Interjú

Gyűjteményhez ad
kényszermunka
Gulág - Málenkij robot
Vörös Hadsereg – Szovjet Hadsereg
Wehrmacht
II. világháború
'40-es évek

Balmazújvárosi svábok kálváriája

4419 megtekintés

Hossz: 00:45:00
Témakörök: GULAG/GUPVI
Leírás: Az interjúalany 1927-ben született Balmazújvárosban. Beszél családjáról. Öten voltak testvérek, édesapja kocsmáros volt. Fivérei tanultak, a lányokat nem taníttatták, otthon kellett dolgozniuk. A háborút szerencsésen átvészelte a család. Bátyját behívták katonának. (02:40) Az interjúalany német származású, ősei Bajorországból érkeztek ide vallásos okokból. Beszél a hétköznapokról, a svábok és magyarok közötti konfliktusokról. (04:52) A német megszállás után édesapja egyfajta tolmácsként dolgozott. A front átvonultával, 1945 januárjában elhurcolták az interjúalanyt a Szovjetunióba. Szénbányában, kolhozban dolgoztatták, élelmiszert nem kapott eleget, lopnia kellett. A környékről összesen 600 svábot és kulákot vittek el. Részletesen beszél kényszermunkájáról és az embertelen körülményekről. (16:58) Beszél az élelmezésről. Nagyon kevés zabkenyeret kaptak, húst szinte sosem, folyamatosan éheztek. Tudták, hogy nem lesz jobb a helyzet, mert a velük együtt dolgozó oroszok sem kaptak több és jobb élelmet. (19:52) Sokáig kolhozban dolgozott, de nem engedték addig haza, ameddig nem dolgozott szénbányában is. Beszél a 12 napon át tartó nehéz fizikai munkáról: a tárnában kellett napi 8 órán át szenet lapátolnia. (22:32) Újra beszél a lágerben uralkodó körülményekről. Sokszor fagyos krumplit, moslékot, elhullott állatokat kellett enniük, mosakodási lehetőség nem volt. Sokan meghaltak. Az orosz katonák rosszul bántak velük. (32:10) Egy orosz család szerette volna "örökbe fogadni" az interjúalanyt (saját vele egykorú lányukat a németek hurcolták el), de ő haza akart térni és nagy nehezen sikerült eltérítenie az oroszokat szándékuktól. (33:22) Beszél a hazatéréséről. 2 napig tartott az összeírás a lágerben, ez idő alatt már ételt sem kaptak. Voltak, akik ekkor haltak meg. Marhavagonokban, embertelen körülmények között térhettek haza. Közben beszél arról, hogy rabtársai közül ismerősök, rokonok, hogyan haláloztak el. Összesen körülbelül 170-en haltak meg a 600-ból. (45:32)
Említett időszakok, témák
  • A két világháború közötti időszak (1918-1941)
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • A második világháború időszaka (1941-1945)
  • Magyarország német és szovjet megszállásáról
  • A Szovjetunióban folyó kényszermunkáról
Interjúalany neve: Árva Ernőné Holb Mária
Interjúalany lakhelye: Balmazújváros
Interjúalany született: Balmazújváros, 1927
Interjúalany foglalkozása: nyugdíjas
Felvétel időpontja: 2010. október 15.
Felvétel helyszíne: Balmazújváros
Interjút készítette: Tóth Árpád Gimnázium, Debrecen

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:48:00
Tárgy: egyházak
Az interjúalany beszél férje, Dóka Zoltán életéről, munkásságáról. Elmeséli, hogy hogyan törte keresztbe az Állami Egyházügyi Hivatal a férje karrierjét, aki szembeszállt a korszakban uralkodó egyházügyi politikával. 00:41--hogyan ismerkedett meg a férjével az egyetemen 4:40--milyen összetűzése akadt a férjének az Állami Egyházügyi Hivatallal 9:00--munkájuk lelkészként, hogyan próbálta segíteni a férje munkáját, milyen tudományos tevékenységet folytatott a férje és ezt hogyan cenzúrázta a hatalom 17:55--hogyan élesztette újra a férje a helyi templomot és a közösséget 24:30--a férje által írt nyílt levél története, fogadtatása, következményei, a férje felfüggesztése 31:23--férje kapcsolata Káldy Zoltánnal, az Ordass Lajos Baráti Kör megalapítása 43:45--milyen változások történtek a rendszerváltoztatással az egyházban 44:55--férje és Ordas Lajos kapcsolata, mi az Ordass Lajos Baráti Kör célja
Interjúalany: Dóka Zoltánné
Felvétel időpontja: 2011. március 25.

