Interjú

Gyűjteményhez ad
ÁVO/ÁVH
állambiztonság
egyház
internálás
kulák
Csendőrség
Hortobágy
éhezés
át- és kitelepítések

Kengyel Tiborné emlékei a hortobágyi kitelepítéserkről

4848 megtekintés

Hossz: 00:42:00
Leírás: Az interjúalany az ötvenes éveki hortobágyi kitelepítésükről beszél. Az ávósok összegyűjtötték őket (0:35), bevagonírozták őket (4:38), majd végül gyalog jutottak el a kijelölt területre (7:21). Beszél a Hortobágyon zajló életről (13:30, 30:22), és arról, hogy mi történt otthon maradt javaikkal (10:52). Elbeszéli, hogyan jutottak haza (24:40), és miként találkozott egy volt fogvatartójával (38:40).
Említett időszakok, témák
  • Az „ötvenes évek” időszaka (1949-1953)
  • A kitelepítésről, internálásról, illetve a katonai munkaszolgálatról
  • A diktatúra kiépüléséről, hatásairól és következményeiről
  • Az iparosítás és a mezőgazdaság átalakításának következményeiről
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • A társadalmi és politikai életben való részvételről, aktivitásról, ennek módjáról
  • Az 1953-tól 1956-ig terjedő időszak
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól és a vallási életről
  • A „kádári” megtorlás és politikai konszolidáció időszaka (1956 végétől 1963-ig)
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
Interjúalany neve: Kengyel Tiborné
Interjúalany lakhelye: Pécs
Interjúalany született: Kisjakabfalva, 1947
Interjúalany foglalkozása: adminisztrátor
Felvétel időpontja: 2010. szeptember 28.
Felvétel helyszíne: Pécs

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:29:00
Az interjúalany beszél gyermekkoráról és oktatásáról a Debreceni Református Kollégiumban (0:25). Feleleveníti II. világháborús emlékeit, a debreceni tankcsatát, illetve az orosz katonák erőszakoskodását (3:30). Külön szól arról, hogy kétszer is el akarták vinni málenkij robotra, de végül megmenekült (06:20). Visszatér iskoláira (9:04), kiemelve a szakérettségisek szerepét (10:30). Tanárként Debrecenben (12:26), majd Sopronban helyezkedett el, s utóbbival kapcsolatban szól még a "kuruc-labanc" kulturális különbségről is (14:35). Beszél az általa szervezett és országossá növekedett fizikaversenyekről (17:25), majd arról, hogy mennyiben volt hátrány a kommunizmus ideje alatt egyházi iskolában tanítani (19:13). Szól arról, hogy miként maradhatott meg egy-két egyházi iskola az államosítások ellenére is (20:50). Végül a családalapításról, boldogulásukról és a családjáról szól (24:03).
Interjúalany: Nagy Márton
Felvétel időpontja: 2011. március 11.

Hossz: 00:33:00
Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a névadásáról, valamint arról, hogy milyen veszélyes játékokat játszottak a világháború utáni Székesfehérvárott (0:22). Beszél arról, hogy nem járt óvodába, mert édesapja földműves volt (5:10). Szól iskolájáról, a tanítási körzetekről (7:15), valamint a szórakozási lehetőségekről, a táncokról, és arról, hogy mikor egy fiú hazakísérte, édesanyja nem sokkal lemaradva követte őekt (10:15). Beszél a KISZ-életről, a Bambi és a Traubi szóda rendezvényekről és kirándulásokról (12:45), valamint megemlíti, hogy 1956-ban gyermek volt, és örült, hogy nem kellett két hétig iskolába menni (15:10). Beszél a továbbtanulás dilemmájáról, és arról, hogyan lett kereskedőtanuló. Itt nem választhattak szakot, hanem a személyzetis döntötte el, hogy hová járjon (16:45). A főnöke gyakran szándékosan terhelte őket, például zárás előtt még megpakolta a kályhát, hogy nehéz legyen kitakarítani (21:55). Szól tanulóéveiről, a kis csoportokról (23:10), majd az 1970-es évekről, a lakásszerzésről (26:25). Beszél a rendszerváltoztatásról, a diszkont-áruházzá alakulásról (29:20). Végül arról szól, hogyan tudott saját üzlethelyiséget bérelni, miután erre lehetősége nyílt (31:20).
Interjúalany: Zsédely Jánosné
Felvétel időpontja: 2011. július 08.

Hossz: 00:39:00
Az interjúalany a gyerekkori lakhatási körülményeiről és családtagjairól beszél(0:07). A háború alatt a német megszállás közben nem érték a családot atrocitások, sőt a gyerekek sokszor cukrot is kaptak a német katonáktól(0:54). Visszaemlékezik a szőnyegbombázásra, valamint arra is, hogy 1942-ben az édesapját behívták katonának. Édesanyja 3 gyerekkel maradt hátra(2:23). 1943 tavaszán jött haza a frontról, a Don-kanyarról, mert aknaszilánk érte(3:19). A német kivonulás után jöttek a partizánok, majd pedig az oroszok - de ők sem bántottak senkit(4:40).1948-49-ben végzett az iskolában, továbbtanulnia nem lehetett. Így napszámba járt kapálni(5:58). Az interjúalany a háború előtti uradalmi viszonyokról, munkákról mesél(6:54). Majd pedig a szovjet megszállással kapcsolatos személyes tapasztalatait meséli el - úgy emlékszik vissza, hogy a szovjetek szerették, tisztelték a szegény embereket(8:58). A háború alatt a ház helyén sáncokat ástak a katyusák számára, valamint az interjúalany a környék anyagi veszteségeiről is mesél(13:10) A háború után elkezdődött az élet, épült az ország, ennek ellenére a Rákosi rendszert nagyon nehezen élték meg(14:35). Csatári Miklósné a beszolgáltatásról és annak menetéről mesél(15:27). Népnevelő munkákat is kellett végezniük, melynek keretében különböző mezőgazdasági szerződéseket kötöttek(16:36). A Rákosi korszak mezőgazdasági programjának teljesítéséről és annak körülményeiről mesél(18:44).A karhatalmi terrorból annyira nem érzékeltek semmit, mert az ÁVÓ-sok Tatabányán tevékenykedtek. De az '56-osok elleni megtorlásokról tudott. Az ő családja nem vett részt sem a fegyveres, sem a fegyvertelen ellenállásban(20:47).A csaldájában is voltak ÁVÓ-sok, de nem otthon "dolgoztak"(22:48). Az egyik ÁVÓ-s testvére hazakerült, majd nemsokára egy balaesetben meghalt, a másik pedig szolgálat alatt halt meg(24:08). A forradalom ideje alatt Kocson nem voltak nagyobb fegyveres megmozdulások. Az interjúalany ezzel kapcsolatban mesél el néhány történetet. A család inkább meghúzta magát(25:37). A budapestre rendelt egyik ÁVÓ-s testvére részt vett a Rádió épületének védelmében. Erről és más '56-os eseményekről hallhatunk történeteket(27:46).A Kádári éra elviselhetőbb volt. Könnyebben lehetett kölcsönhöz, földhöz stb-hez jutni(30:00).A Kocs környéki 3 TSZ egyesült, erről beszél az interjúalany(31:10).Nagyon sajnálja, hogy ezt a jól működő TSZ-t megszüntették a rendszerváltoztatás után(32:46).Csatári Miklósné a család TSZ-be való belépéséről mesél( 33:54).A faluban voltak kulákok, néhányukat jobban elmarasztalták, néhányukat kevésbé(37:04).
Interjúalany: Csatári Miklósné
Felvétel időpontja: 2011. április 04.