Az interjúalany beszél születéséről és középparaszti származásáról (0:15), majd rátér annak felelevenítésére, amikor édesapját a rendőrség a falhoz állította és zaklatta a beszolgáltatás miatt (2:15). Szól az orosz katonák háborús átvonulásáról és a szokásaikról (4:50), majd a háború után a cserekereskedelem feléledéséről és arról, hogy az orosz katonák a frissen cserélt új ruháját is elrabolták (6:40). Hozzáteszi, hogyha nem lett volna vásárlóerő, a nép nem vette volna meg az árut, akkor az oroszok nem raboltak volna (9:30). Említi az 1956-os forradalmat (12:10), majd a Kádár-korszak jobb életkörülményeit, és feleleveníti a hagyományos étkezéseket, piacolásokat, valamint szól házasságáról (13:30). Beszél arról, hogyan és kiket telepítettek ki Sándorfalváról a hortobágyra (15:50), majd megemlíti a Pallavicini gróf korábbi földosztását (17:52). Szól az erőszakos TSZ-esítésről, illetve a később javuló körülményekről, a háztájiról (19:58). Szól a mindennapi életről a Kádár-korszakban (24:00), majd a TSZ-beli munkáról és a nyugdíjról (27:00). Visszatér édesapja világháborús sebesülésére (30:00), majd a tűzőrség helyi szokásáról szól (31:30). Visszatér az 1950-es évekre és leírja, hogy miként vitték el az ávósok a kulákokat (33:00), illetve beszél a feketevágásokról (36:20).

Az interjúalany beszél családjáról, az életkörülményekről a két világháború között, az oktatásról, Beszél a II. világháborúról (5:29), a társadalom terrorizálásáról, a vallásos életről (11:57), majd a hétköznapokról a Kádár-korszakban. Később beszél a rendszerváltoztatásról, a páneurópai piknikről (23:44), illetve a téeszesítés következményeiről (30:12).

Az interjúalany beszél családjáról, görögkatolikus és református szüleiről (0:16), majd római katolikus neveltetéséről és oktatásáról, és arról, hogy hittantanára miként keltette fel érdeklődését a papi hivatás iránt (2:05). Szól felszenteléséről, munkáiról (4:40), majd arról, hogy miként utasította vissza, hogy elmenjen a békepapság alakuló gyűlésére (9:00). Szól arról, hogyan került az ÁVO látóterébe azzal, hogy egy mozgalmi dalt átköltött vallásos szöveggé, és rendőrfőnökké lett osztálytársa hogyan mentette ki (11:00). Elmeséli, hogyan próbálták meg beszervezni békepapnak, hogyan állt ellen, és milyen retorziók érték (15:08). Azt is elmeséli, hogy 1945-ben ápoló volt a német sebesültekkel teli Szent János kórházban, és itt végig is élte Budapest ostromát. Egy orosz katona kézigránátot szorongatva jött be, de megenyhült egy gyermek sírásától (20:30). Szól Mindszenty Józseffel való kapcsolatáról, amerikai viszontlátásáról, és a rendszerrel való konfliktusáról (24:30). Szól arról, miként élte meg az 1956-os forradalmat és miért nem érintette a megtorlás (27:20). Mesél az előzményekről, az 50-es évek terrorjáról, és arról, hogy egy kommunista híve mindig "népnevelő, demokratikus papként" jellemezte a jelentéseiben, így nem bántották (30:50). Végül arról szól, hogy miért ment ki Amerikába 1964-ben, ott milyen sokat kellett dolgoznia a piarista rendházban, illetve arról, hogy keserves volt Magyarországon kívül élni (41:00).