Az interjúalany beszél a családjáról és gyermekkoráról, valamint tanulmányairól (0:45). Mesél fiatalkori munkájáról, a szórakozási lehetőségekről (5:32), házasságáról, gyerekeiről (6:25), II.világháborúval kapcsolatos emlékeiről (8:20), a háború utáni élelmiszerhiányról (17:28), férjével való megismerkedéséről és házaséletükről (20:13), 1956-os emlékeiről és nemzetőr férjéről (28:48), a 60-as, 70-es évekbeli életkörülményeikről (31:53), a rendszerváltoztatás hatásairól (36:00).

Az interjúalany beszél férje hadifogságba eséséről (0:38), a szovjet katonáktól való félelemről (1:44), a bolgár katonákról (7:06), a háborús hétköznapokról (7:50), a háború utáni nehézségekről, a gabona kötelező beszolgáltatásáról (8:05), a kulákcsaládokról (10:50), a békekölcsönről (12:06), az erőszakos téeszesítésről (13:35), érinti az 1956-os eseményeket (20:10), a TSZ-ek működéséről és a háború utáni magyarországi pártstruktúráról (22:27).

1904-ben született Szombathelyen(0:47). Lelencgyermekként Pápán lakott nevelőszülőknél. Mostoha apja a fronton szolgált az első világháborúban(1:49). Először lovászfiúként dolgozott Bécsben, de onnan gyalog tért vissza Pápára. Utána suszterinasként alkalmazták, ahol napi 14-15 órát dolgozott 6 hónapon át (8:51).Papi ajánlással újra suszterinas lett, a második világháború alatt az angolok által lebombázott Torkos kastélyban. Itt ismerte meg az első feleségét(12:05). Utána saját cipészete lett, bár egy zsidó cipész segítségével (14:47). Közben a győri Dunántúli Hírlapnak is írt cikket, 1932-ben könyve jelent meg (17:15). Az első világháborút a kora és a elfoglaltsága miatt nem tapasztalta meg, nem is nagyon tett rá hatást. De a második világháború előestéjén, Felvidék és Erdély visszacsatolásakor tizedesként a bevonuló Honvédség katonája volt (20:32). 1942 júniusában került ki a front ra, egy utánpótlásegység katonájaként. Itt postakezelő lett (23:22). Miközben vonattal utazott egy partizánegység felrobbantotta a szerelvényt, augusztus 20.-án egy sebesültvonattal hazaszállították, decemberben leszerelt és 1943 februárjában állami kinevezést kapott (26:43). 1944 őszén újra behívták katonának, mivel Gallai Rezső nem kívánt harcolni az akkorra már teljesen értelmetlen háborúban, így gyengélkedőnek jelentette magát, amit el is fogadtak, s le is szerelték, tehát harcolnia nem kellett (29:13).