Barna Sándor 1940-től sorkatonai szolgálatát teljesítette, így vett részt 1941-ben a Bácska visszafoglalásában.1942-ben a szovjet frontra került. Részletesen elmeséli hogyan érkezett meg a Don folyóhoz, Uriv térségébe. Szól az itteni csatákról, illetve a szovjetek áttöréséről, mely közben meg is sebesült. 0:11--milyen volt a levente mozgalom; 1:15--mikor és hova vonult be katonának, hogyan került a tiszti iskolába; 3:30--részvétele Bácska visszacsatolásában; 5:23--hogyan jutott ki a fontra, milyenek voltak a körülmények a szovjet hadszíntéren; 8:22--a komolyabb harci cselekmények kezdete; 16:42--miért került ki az első vonalba, milyen emlékei vannak az oroszok támadásáról, hogyan lőtték el mellőle a bajtársait; 26:46--hogyan töltötte fel magyar katonaság bűnözőkkel a sorait, hogyan vezényelték át a Don egy másik frontszakaszára és hogyan érte el itt a front; 36:0--hogyan kezdett el menekülni a frontról és hogyan találja meg a százada maradékát; 40:0--hogyan zajlott a további visszavonulás és hogyan ütköztek meg az oroszokkal; 50:55--hogyan került kórházba és onnan haza

0:00 édesapja világháborús emlékeit eleveníti fel 2:40 az orosz katonák a pincéjükben erőszakolták meg a fiatal lányokat, a lányokat bújtatták 6:32 1956-ban postásként dolgozott, mesél az akkori történtekről, az egyik barátját lelőtték 8:58 felidézi további ávósokkkal kapcsolatos és ötvenhatos élményeit 16:26 1957-ben disszidált Jugoszláviába, ott két hetet töltött egy lágerban, mikor visszajött a rendőrség felügyelet alatt tartotta 21:25 a TSZ-be be kellett lépnie, mert azzal fenyegették meg, hogy elveszti az állását, ugyanakkor a TSZ később viszont számos munkahelyet biztosított 24:30 mesél a postai pályafutásáról

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a játékokról (0:20), majd az orosz megszállásról való emlékeiről (3:50). Szól arról, hogy a megszállás idején tilos volt németül beszélniük otthon, nehogy baj legyen belőle (6:00). Szól arról is, hogy mikor döntött az orvosi hivatás mellett (7:05), illetve családja más orvostagjairól (12:00). Ballagásáról, a SOTE-n töltött egyetemi éveiről (13:10), majd a váci kórházban kapott első munkájáról kiemelten szól (17:30). Elemzi, hogy az akkori és mostani idők között mi változott az egészségügyben, amelynek válságát betegként is átélte (19:30). Szól munkájáról, valamint mentősként szerzett tapasztalatairól (22:20). Elmeséli, hogyan szerzett tudomást a lehetőségről, hogy külföldre lehet menni orvosnak (24:00), majd szól arról, hogy milyen kellemesen töltötték idejüket az algériai Béjaïa városában (29:00). Szól a kellemetlenségekről, így a betegségekről és a viharokról is (32:10). Elmeséli azt is, hogyan utazott ki a TESCO szervezésében, és hogyan kellett a Brenner-hágón megállnia, mert "autómentes nap" volt az 1973-as olajválság miatt (33:45). Szól arról, miként lett háziorvos (36:00), majd arról, hogyan kényszerítették be annak idején a pártba (37:30). Szól az 1956-os forradalom előtti erjedésről, amit az egyetemen is érzékelt (41:45), majd a rádió ostromáról, és arról, hogyan morzsolódott le barátjával a tömegről (46:20). Végül az egyetemi élet visszatéréséről szól (49:48).