0:00 családi háttér, gyermekkor, csak édesapja és fiatalabb öccse élte túl a holokausztot 2:03 Budapesten élt, hittanórára külön járt, 1961-ben kivándoroltak Izraelbe, mesél édesanyjáról, aki felsőfokú tanulmányokat végzett, és túlélte Auschwitzot 9:19 az 1956-os forradalom idejéig zsidó szervezetekkel kevésbé tartották a kapcsolatot, utána újra tudott szerveződött az ortodoxia, de a disszidálásokkal ez megszűnt 12:47 vallási okok miatt vándoroltak ki, ezért kivándoroltak Izraelbe 13:34 felidézi a gyermekkora környezete és vallása közötti kapcsolatot 18:21 találkozott antiszemitizmussal is iskolásként

Az interjúalany beszél családjáról, oktatásáról (0:10), majd rátér a II. világháború kitörésére, az angol-amerikai bombázók megjelenésére (1:56). Beszél a légiriadókról (5:04), és arról, hogy tanúja volt egy angol-német vadászgép-csatának (7:52). Szól Sopron német megszállásáról (12:30), majd Sopron 1945. márciusi bombázásáról (19:25). Szól a bombázások okozta emberi és anyagi károkról (21:26), majd elmeséli, miként csente el egy barátja a németek felhalmozott cigaretta-készletét (23:08). Beszél Sopron szovjet megszállásáról, az orosz tisztek beszállásolásáról és a volt ukrán hadifoglyok zabrálásairól (25:16), majd a házuk melletti szovjet hadikórház embertelen körülményeiről (35:16). Végül feleleveníti, hogyan értesült a II. világháború végéről (37:06).

Az interjaúlany beszél az amerikai, majd az orosz bombázások megindulásáról, majd arról, hogy miként döntötték el, hogy a szovjetek közeledése miatt elhagyják Komádit és Debrecenbe küldik a (0:05). Édesapja jegyző volt, aki ingyen tanította az analfabétákat, és úgy döntött, ott marad (5:30). Közben a németek által elhagyott cukorból a nővéréék 50 kilo cukrot tudtak szerezni (9:10). Édasapja otthon megsebesült és a debreceni klinikára került, ahol látogatás közben háromnapos riadót rendeltek el, így addig mind a kórházban maradtak (11:15). Unokabátyjáék házának pincéjében bújkáltak, amikor október 19. délelőttjén megjelentek az oroszok (16:00). Négy magyar katona is csatlakozott hozzájuk, akik menedéket kerestek. A rokonuk tizenötéves lánya volt elég bátor ahhoz, hogy egy nem használt kútba rejtse a katonák fegyvereit. Az egyik katona később feleségül vette ezt a lányt (19:25). Szól arról, hogy egyszer az oroszok három napra elvitték a négy férfit, és mikor a beszállásolt orosz tisztek kérdezték, hová tűntek, eljátszották, hogy a rokonaik (22:00). Beszél az orosz tisztek viselkedéséről, hogy például megittak egy egész üveg mézet (26:08), majd az őket követő két fiatal hadnagyról, akik közül az egyik szerint a másik burzsuj volt (27:45). Később egy orosz őrnagy felesége lakott ott, ő is megvédte őket, de mikor ők is távoztak, egy hónapig bújkálniuk kellett a fosztogatás elől (29:42). Édesapját kiengedték a kórházból, és a volt gettó egyik épületében tartották (36:30), majd hazament Komádiba. Mikor a család is hazatért, kiderült, hogy internálták. A szétrombolt vasúton mentek el Berettyóújfaluig, hogy megkeressék édesapját (39:30). Berettyóújfalun találták meg, ahol 3 lépésre közelíthették csak meg, de találkoztak egy rendőrrel, aki megígérte, hogy "kiviszi innen a jegyzőurat" (41:40).