Interjú

Gyűjteményhez ad
II. világháború
szovjet megszállás
román megszállás

Keserű gyermekévek

2241 megtekintés

Hossz: 00:30:00
Témakörök: Mindennapi élet , szovjet megszállás
Leírás: 1923 augusztus 30-án született Biharugrán(0:45). Bár jó tanuló volt, az édesapja nem engedte tanulni, mert kellett neki a sagítség a ház körüli munkákban(1:04).17 és fél éves korában házasodott össze az akkor 25 éves férjével(1:44). Férje részt vett az erdélyi bevonuláskon, de utána újra behívták az orosz frontra(2:10). Nem lehet tudni, hogy először orosz vagy román fogságba esett de utána Besszarábiába szállították(3:02). 16 biharugrai társaival együtt raboskodott, hazatértek, de a rabságban szerzett sebek miatt végül mindannyian odavesztek, közben a házuk egy tankcsata miatt teljesen leégett(4:02). Ekkor nem voltak otthon, mert egy szomszéd településre menekültek az orosz csapatok elől, de végülis hazamentek, ekkor vették észre, hogy leégett a házuk(5:55). 1945 őszén Cser Róza megbetegedett, de nem nagyon volt orvos, gyógyszer szinte semmi sem volt(8:01). A férje fogságban lelt haláláról nem beszélhetett senkinek, mert a kommunisták azt mondták erre, hogy"Miért vonult be katonának?"(9:13). Tekintet nélkül a szörnyű körülményekre az oroszok elvitték az állatokat és azokat Szovjetunió felé terelték(10:34). A helyi kastélyt a háború végén a megszálló oroszok és románok teljesen kifosztották. Így végül a kúriát végleg lebontották (12:43). A ház újraépítésekor a falu népe rendkívül együttérzően segítette a munkát, amivel csak tudta(15:46). A viszonylagos rend csak 1948-ra állt helyre, addig az állam szinte semmennyire sem tudott segítséget nyújtani a rászorulóknak(17:15). A család saját búzájára is őrlési engedélyt kellett kérni, ha lisztre volt szükségük(18:22). Bár nem volták kommunisták, de mégis alkalmazkodniuk kellett a rendszerhez, hiszen másképp nem tudták volna felépíteni a házukat(21:11). Örültek, hogy vége lett a háborúnak, mert azt remélték, hogy a férfiak hazajönnek(22:30). A házból gabonát és párnákat loptak az oroszok mögött érkező román katonák. Valamint állandó félelemben tartották a falusi lakosságot, főleg a nőket(23:45).A román katonák elől többször is bujdosni kényszerültek(26:12).
Említett időszakok, témák
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • Magyarország német és szovjet megszállásáról
  • A Szovjetunióban folyó kényszermunkáról
  • Katonai szolgálatról, hadifogságról
  • Személyi és anyagi veszteségekről
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
  • Az 1945-től 1948-ig tartó időszak
  • Az újjáépítésről és a földosztásról
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • Az országos és helyi politikának az egyénre és a szűkebb környezetre gyakorolt hatásairól
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól, a vallási életről
Interjúalany neve: özv. Bertalan Kálmánné
Interjúalany lakhelye: Szolnok
Interjúalany született: Szolnok, 1932
Interjúalany foglalkozása: háztartásbeli
Felvétel időpontja: 2010. december 04.
Felvétel helyszíne: Szolnok
Interjút készítette: Széchenyi István Gimnázium és Általános Iskola, Szolnok

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:27:00
Tárgy: Mindennapi élet
Az interjúalany beszél családjáról, mindennapjairól. Petőfibányán kezdte el az iskoláit, majd Gyöngyösre költözött. Édesapja bányász volt, 9 gyermekes családot kellett eltartania. A jobb megélhetés és a gyerekek összefogásának érdekében költözött a család Petőfibányáról Gyöngyösre 1963-ban. (02:30) Beszél arról, hogyan került apja Petőfibányára 1948-ban, miként szerzett munkát. Elmondja a család mindennapi életét. Beszél az 50-es, 60-as évek kulturális életéről, szórakozási lehetőségeiről. A bánya biztosította a dolgozói számára a lakást, kikapcsolódást. Beszél a bányászok munkájáról, a balesetekről. (11:20) Beszél Petőfibánya településről, az ott élő emberekről. Sokakat politikai okokból telepítettek ide. (15:32) Szülei mélyen hívő katolikusok voltak. Vallásosnak nevelték a gyerekeket is. Emiatt lehetetlen volt, hogy a szülők jobb munkát kapjanak. (18:00) Elmondja, hogyan zajlottak a bányászünnepek, milyenek voltak a hagyományok. (19:26) Megemlíti az 1956-os eseményeket. Kevés információ jutott el Petőfibányára, csupán a munkát állították le. Egyedül az interjúalany édesapja dolgozott, azért, hogy a gépek ne menjenek tönkre. Visszaemlékezik, hogy gyermekként látta a forradalmat leverő szovjet tankok bevonulását. (22:02) A bányászokat a munka mind szellemileg, mind fizikailag leterhelte. ezért sokan lettek alkoholisták. (22:50) Miután a család Gyöngyösre költözött, sokáig tartott, amíg az interjúalany megszokta az új környezetet. Beszél a városban lezajlott változásokról. (26:24) Fogalommagyarázat (27:06).
Interjúalany: Béres-Deák Ágnes
Felvétel időpontja: 2011. március 01.
Készítette: Grassalkovich Antal Gyakorlatközpontú Szakiskola és Szakközépiskola, Hatvan

