Az interjúalany elmeséli, hogy hogyan vett részt diákként az 1956-os helyi eseményekben, milyen nehézségek érték a későbbiekben emiatt, és hogyan tudott mindezek ellenére a szocialista párton belül szakmai karriert befutni. 0:10--születés család, szülők foglalkozása, gyermekkori emlékei, iskolái; 3:29--a sport szerepe az életében; 4:44--nagyhatású tanári, milyen nevelésben részesült; 8:0--hogyan értesültek az 1956-os mozgolódásokról, milyen módon vettek részt a helyi eseményekben; 10:50--hogyan vettek részt a helyi munkástanács alakuló ülésén; 12:35--hogyan lesz a helyi nemzetőrség parancsnoka és mi volt a feladatuk; 14:50--hogyan szerelték le őket az orosz támadás megindulásával; 16:42--hogyan indulnak ellenük a bírósági tárgyalások, hogyan próbált meg disszidálni Szeged felé és hogyan kapják el; 19:6--hogyan utasították el az egyetemi felvételiét, milyen munkákat talált; 21:0--hogyan lett belőle pedagógus; 23:0--hogyan lett párttag belőle, hogyan sikerült karriert építenie és hogyan került a reformkommunisták közé; 32:45--hogyan állt félre a rendszerváltoztatáskor, hogyan lett belőle tanár és hogyan indult 2002-ben az MSZP színeiben

A riportalany debreceni kereskedőcsalád leszármazottja, akinek családja 1944-ben költözött át Pécsre. Szól arról, hogy édesapja három évig volt hadifogságban (3:00-ig). Elmeséli, hogy a háború után Pécs csaknem összes általános iskolájában tanult (7:18-ig). Meghatározó élmény volt számára, hogy iskolás korában több pécsi képzőművész tanította (10:53-ig). Mesél katonai szolgálatáról, elmondja, hogy katonaévei alatt lehetősége volt képzőművészettel foglalkoznia (17:32-ig). A pécsi Művészeti Szakközépiskolába Bizse János hívta tanítani 1962-ben. Elmondja, hogy milyen okai voltak az iskola létrehozásának (21:18-ig). Felidézi milyen volt a helyi képzőművészeti élet az 1960-as években, milyen lehetőségei voltak a kor alkotóinak (25:18-ig). Beszél a korszak morális problémáiról (35:50-ig). Szól a Pécsett kibontakozó szellemi pezsgésről. Elsőként a Pécsi Nemzeti Színházban Németh Antal és Eck Imre irányításával megvalósult törekvésekről beszél (39:38-ig), majd szól a Bóbita Bábszínház jelentőségéről (44:11-ig). Mesél a Bécsy Tamás vezetésével meginduló amatőr színházi életről (45:48-ig). Elmondja, hogy a helyi politikai elit támogatta a művészek törekvéseit, mert büszke volt ezekre (52:02-ig). Végezetül szól a Villányi Művésztelep megalakulásáról (56:50-ig).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról és oktatásáról a Debreceni Református Kollégiumban (0:25). Feleleveníti II. világháborús emlékeit, a debreceni tankcsatát, illetve az orosz katonák erőszakoskodását (3:30). Külön szól arról, hogy kétszer is el akarták vinni málenkij robotra, de végül megmenekült (06:20). Visszatér iskoláira (9:04), kiemelve a szakérettségisek szerepét (10:30). Tanárként Debrecenben (12:26), majd Sopronban helyezkedett el, s utóbbival kapcsolatban szól még a "kuruc-labanc" kulturális különbségről is (14:35). Beszél az általa szervezett és országossá növekedett fizikaversenyekről (17:25), majd arról, hogy mennyiben volt hátrány a kommunizmus ideje alatt egyházi iskolában tanítani (19:13). Szól arról, hogy miként maradhatott meg egy-két egyházi iskola az államosítások ellenére is (20:50). Végül a családalapításról, boldogulásukról és a családjáról szól (24:03).