Interjú

Gyűjteményhez ad
oktatás

Szépen szól

2415 megtekintés

Hossz: 00:39:00
Leírás: Az interjúalany 1953-ban született Tiszaföldváron, általános- és középiskoláját itt végezte. A szegény családban ő volt az egyetlen gyerek. Beszél gyermekkoráról, iskolás élményeiről. Az egykori osztálytársakkal máig tartja a kapcsolatot. (07:22) Egy általános iskolás színielőadás után a Petőfi Rádió tehetségkutatói szerették volna felvinni Budapestre gyerekszínésznek, de szülei nem engedték. Később is gondolkodott a színészi pályán, de nem adta be a jelentkezést a főiskolára. (11:06) Végül a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolára jutott be. Gyógypedagógus és logopédus diplomát szerzett. Művészi beszéddel, beszédtechnikával kezdett foglalkozni, később ebből is diplomázott. (13:18) A tanulásban akadályozottakért (enyhén értelmi fogyatékos) nagyon sokat tett. Munkájáról csak pozitív visszajelzéseket kapott. (15:06) Logopédusként elsősorban óvodásokkal foglalkozott, de elkezdett művészeti beszédet is oktatni. Pszichológiát is tanult, de abból nem diplomázott. Megemlíti tanár példaképeit. Tanulmányait meghatározta József Attila és Illyés Gyula verseinek szeretete. Illyéssel személyes kapcsolata is volt. (22:16) Az 1956-os események idején elsős általános iskolás volt. A forradalomról annyi emléke van, hogy hazaküldték az iskolából, szülei felhalmozták az élelmiszert és a nagyszülőkhöz mentek, hogy együtt legyen a család. Látta a tüntetéseket az utcán, de nem értette miről van szó. (27:54) Beszél József Attila művészetéhez való kötődéséről. (30:32) A logopédusi és a gyógypedagógusi hivatását is nagyon szereti, élvezi, hogy tud hatni az emberekre, látja a tanítványok fejlődését, örül a pozitív visszajelzéseknek. (34:22) Beszél az enyhén fogyatékos gyerekek oktatásának nehézségeiről. Hosszú ideig tart az oktatás és nagyon fárasztó, de megéri a munka. Kiemeli egy autista tanítványát. (36:06) A mai világ nagy hibájának tartja, hogy az emberek nem segítenek a rászorulókon, hanem kicsúfolják, ellökik maguktól őket. (38:10) Beszél családjáról, gyermekeiről. (39:18)
Említett időszakok, témák
  • Kádár-korszak a hatvanas évek elejétől a rendszerváltoztatásig
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Lakóhelyről, szűkebb és tágabb környezetnek az egyén életére gyakorolt hatásairól és annak változásairól
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • Az országos és helyi politikának az egyénre és a szűkebb környezetre gyakorolt hatásairól
  • A korszak mindennapjairól, hétköznapjairól
  • A rendszerváltoztatás és az azóta eltelt időszak
  • Családról, családban bekövetkezett fontosabb (személyi, anyagi jellegű és hatású) változásokról
  • Életviszonyokkal, életmóddal és ezek változásával összefüggő kérdésekről
  • Művelődéssel, oktatással, képzéssel, tanulással kapcsolatos kérdésekről
  • Munkáról, munkahelyről, a munka jellegéről, az egyéni boldogulás és a munka kapcsolatáról
  • Az országos és helyi politikának az egyénre és a szűkebb környezetre gyakorolt hatásiról
  • A társadalmi és politikai életben való részvételről, aktivitásról, ennek módjáról
Interjúalany neve: Venczelné Polgár Anna
Interjúalany lakhelye: Szolnok
Interjúalany született: Tiszaföldvár, 1953
Interjúalany foglalkozása: pedagógus
Felvétel időpontja: 2010. november 02.
Felvétel helyszíne: Szolnok

Kapcsolódó interjúk

Hossz: 00:21:00
Az interjúalany 1951-ben született Debrecenben, azóta is itt él. Beszél családjáról, gyermekkoráról. (04:06) Az egész családja vallásos volt, természetes volt számára, hogy a katolikus hit a mindennapi élet része. Előbb tudta a mise latin szövegét, minthogy írt, olvasott volna. (06:50) A Kádár-korszakban a lakosság elfogadta és tisztelte a vallásos családot, de egyetemet végzett apjának hite miatt fizikai munkát kellett végeznie. (07:54) Az interjúalanyt nem különböztették meg hátrányosan a gimnáziumban, ekkor már kántor is volt. Az egyetem matematika szakára azonban már nem vették fel helyhiányra hivatkozva, így a mostani Műszaki Főiskolára került. (10:04) Gyerekkora óta ministrált. Közben zongorázni tanult, kántorképzőbe járt. Hozzájárult ahhoz, hogy temploma orgonához jusson. (14:08) Életében a legfontosabbnak a hűséget tartja vallásához, családjához. Ebben a szellemben neveli gyermekeit is. (16:42) Zongorázni csak magántanárnál tanult, de már több, mint 40 éve kántor. Munkája az Isten és a templomi közösség szolgálata. (19:26) Sok vallásos jellegű konferencián vett részt, amely a családról, házasságról szólt. Véleménye szerint a házasság intézményét kellene megerősíteni, ez stabillá tenné az egész családot. (21:04)
Interjúalany: Géczy István
Felvétel időpontja: 2010. december 14.

