Leírás: 0:00 beszél a kálmándi svábok történetéről a XVIII. századi betelepítéstől kezdve 6:04 gyermekkor, családi háttér, tizedik gyermek volt, az édesapja négy és fél évig volt a fronton az első világháborúban 9:04 otthon egymással németül beszéltek, az édesapja a német óvoda után magyar iskolába íratták, de a világháború után románul kellett tanulniuk, majd 1940-től ismét magyarul 12:44 1944-ben összeszedték a katonaviselt embereket, és elvitték a földvári román lágerba, köztük volt a sebesült bátyját, aki meghalt a fogságban, 14:07 iskolába menet látta, hogy az oroszok körülvették a falut, ezt követően összegyűjtötték őket háromhavi élelemmel, és a vasúthoz meneteltették őket, ahol bevagonírozták őket, és deportálták a Szovjetunióba 17:32 a Donyeck-medencébe vitték őket, a vasúttól 15 km-re volt a láger, ahova meneteltették őket, ott szénbányában dolgoztak, majd őt áttették egy kőbányába 19:48 a ruháit el kellett adnia, a hidegben rövidnadrágban dolgozott, de végül felöltöztették, viszont nem fizették meg a munkájáért 22:19 egy másik bányában már kapott rendes fizetést, mesél a bányászmunkáról 26:05 1947 nyarán Magyarországra akarták őket hazahozni, mert nem tudták, hogy Romániához tartoztak, később pedig a románok nem fogadták vissza őket, ezt követően eltették őket egy másik lágerba, ahol egy földalatti bunkerban éltek 33:00 egy ló megdöglése miatt öt évet akartak rájuk sózni, de egy politikai tiszt megmentette őket 36:44 végül hazatért, megnősült, de elvitték 1950-ben katonaság helyett kényszermunkát 38:31 1960-ban jött a kollektivizálás 40:54 Ceausescu halála után feloszlatták a kollektívát, saját földje lett, és gazdálkodni kezdett