Hossz: 00:58:00
Tárgy: Mindennapi élet , egyházak, kultúra/művészetek
1938-ban született Debrecenben. Az interjúalany a szintén vitézi rangú édesapja pályafutásáról, származásáról mesél(1:27).Neveltetése nagyon szigorú volt. A Horthy korszak a család számára a legcsodálatosabb időszak volt, mivel egzisztenciálisan ekkor álltak a legmagasabban. Az interjúalany elmeséli az akkori Magyarországon miért volt érdemesebb élni(07:45).Az interjúalany a korszak úri középosztályáról, annak életformájáról mesél(11:41).A front közeledtével elrendelték az elsötétítést, ezzel kapcsolatban elmeséli személyes élményeit(14:41).1944 augusztusában a család egy unitárius lelkészi rezidenciába kerültek a családfő parancsára. Ennek körülményeiről hallhatunk néhány személyes történetet(16:29).Édesapját futárszolgálatra osztották be, közben a hadapródiskolát, ahol tanított Vasvárra telepítették át a front miatt(19:00). Édesapja ragaszkodott hozzá, hogy a család maradjon Magyarországon, még akkor is, ha a szovjetek szállják azt meg(21:22).Nyugaton esett fogságba, az angol övezetben. Erről és a háború végéről meséli el a családra vonatkozó történetét(22:09).Édesapja a hadifogság után nem kapott állást, csak majd később a pannonhalmi gimnáziumban lett tanár. Édespja 1945 utáni tanári pályafutásáról, tevékenységéről mesél (30:39).A csaldája a '45 utáni átmeneti évek alatt nem nagyon folyt bele a konkrét politizálásba, de igyekeztek mindig egy olyan pártot támogatni, a magyarság és a család érdekeit képviseli(36:01). 1956-ban édesapja iskolaigazgató volt, igyekezett több diákját és tanárát kihozni a börtönből a forradalom után(37:14).De arra is volt példa, hogy egy párttagot is megmentett a forradalmárok dühe elől-később ennek köszönhette, hogy nem vonták felelősségre 1956 után (40:06).Az interjúalany elmeséli, hogyan teltek az iskolás évei, ennek kapcsán a háború utáni oktatási rendszerről is beszél(42:29). A kommunista rezsim alatt erőteljes volt az ideológiai nyomás, az ehhez való alkalmazkodásról mesél az interjúalany(47:08).Az interjúalany a tanári hitvallásával kapcsolatban feleleveníti azokat az iskolai élményeit, amely gondolkodását formálták(49:18).1976-ban egy moszkvai földrajzi kongresszuson részt vett, ennek részleteit tudhatjuk meg(53:00).A rendszerváltoztatás boldogsággal töltötte el, de a kommunizmus alatt nem kellett kompromittálódnia. Majd pedig útravalóként a mai ifjúsághoz is intéz pár tanácsot (56:26).
Interjúalany: Gajárszky-Galántai Márta Edit
Felvétel időpontja: 2011. április 16.
Készítette: Pápai Református Kollégium Gimnáziuma, Pápa

Hossz: 00:45:00
Tárgy: kettős megszállás, Mindennapi élet
Az interjúalany beszél édesapja I. világháborús hadifogságáról (01:38), majd a román közigazgatás megjelenéséről Erdélyben (06:08). Beszél a II. világháborúról (09:00), különös tekintettel apjának a német hatóságokkal szembeni ellenállásáról, és táborba hurcolásukról (13:00). Szabadulásukról és németországi letelepedésükről is szól (26:08), ahol személyesen élte át Drezda terrorbombázását (31:12). Végül arról beszél, hogy a megszállási zónák felállítása után, hogyan telepítették vissza családját Magyarországra (38:18).
Interjúalany: Bakó András
Felvétel időpontja: 2010. október 11.
Készítette: Bánki Donát Műszaki Középiskola és Kollégium, Nyíregyháza