Hossz: 00:41:00
0:00 családi háttér, édesapja egy állami gazdaságban volt könyvelő, a nagyszülei gazdálkodók voltak, és kuláknak minősíttettek 1:11 mesél az 1956-os családi emlékekről, az áramszüneteket észlelték leginkább, gyerekként pedig látja az utcán vonuló orosz tankokat, édesapja részt vesz a forradalom helyi szervezésében, jöttek is érte november második felében, de a megtorlást sikerül megúsznia 4:59 Sopron abban az időben határsáv volt, állandóan igazoltatták az ide utazókat 6:18 volt úttörő, és KISZ-tag is, de járt hittanra, édesapja nem tiltotta, pedig cserkész volt, azonban abban az időben az úttörőkön kívül nem volt más gyerekközösség, a középiskolában pedig mindenki automatikusan KISZ-tag volt 10:48 orvosi pályára akart menni, bár a szülőknek nem ez volt a szándéka, elsőre nem vették föl az egyetemre, ezért Pécsre ment segédnővérnek 13:20 később idegenvezető lett Fertődön, télen tudott mellette tanulni, így sikeresen felvételizik a pécsi orvosi egyetemre 14:30 márc. 15.-én a háromfős egyetemistákat is igazoltatták a rendőrök, a házakon nem voltak kint a zászlók; az egyetem után Sopronba került, és azóta ott dolgozik 18:53 az itteni pszichiátriára nem vittek politikai foglyokat 20:04 gyermekkorában egyszer volt külföldön, egy lengyelországi buszos kiránduláson, nagyon sokáig tartott, mire sikerült elintézni a kiutazást, síelni is eljutottak Csehszlovákiába 24:25 a 80-as években már lehetett zászlókat kitenni a középületekre, és szünet volt az iskolákban 27:10 Lakitelek után megtörténik az ellenzékiek helyi zászlóbontása is, meghívnak előadókat, pl Csóóri Sándort, Lezsák Sándort, Csurka Istvánt stb. 32:50 a Páneurópai Piknik szervezéséről beszél, az ötlet eredetileg Debrecenből eredt, de a soproniak szervezték meg ezt a tömeget, kellett áramot, vizet, vécét biztosítani, akkor még nem sejtették, hogy az NDK-sok itt lépik át a határt 36:28 az NDK-sok kihasználták a helyzetet, és átmenekültek Ausztriába, de két nappal később látta, hogy a határőrök lőttek a menekülő németekre
Interjúalany: Dr. Payer Erzsébet
Felvétel időpontja: 2010. szeptember 08.

Hossz: 00:39:00
Tárgy: egyházak
Az interjúalany beszél a Kádár-korszakról, a legvidámabb barakkról, a kádári politika negatív és pozitív hozadékairól (0:00), tanulmányairól, melynek kapcsán megemlíti, hogy két osztálytársa hátrányos megkülönböztetésben részesült azért, mert gyakorolta a vallását (3:04). Beszámol arról, hogy a ’80-as években már szabadabb légkör uralkodott az ELTE-n, az első szabadon választott Országgyűlésben többen is képviseltették magukat az oktatói karból (5:13). Kitér 1987-es „megtérésére” (6:30), a brassói (romániai) gyülekezetet sújtó durva elnyomásra (7:24), és megemlíti azt is, hogy Magyarországon is keményen bántak a gyülekezettel vidéken (9:10). Mesél arról, hogy a rendszerváltoztatáson átesett kelet- és közép-európai államok polgárai közül a magyarok ítélik meg legnegatívabban az átmenet óta eltelt időszakot (10:28). Összehasonlítja a Kádár-korszakot a mai rendszerrel (13:00), kitér a Kádár-rendszerbeli „magas” életszínvonal hátterére, a munkamorálra (20:52), a kommunisták társadalmi evolúcióra vonatkozó tételére (23:43), a történelmi zsidónegyed elhanyagoltságára (25:20). Beszél a rendszerváltoztatás utáni politikai elit legnagyobb hibájáról, valamint arról, hogy a nyugati országok diákjaival hogyan ismertetik meg a demokratikus intézményrendszert (27:28). Beszél a jólét hiányának okairól (31:40), a generációk közötti különbségekről (32:24), a Kádár-korszak ideáljáról (35:57), és a fiatalabb nemzedél lázadásáról, rendszerellenességéről (36:38).
Interjúalany: Hack Péter
Felvétel időpontja: 2011. február 23.