Az interjúalany beszél magáról, családjáról (0:18), édesapja második világháborús részvételéről, hadifogságban töltött éveiről (6:58), édesapja hazatérése utáni életéről, házasságáról (11:31), az államosítások következményeiről a családra nézve, gyerekkori élményeiről (16:28), a Ratkó-korszakról (20:30), az 1956-os forradalommal kapcsolatos emlékeiről (22:55).

Bárczy Klára édesapja, Bárczy Jánosról, annak családjáról mesél. Bárczy János nagyapja jómódú körülmények között élt és maga Arany János volt a magyartanára. A távoli felmenőkkel kapcsolatban hallhatunk családi történeteket(0:15).Bárczy János piarista iskolába járt, amit nagyon kedvelt. Sík Sándor volt a magyartanára. A piarista iskola légköréről, oktatási rendszeréről mesél az interjúalany(4:24). A középiskola után Ludovika katonai akadémiára jelentkezett és korábbi kirívó sporteljesítményei(vívás, ejtőernyőzés,úszás stb) miatt ezt ingyen végezhette el(6:29). A Ludovika elvégzése utána gyalogsági százados lett, majd Pápára került a légierőhöz. Végül pedig vezérkari tiszt lett és Budapesten szolgált(9:49). A fronton gépkocsiját támadás érte, így ennek következtében később, a háború után egy megerőltetés miatt elveszítette a látását(11:40).A nemesi származás miatt több ízben is megkülönböztetés érte a családot. Az interjúalany az "x-es származásról", a deportálásáról és más diszkriminációról mesél(14:54). 1956-ot gyerekként élte meg, ahol a család lakott, azt az épületet is szétlőtték a szovjetek. Ekkor veszítette el a banki munkáját(18:59). Az interjúalany édesapja ezután kezdett el írni, novellákat, családi történeteket fabrikált - majd a miskolci rádió egyik műsorát is ő írta meg(23:02).A Tények és Tanúk könyvsorozatban is megjelentek a visszaemlékezései(24:42).A '60-as, '70-es években az édesapja külön figyelmet fordított a gazdasági kérdéseknek is. Édesanyjának nagyon nehéz dolga volt, hiszen szinte ház körüli munkát neki kellett végeznie - bár nehéz körülmények között éltek, de az interjúalany szerint boldog gyerekkora volt(26:11). A rendszerváltoztatás után az édeapja több írását is meg tudta jelentetni. Bár óriásit nem változtak az életkörülmények, de mégis szabadabb lett a légkör(31:08).

Az interjúalany beszél arról, hogy hogyan került családja Magyarországra és telepedett le Felsőzsolcán. Elmeséli, hogy hogyan alapítottak itt saját kertészetet, és hogyan ismertettek meg új növényeket az itt lakókkal. Szól a bolgár hagyományokról, szokásokról is, illetve arról, hogy a helyi bolgár kisebbségi önkormányzat vezetőjeként milyen tevékenységet fejtett ki. 0:4--hogy került az édesapja Bulgáriából Szlovákiába, majd innen Magyarországra; 2:35--hogyan került ide az egész családja, hogyan rendezkedtek be Magyarországon és hogyan tudtak önálló kertészetet nyitni; 4:0--hogyan viszonyultak a helyiek a beköltöző bolgárokhoz, milyen újdonságokat vezettek be a bolgárok a helyi mezőgazdaságba; 6:50--melyik nyelvet használták egymás között és a helyiekkel, hogyan segített be ő is a családi gazdaságban; 8:40--pályaválasztása; 9:11--hogyan tartották a saját ünnepeiket a faluban, hogyan szórakoztak; 12:10--milyen hatással volt rájuk a téeszesítés; 13:00--hogyan ismerkedett meg a férjével; 14:8--hogyan zajlott a téeszesítés, hogyan sikerült ezt végül elkerülniük; 15:40--hogyan kezdte el a földet művelni az apja halála után, hogyan ment tönkre a gazdaságuk; 18:10--milyen volt a kertészeti munka, milyen tennivalói voltak a kertészettel foglalkozóknak; 19:40--hogyan tanult meg a lánya bolgárul és hogy talált magának bolgár férjet; 21:58--hogyan próbálják őrizni a bolgár hagyományokat; 24:14--a bolgár kisebbségi önkormányzatban végzett tevékenysége, milyen emlékművet állíttattak a bolgároknak, hogyan vették fel a kapcsolatot más bolgár családokkal; 32:50--miért mennek vissza egyes emberek Bulágriába; 33:36--milyen céljai vannak még kisebbségi elnökként, milyen a viszonya Bulágriához és Magyarországhoz