldog gyerekkora volt(26:11). A rendszerváltoztatás után az édeapja több írását is meg tudta jelentetni. Bár óriásit nem változtak az életkörülmények, de mégis szabadabb lett a légkör(31:08).

01:00 - Család 02:35 - Általános iskola, kisdobos, úttörő 08:50 - Ünnepségek 11:15 - Ekkor nem KISZ-tag, a filozófiával ismerkedett, sokat ministrált, de később elveszítette a hitét 14:10 - Szórakozás 16:42 - Főiskola Szegeden, filozófiából doktori 20:30 - Munka:Csanádpalota 21:15 - Egyetem: Debrecen 23:50 - Úttörő vezető Csanádpalotán, járási úttörő titkár, járási tanulmányi vezető 26:45 - Egyházügyi titkár 33:01 - Rendszerváltoztatás, megszűnik a hivatal 36:25 - Civil szervezetek