Az interjúalany beszél Magyarország német megszállásáról, és arról, hogyan tartóztatták le többször is ebben az időszakban (0:52). Jellemzi az amerikai hadifogságot, amibe Ausztriában került (8:35), majd rátér arra, hogyan próbáltak meg vallásos ifjúsági egyesületet létrehozni és zarándoklatot szervezni (11:26). Szól a diktatúra erősödéséről a háború utáni Magyarországon (18:19), illetve hogyan tartóztatta le az ÁVH (21:00). Először az ÁVH, majd az NKVD hallgatta ki, majd a Szovjetunióba küldték (24:50). Részletesen beszámol a lembergi karanténról (31:35), az első tábor körülményeiről (33:08). Szól a második táborról, ahol a különböző ázsiai foglyokat megismerve szótárat kezdett szerkeszteni (38:13). Beszél a Sztálin halála után enyhülésről, az oroszországi foglyok helyzetéről, a levelezésről (44:52). Végül említi a nem szovjet állampolgárok hazaengedéséről szóló titkos záradékot (50:06).

Az interjúalany beszél családjáról, görögkatolikus és református szüleiről (0:16), majd római katolikus neveltetéséről és oktatásáról, és arról, hogy hittantanára miként keltette fel érdeklődését a papi hivatás iránt (2:05). Szól felszenteléséről, munkáiról (4:40), majd arról, hogy miként utasította vissza, hogy elmenjen a békepapság alakuló gyűlésére (9:00). Szól arról, hogyan került az ÁVO látóterébe azzal, hogy egy mozgalmi dalt átköltött vallásos szöveggé, és rendőrfőnökké lett osztálytársa hogyan mentette ki (11:00). Elmeséli, hogyan próbálták meg beszervezni békepapnak, hogyan állt ellen, és milyen retorziók érték (15:08). Azt is elmeséli, hogy 1945-ben ápoló volt a német sebesültekkel teli Szent János kórházban, és itt végig is élte Budapest ostromát. Egy orosz katona kézigránátot szorongatva jött be, de megenyhült egy gyermek sírásától (20:30). Szól Mindszenty Józseffel való kapcsolatáról, amerikai viszontlátásáról, és a rendszerrel való konfliktusáról (24:30). Szól arról, miként élte meg az 1956-os forradalmat és miért nem érintette a megtorlás (27:20). Mesél az előzményekről, az 50-es évek terrorjáról, és arról, hogy egy kommunista híve mindig "népnevelő, demokratikus papként" jellemezte a jelentéseiben, így nem bántották (30:50). Végül arról szól, hogy miért ment ki Amerikába 1964-ben, ott milyen sokat kellett dolgoznia a piarista rendházban, illetve arról, hogy keserves volt Magyarországon kívül élni (41:00).

Egy Kárpátalján született nyugdíjazott pedagógus beszél iskoláztatásának körülményeiről, második világháborús élményeiről (1:38), Kárpátalja helyzetéről 1945 után, a határátlépés nehézségeiről, az oktatásról (5:29), a Budapesten eltöltött egyetemi éveiről (13:25), a munkavállalás lehetőségeiről, a Pécsi Tanárképző Főiskolán szerzett állásáról, a pártonkívüliségről, illetve a teológiai végzettség hátrányairól (33:33), a kommunizmus alatti vallásgyakorlás lehetőségeiről, illetve a helyi pártapparátussal fennálló viszonyáról (45:00)