Az interjúalany beszél szüleiről, nagyszüleiről és Salgótarján kisiparáról (0:40), valamint a háború alatt működő vendéglőjükről (6:20). Rátér a világháború eseményeire és arra, hogyan költöztek le vidékre, majd hogyan próbálták meg elrejteni állataikat a katonák elől (8:55). Beszél arról, hogyan házasodott cseléd nagymamája és milyen értékeket adott át a családja (12:12). Külön szól a román katonák felbukkanásáról (13:55). Szól az 1950-es évek mezőgazdasági terrorjáról, a megélhetési nehézségekről, és arról, hogyan találták fel magukat mégis. Elbeszéli azt is, hogyan zaklatták és verték meg édesapját a hatóságok (15:22). Szól a szakszervezetek jelentőségéről és 1956-os eredetükről (24:40). Házasságáról, oktatásáról és munkába állásáról is beszél (31:44). Rátér a salgótarjáni ipar jelentőségére és hanyatlására (35:00). Beszél a csernobili atomkatasztrófáról, a környékre gyakorolt hatásáról (43:58). Végül visszatér a szakszervezet jelentőségének bemutatására (42:44).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, oktatásáról (0:18), majd arról, hogyan befolyásolta a háború az oktatását (3:05). Rátér Győr különböző bombázásaira (5:38), majd a lakosságot ért megszorításokra (11:02). Szól ifjúságáról, a leventemozgalomról, valamint arról, amikor a leventék képzését átvették a hungaristák (12:10). Szól a háború után látott pusztításról és az életkörülményekről (16:50). Rátér arra, hogy miért kellett pirosra változtatni a zöld ballagási szalagot (19:25), majd rátér arra, milyen nehézségek után választotta az állatorvosi pályát, és miként kontraszelektált a rendszer (21:55). Szól arról, hogy miként érettségizett, és hogyan teltek a nyarak az egyetemen (21:28). Beszél arról, hogy a dekorációs bizottságban "bújt el" az egyetemen, mert az mentes volt az ideológiai vitáktól (24:35), valamint arról, hogy mik jellemezték az 1950-es évek kultúráját, és miben hozott enyhülést Nagy Imre miniszterelnöksége (27:05). Szól arról, hogy milyen olcsó és széles körben elérhető volt a kultúra (30:30). Elbeszéli 1956-ot illető emlékeit, és azt, hogy ráküldtek egy pártembert, hogy "megnevelje" (34:40). Végül arról szól, hogy a párt mennyire szólt bele az emberek életébe (41:10).

Az interjúalany kitagadott apa gyermekeként született. Polgári iskoláját nem fejezi be, hogy ne legyen osztályidegen, és munkásként dolgozik. A világháború kapcsán beszél a zsidőüldözésről, az elgázosításról, az orosz katonák zaklatásairól, valamint a háború utáni munkanélküliségről, a munkaszerzés lehetőségeiről. Mesél az 1956-os makói eseményekkel kapcsolatos emlékeiről is. 0:11--születés, család, apja és bátyja halála; 6:17--iskolája, gyermekkora; 13:30--a makói zsidók és elszállításuk; 19:59--emlékei a II. világháborúról; 28:31--mit csináltak a háború után, milyen volt az újrakezdés; 31:55--az oroszok által bántalmazott lányok; 34:17--emlékei az 1956-os makói eseményekról; 41:44--mi változott a rendszerváltoztatás után az azelőtti időszakhoz képest, milyen volt a munka a Kádár-korszakban