Az interjúalany beszél családjáról, gyerekkoráról, tanulmányairól, a kollégiumban töltött időszakról (0:22), édesapja első világháborúval kapcsolatos emlékeiről, kitüntetéséről (11:09), a cserkészetről és a levente egyesületekről (19:17), második világháborús bevetéseikről (26:03), a magyar és a német katonák felszerelése közötti különbségről, és további háborús emlékeiről (32:58), hazajutásukról, a szovjetek „házkutatásáról” (40:58), a kézigránátokról (53:20), édesapja angol fogságbeli élményeiről (55:45), a háború utáni újrakezdésről, munkájáról (1:03:05).

Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról (0:30), oktatásáról (5:10), különös tekintettel a kollégiumi életre (7:24). Elmeséli, hogyan követte rádióban a híreket a bécsi döntésről (10:40). Beszél arról, miként barátkoztak meg a környékükre tévedt német katonákkal (16:30). Részletesen elmeséli Sopron 1944-es bombázását, amit személyesen átélt (25:23). Végül Sopron szovjet megszállásának emlékeit eleveníti fel (33:42).

0:00 családi háttér, gyermekkor, Budapesten éltek, édesapja 1939-ben meghalt, addig nagyon jól éltek, rendszeresen nyaraltak, a nagyapja földbirtokos volt ott 4:40 édesapja az első világháborúban harcolt, érdemrendet is kapott, édesanyja pedig háztartásbeli volt 8:41 1939-ben az édesapja meghalt, ezért a nagynénjéhez küldik Kisújszállásra, két évig volt ott az internátusban, nem volt különösebben jó tanuló, ezért visszatért Budapestre tanulni 11:09 ún. hadiérettségit tett le 1944-ben, utána Szolnokra küldik dolgozni, ahol a bombázásokat kellett eltakarítani, a front elől Kisújszállásról Ajkára menekültek 12:05 sürgős behívót kap ismét, hogy dolgoznia kell, de ő nem ment el, hanem jelentkezett a Hunyadi-hadosztályhoz, de kiviszik őket Ausztriába, majd Lengyelországba, de az orosz front elől ott is menekülniük kellett, elveszti a papírjait, egy másik magyar veszi föl, akit lelőnek, így az édesanyjának elküldik a halotti bizonyítványt 14:41 Németországba mentek, gyakorlatoztatták őket, a berlini olimpiai stadionban tanultak, de nem csináltak semmit, ezért megszöknek, ruhákat és ennivalót szereznek, hogy hazamenjenek Magyarországra 16:07 gyalog mentek Regensburgba, ott estek fogságba, Stuttgart közelébe viszik táborba, kilenc hónapig voltak ott, mesél a tábori élelmezésről 20:02 kiment mindennap az amerikai katonáknak segíteni, amiért kenyeret kaptak az ottani magyarok, később francia fogságba került, a franciák átcsempészik a hadifoglyokat Franciaországba, Clermont-Ferrandba, ahol megkérdezték, hogy ki akar menni a légióba, ő kilencedikre mondják azt, hogy megy 23:20 eleinte a környező krumpliföldeken dolgoztak, végül csak tízen léptek be a Légióba, őket Lyonba viszik, ott kiképzik őket, majd Marseille-be viszik őket, azután pedig Tunéziába viszik a csapatot 27:15 ott a Légió zenekar várta őket, öt évre írta alá 1946-ban, számtalan náció volt ott, két és fél hónappal később Indokínába viszik őket, Saigonba helyezik őket 30:20 megsebesült a felkelők elleni harcban, katonai kórházba kerül, onnan visszament a hadsereghez, 1947-ben kapta az első levelet, a leveleket a magyar követségre küldték, és így juttatták el a légióból a postát 33:11 három évet töltött Indokínában, mesél a légiós hagyományról, hogy a halottaikat nem hagyják a csatatéren, elkapta a maláriát 35:47 egy alkalommal tizenhárman védtek egy hidat, hogy ne robbantsák fel, de a felkelők elvágták az utánpótlást 38:45 egyszer elmegy két hétre Kambodzsába, mesél az ottani élményeiről, a dzsungel mélyén lévő buddhista templomról, és a számukra szokatlan állatokról 42:26 egy ideig egy cukorgyárra vigyáztak, volt vietnámi szolgálója is 45:13 Saigonba vezénylik őket, onnan hozzák őket haza Afrikába, előbb Algériába, majd Fezbe (Marokkó), ott esténként már kimehettek 49:27 Fezben már készült a civil életre, de visszavezénylik Algériába kantinosnak 52:35 az utolsó légiós évekről mesél