Az interjúalany beszél származásáról, neveltetéséről és arról, miként döntött a papi hivatás mellett (0:15). Szól arról, hogy vallásos családját nem érték zaklatások, sőt, apja egy kommunista barátja még a plébánia felújítását is megszervezte (3:26). Beszél az 1950-es évek jellegéről, a beszolgáltatásról, a társadalom terrorizálásáról, valamint az 1956 utáni megtorlásokról (5:55). Mesél Regőczi István atyáról, aki a szétrombolt Budapesten szedte össze az árvagyerekeket (9:50). Elmondja nagyapja történetét, aki mindkét világháború után orosz hadifogságba esett, a második során az mentette meg, hogy egyszer visszafordult a rózsafüzéréért (14:45). Beszél az 1956-os forradalom során átélt emlékeiről (18:50), majd a kommunista és a vallási nevelés kettősségéről (24:50). Beszél édesapja katonai szolgálatáról (26:20), majd katonai szolgálatáról, melynek során kispapként a honvédség megpróbálta „átnevelni”, eltéríteni a papi hivatástól (29:14). Szól arról, miként került Szolnokra, és a város „kis Moszkva” címe mellett kevésbé ismert történetére, a város híres vértanúinak életére tér rá (34:35).

0:00 családi háttér, gyermekkor, a szülei nagyon vallásosak voltak 2:20 a bajai ciszterciekhez járt középiskolába, 1948-ban azonban államosították a gimnáziumot, ezt követően többüket eltanácsolták onnan, mert nem kiabálta, hogy „Vesszen Mindszenty!” 5:14 Kalocsán folytatta tanulmányait, majd Szegedre költöztették a szemináriumot, ott kezdte első éves teológusként a tanulmányait 6:58 másodévesként hívták be munkaszolgálatra, Várpalotán bányásztak követ a szentkirályszabadjai repülőtérhez, majd folytatta tanulmányait 9:31 mikor a püspököt Kalocsára helyezték át, érseki szertartó lett Kalocsán, később kanonok lett 13:27 1995-ben lett ciszterci szerzetes Zircen, majd a ciszterci főapát mellett lett titkár 15:27 a békepapi mozgalomtól elzárkóztak 17:44 az 1956-os események idején Bácsszőlősön volt, a tanácselnöknek a plébánián adtak menedéket 22:43 az ÁEH berkein belül az enyhülés sokkal lassabb voltpéldákat is hoz fel a hetvenes évekből 24:36 a II. vatikáni zsinatra elkísérte Hamvas Endre kalocsai érseket, a kiutazással nem volt különösebb adminisztratív probléma 26:57 a nyolcvanas években az ÁEH megszűnése jelentette a nagy változást 29:00 édesapja még négy évet volt Szibériában hadifogságban, de nem szeretett róla beszélni 30:47 a ciszterci rend újraindítására emlékezik vissza

Az interjúalany beszél családjáról, nagyszülei délvidéki, fiumei származásáról és letelepedésükről Debrecenben (0:03). Fényképész nagyapja boltjának állmosításáról, másik nagyapja Kun Bélával való barátságáról, valamint édesapja Németh Lászlóval való kapcsolata miatt a családját ért hátrányról is szól (2:20). Beszél arról, hogy kényszerűségből Budapestre költöztek, ahol a Szemere utcai általános iskolába járt (8:05). Nevelés szempontjából először egy sárospataki rokonhoz, majd a kecskeméti piaristákhoz adták tanulni (11:00), ahol a napirend nagyon szigorú volt és már korán rászokott, hogy reggel a templomban keres menedéket (11:00). Elmeséli, hogyan érlelődött meg benne a gondolat, hogy maga is piarista legyen (16:42). Szól katonai szolgálatáról, ami megszakította noviciátusát, és melynek során részt vett a prágai tavasz leverésében (18:05). Felderítő zászlóalja komédiába illő jeleneteket produkált a csehszlovák-magyar határ közelében az alkalmatlan honvédségi tisztek vezetése alatt (20:10). Még egyszer el kellett kezdenie a noviciátust (22:20), majd találkozott radikális, az evangéliumot komolyan vevő keresztényekkel, illetve Bulányi György köreivel (23:30). Szól arról, hogy milyen zaklatásoknak és felügyeletnek voltak kitéve az állambiztonság részéről a Kádár-korszakban (33:15), valamint a rendszerváltoztatásról, arról, mennyire reménykedtek a volt piarista Antall Józsefben, és mennyire csalódtak (38:40).