Az interjúalany beszél gyermekkoráról és szüleiről (0:39). Rátér a II. világháborúra és oktatására (1:54). Szól arról, hogyan helyezkedett el tanítóként, és hogy milyen volt az oktatás szovjet modellje (7:25). Elmeséli, miként került el a bányatelepre, ott hogyan tudta gyakorolni a hitét, valamint azt, hogyan találkozott a férjével és hogyan házasodtak össze (10:20). Szól az 1956-os forradalom helyi eseményeiről, és arról, miként vitték el a rendőrök karácsonykor a férjét, és verték össze (16:32). Arról is beszél, hogyan került férje a kistarcsai internálótáborba, majd hogyan akarták koncepciós perben elítélni, ami végül az egyértelmű hamistanúzás miatt nem sikerült (21:50). Szól arról, hogy férje meghurcoltatása után nem kapott munkát, majd hogyan kellett közlekedés nélkül ingázva tanítania (27:00). Végül szól arról, hogy 1962-től már kapott rendes munkát (32:07), illetve arról, hogy milyen fizetést kapott s ez mire volt elég (38:55).

Az interjúalany beszél gyerekkoráról (1:05), tanulmányairól (2:46), kisdobos, úttörő múltjáról, további iskolai emlékeiről, zenei, színjátszó tevékenységéről (4:22), arról, hogy egy május 1. alkalmával műsorvezető volt (19:18). Beszámol a családi háttere miatt őt ért hátrányos megkülönböztetésről (23:00), 1956-os emlékeiről, a nagysápi eseményekről, édesapja elhurcolásáról (25:16), a forradalom leverése utáni megtorlásról (28:24), az ’50-es évek padlássöpréseiről, kulákokról (32:05), szülei gyerekkori emlékeiről (33:05), valamint édesapja második világháborús emlékeiről (35:46).

Az iskola mellett már dolgozott, cirokseprűket válogatott(2:08).Később napfelketétől naplementéig summásként dolgozott, télen-nyáron mezőgazdasági jellegű munkákat végezett(3:10).A munkák nagyon nehezek voltak, de igyekeztek jól végezni(5:47). 1943-ban amikor a fizetését vette föl, összeveszett a munkáltatóival, de végül rendeződtek az események(6:24) A summás és a napszámos között annyi a különbség, hogy a summás a fizetés mellett enni-inni kap, míg a napszámos csak a fizetését kapja(9:10).Végül a fizetéssel kapcsolatos problémák miatt kihívták a csendőröket, de végülis feleslegesen, mert az ügy hamar rendeződött(10:19). Bár kemény fizikai munkákat kellett végeznie, de az "uraságok" mindig biztosítottak munkalehetőséget a szegényebbek számára(13:51) Veres Józsefné 1920 augusztus 19.-én született, Mezőtúron(15:31). A második világháborúban a férjét behívták katonának, valamint megjegyzi, hogy cipőjüket hátrahagyva kellett bújkálni az orosz és a szovjet oldalon álló magyar katonák erőszakoskodásai elől(16:13). A bombázások alatt szőlősökben és kukoricatáblákban bujkáltak(17:44). A háború eseményeiről egy bolti rádióból értesültek, persze titokban. Újság is volt, de a szegényebbek nem nagyon olvasták(20:00). A háború után egy "olajütőben" dolgozott, ahol a napraforgómagokból olajat préseltek(23:10). A beszolgáltatás alkalmával ha levágtak egy disznót, akkor a zsírját be kellett szolgáltatni, cserébe nem kaptak semmit(24:40). 1963 halt meg a férje, hogy ne legyen egyedül már akkor vásárolt egy televíziót(26:43). A háború előtt Héder Andor és testvére Héder Péter hatalmas uradalmában dolgozott(27:10). Akkoriban még traktor nélkül, ökörrel és lóval szántottak, természetes trágyával javították a talaj minőségét(28:51). A kisparasztok rendelkeztek földbirtokkal, amellett, hogy az uradalomban dolgoztak(29:26). Az egész család együtt dolgozott, a gyermekektől kezdve a nagyszülőkig - Veres Józsefné szerint ez jó hatással volt a család életére. Akkoriban a szórakozási lehetőségek is szigorúbbak voltak(30:43).