Az interjúalany beszél nagyszüleiről, arról, hogy apai nagyapja kivándorolt Amerikába, majd arról, hogyan forgatták ki nehezen szerzett pénzéből a helyi spekulánsok (0:17). Anyai nagyapja boltjáról és annak államosításáról (3:35) is beszél, majd rátér édesapja katonai szolgálatára a II. világháborúban (5:35). Szól édesapja ausztriai brit hadifogságáról (7:22), majd arról, hogy hazatérése után hogyan kezdett új életet Magyarországon (8:45). Arról is beszél, hogy édesapját alaptalanul elvitték az 1950-es években, majd hosszú procedúra során felmentették. Szól tanulóéveiről, az ideológiai nevelésről (13:11), majd a kommunista ünnepekről (15:32). Elmeséli, hogyan vezényelték ki az énekkart a pályaudvarra, hogy Hruscsovot köszöntsék (16:35). Szól az ideológiai nevelésről és az úttörőmozgalomról (18:04). Beszél középiskolai éveiről, a KISZ felépítéséről és Szekeres Imre KISZ-beli szerepéről (19:32). Egyetemi éveiről, a szórakozási lehetőségekről, a Debreceni Egyetemről, illetve a tudományos élet és az ellenzékiség közötti kapcsolatról is beszél (20:40). Szól arról, hogyan vett részt az Egyetemi Élet című lap szerkesztésében (24:38), és hogy hogyan vett részt 1979-ben szakmai gyakorlaton a Szovjetunióban (28:38). Összehasonlítja a Kádár-korszak Magyarországát és a Szovjetuniót (32:15). Végül a rendszerváltoztatás előtti társadalmi mozgásokról szól, valamint értékeli az azóta eltelt időket (34:10).

Az interjúalany beszél családjáról, görögkatolikus és református szüleiről (0:16), majd római katolikus neveltetéséről és oktatásáról, és arról, hogy hittantanára miként keltette fel érdeklődését a papi hivatás iránt (2:05). Szól felszenteléséről, munkáiról (4:40), majd arról, hogy miként utasította vissza, hogy elmenjen a békepapság alakuló gyűlésére (9:00). Szól arról, hogyan került az ÁVO látóterébe azzal, hogy egy mozgalmi dalt átköltött vallásos szöveggé, és rendőrfőnökké lett osztálytársa hogyan mentette ki (11:00). Elmeséli, hogyan próbálták meg beszervezni békepapnak, hogyan állt ellen, és milyen retorziók érték (15:08). Azt is elmeséli, hogy 1945-ben ápoló volt a német sebesültekkel teli Szent János kórházban, és itt végig is élte Budapest ostromát. Egy orosz katona kézigránátot szorongatva jött be, de megenyhült egy gyermek sírásától (20:30). Szól Mindszenty Józseffel való kapcsolatáról, amerikai viszontlátásáról, és a rendszerrel való konfliktusáról (24:30). Szól arról, miként élte meg az 1956-os forradalmat és miért nem érintette a megtorlás (27:20). Mesél az előzményekről, az 50-es évek terrorjáról, és arról, hogy egy kommunista híve mindig "népnevelő, demokratikus papként" jellemezte a jelentéseiben, így nem bántották (30:50). Végül arról szól, hogy miért ment ki Amerikába 1964-ben, ott milyen sokat kellett dolgoznia a piarista rendházban, illetve arról, hogy keserves volt Magyarországon kívül élni (41:00).

Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan került a gyógyszerész pályára az 1960-as években, és hogy milyen átalakítások zajlottak ekkor a gyógyszeriparban. Beszél az 1950-es években lezajlott patikaállamosításokról, illetve szól a rendszerváltoztatást követő patikaprivatizációban betöltött szerepéről is. 0:13--származás, család, iskolái, hogyan utasították el a tanári pályára való jelentkezését, és hogyan sikerült továbbtanulnia, egyetemi tanulámányai; 2:23--a Gyógyszertár Vállalat megalakulásának és a korábbi patikaállamosításoknak a története; 6:4--hogyan alakult át a gyógyszerészet az 1960-as években és milyen munkákat végzett pályakezdőként, majd elismert gyógyszerészként; 8:48--részvétele a patikaprivatizáció kidolgozásában és a magángyógyszertárak megindításában; 13:39--a pécsi gyógyszertár vállalat; 15:10--hogyan élte meg az államosításokat, mi történt az államosított patikák dolgozóival; 18:7--az 1960-as modernizáció hatásai és következményei; 23:30--mennyire elégedett a pályájával