Hossz: 00:45:00
Az interjúalany 1924-ben született Debrecenben. Jómódú családba született, így a kommunista hatalomárvétel után osztályidegennek nyilvánították, fia ezért nem mehetett egyetemre. Visszaemlékezik diákéveire, a középiskolát is elvégezte. A gazdasági világválság az interjúalany családjának anyagi helyzetére is rossz hatással volt. Földön dolgozó munkásaikat csak nehezen tudták kifizetni. (05:20) Beszél a II. világháborúról. A német megszállás után lett különösen nehéz a helyzet a rekvirálások miatt. A szükséges árucikkeket csak feketén lehetett beszerezni. Az iparban dolgozott, jól keresett, de nem tudta elkölteni. (08:24) 1944. március 19-e után bezárták az iskolákat, színházakat. Utána elkezdődtek a bombázások. A légiriadók idegileg is kikészítették a lakosokat. Rengeteg vasúti szerelvény érkezett a keleti frontról sebesültekkel megrakva. Megemlíti az 1944. október 15-i Horthy rádióbeszédet, de tévesen emlékszik annak tartalmára, nem a leventéket hívták be szolgálatra, hanem ekkor zajlott a kiugrási kísérlet. (13:04) Elmondja, hogyan sikerült az oroszoknak sokszori próbálkozásra megszállniuk Debrecent. A szovjet katonák többsége részeg volt és sok volt közöttük az ázsiai. Sok nőt megerőszakoltak, még az idősebbek közül is. Beszél arról, hogy a bombázások következtében melyik épületek semmisültek meg. A lakosoknak sokszor egész nap az óvóhelyen kellett tartózkodniUK, számos esetben a katonák tisztították meg a kijáratokat a törmelékektől. (33:30) A lakosok nagy része a Dunántúlra próbált menekülni, akár gyalog is, mert féltek a bombázásoktól és remélték, hogy a Vörös Hadsereg megáll a Tiszánál vagy a Dunánál. Az orosz bombák kisebbek, de hangosbbak voltak, mint az amerikaiak. (35:06) Debrecen ostroma 1944 szeptemberében kezdődött. Amikor a németek már tudták, hogy nem tarthatják tovább a várost, felgyújtották az élelmiszerkészletek nagy részét, nehogy az oroszok megkaparintsák, de ezzel a civil lakosságot hozták még rosszabb helyzetbe. (36:10) A háború után nem rendeződtek a viszonyok. A jegyrendszer miatt a lakosság nyomorgott. Sokakat internáltak, a "csőcselék" elvette a tehetősebektől a lakásukat, vagyonukat. (39:02) Mivel az interjúalany családja a jómódúak közé tartozott, féltek, hogy őket is internálják, de végül szerencsésen megúszták. Elmondja, hogy a család barátaitól informálódtak a Hortobágyra internáltak helyzetéről. A család nehéz helyzetbe került azért is, mivel az egyik rokon nyugatra disszidált. Szinte senkit sem vettek fel az egyetemre, jó munkahelyekre "osztályidegenség" miatt. (45:18)
Interjúalany: Tassy Józsefné
Felvétel időpontja: 2011. május 12.

Hossz: 00:36:00
Az interjúalany beszél arról, hogy születésekor éppen egy erőteljes reszlovakizációs hullám volt a felvidéki városokban és a határszélen (0:00), majd rátér arra, hogy Vágsellyén a lőporüzembe áramló északi vendégmunkások hígitották fel a magyarságot. A magyar nevét nem használhatta, a szlovák neve pedig teljesen különbözött a magyartól. Végül a rendszerváltoztatás után tudta felvenni a rendes nevét (2:00). Beszél arról, hogy a család férfijainak egészségét tönkretette a lőszergyár, arról, hogy a kommunisták mindig az amerikaiakkal riogattak, valamint arról, hogy a hitélet közösségi formáival nem találkozott soha (7:40). Szól a magyar gimnázium légköréről, az anyanyelvi tanulás megtartó erejéről, valamint arról, hogy a Felvidéken a vegyes házasságok gyermekei szlovákok lesznek (11:16). Beszél arról, hogy mennyire meghatározó élmény a felvidéki magyarság körében a kitelepítés és a csehországi kényszermunka (18:25). Szól arról, hogy szlovák egyetemi szobatársai nem hitték el neki, hogy a kitelepítések megtörténtek (21:50), illetve arról, hogy a szlovák közvélemény a jó dolgokat az "uhorokhoz", a rosszakat pedig a "magyarokhoz" társítja (23:15). Szól arról, miként kezdett az Ifjú Szívek táncmozgalomban résztvenni (25:55), valamint arról, hogy a szervezet elmagyarosodása miatt egy tűzeset ürügyén letratzótatták a magyar koreográfust a kommunista hatóságok (31:00). Szól arról, hogy házassága révén egy olyan magyar közösség része lett, akik büszkék voltak magyarságukra, illetve arról, hogy miként kezdett Gömörországban népdalokat gyűjteni (32:45).
Interjúalany: Écsi Gyöngyi
Felvétel időpontja: 2011. április 15.