Az interjúalany beszél ifjúkoráról, szakképzéséről, a két világháború közötti mindennapi életről (0:18). Rátér a II. világháborút érintő emlékeire, a katonai szolgálatra, és arra, hogy miért nem került ki a frontra (5:12). Beszél Magyarország német megszállásáról (6:48), majd Budapest ostromáról és az Erzsébet-híd felrobbantásáról (8:30). Szól az orosz katonák viselkedéséről a megszállás során, és arról, hogyan vált hadifogollyá (10:15). Beszél a megérkezésről és a különböző munkákról (12:45), valamint a járványokról és az egészségügyi ellátásról (14:50). Szól a tábor mindennapi életéről és a helyiekkel való kapcsolatról (17:30). Beszél a búcsúzásról és a hazajövetelről (21:45), kitérve a foglyok kategorizálására a szabadon engedésnél (25:00). Visszatér a hadifogság mindennapi életére, egy török férfival való barátságára és a szocialista ünnepek megülésére (26:58).

0:00 családi háttér, a szülei, nagyszülei mezőgazdasággal foglalkoztak 5:58 édesapja részt vesz az első világháborúban, elbeszéli a környezet lakásviszonyait, leírja a korabeli lakásukat, és a bútorokat 12:16 a korabeli étkezésről beszél, zöldségekről, tejtermékekről, húsokról, számukra változatos volt a hétköznapi étkezés 14:15 édesapja I. világháborús, és II. világháborús részvételéről mesél, szerencsére nem sérült meg 15:15 a II. világháborút gyerekként élte meg, a településüket először a román hadsereg foglalta el, őket követték a szovjetek, látták a visszavonuló németeket is, akik felrobbantották a hidakat, sőt a falu három templomát is felrobbantották, az állatokat elhajtották a németek, a gyerekek azonban az erdőben néhány állatot megőriztek a német hadsereg elől 21:26 a gyerekkori játékokról mesél, majd Gávára emlékezik vissza 26:24 a front egy ideig a Tisza vonalán volt a német és a román katonák között, a tüzérségi párbaj miatt Gávát és a szomszéd falvakat kitelepítették, Bujra irányították őket, elbeszéli a menekülést a településről 32:48 katonai felügyelettel beköltöztették őket egy családhoz két hétig 34:06 visszatérésük alkalmával a lakásuk üres volt, és kifosztott, a bútoraikat eltüzelték, az élelmüket és a takarmányt feletették, és megették 35:48 a háború alatt nem volt iskola, szeptember végétől szünetelt, és csak január-februárban indult újra, az ötödik osztályt már nem is Gáván járta ki 38:42 a háború után újjá kellett építeni mindent, ő azonban a polgári iskolában folytatta a tanulmányait

Az interjúalany beszél gazdálkodó-kereskedő szüleiről, akik a Hangyaszövetkezet boltját vezették (0:25), majd rátér oktatására a református iskolában és a polgáriban (3:20). Szól arról, miként lett a kisbíró helyettese a faluban, ahol pl. az ún. Jurcsek- rendszer végrehajtatásában is segítenie kellett (5:35). Egyszer megkérték, hogy doboljon ki egy házeladást, amivel a rokonok nem értettek egyet. Nem tudta, hogy mit csináljon, ezért csak az eladó háza előtt dobolta ki, a falu többi részén nem (8:15). Később a szociális titkárt helyettesítette, már mint rendes közalkalmazott (13:00), de később neki is be kellett vonulnia, ahol először a határra vezényelték, majd kihajtották őket a bajorországi Aschaffenburgba (18:00). Amerikai katonák támadták azt a kaszárnyát, amiben laktak, és előttük tették le a fegyvert (23:35). Franciaországban szállították őket egyik helyről a másikra, míg egy tábor befogadta őket, ahol egy évig maradt (26:00). 1946 márciusában tért haza, áprilisban pedig az igazoló bizottság előtt kellett bizonyítania, hogy nem háborús bűnös. Visszakapta közigazgatási állását és VB-titkár lett (29:40). 1958 végén felmondta állását és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei előadó lett nyugdíjazásáig (32:40).