Az interjúalany 1938-ban született Dobrádon. Szülei földnélküli napszámosok voltak. A II. világháború alatt menekülniük kellett, mivel pont a megmerevedett front közepén laktak. Egy rokonnál húzták meg magukat másfél hétre, 30-40-en voltak egy kis lakásban. A harcok után visszatértek. A megszálló orosz katonák nem voltak túlságosan durvák a település lakóival, egyszer azonban egy szovjet katona majdnem megölte őt és családját, de édesanyja megmentette. (04:32) A háború után újraindult a mindennapi élet. Mire összeszedte magát a család, elkezdődtek az 1956-os események. Tudomást szerzett a miskolci történésekről, de nem volt aktív résztvevő, Dobrádról csak ellátmányt vásároltak a forradalmárok. (07:52) 1958-1960 között töltötte le sorkatonai szolgálatát sofőrként Baján. Utána Budapestre költözött. (08:42) A Rákosi-rendszerről nincs sok emléke, mivel nem volt a családnak földje, ezért a beszolgáltatás nem érintette őket. A TSZ-ek véleménye szerint jól működtek. Beszél arról, hogyan vették el a kulákoktól a földet. Emellett rossznak találta, hogy tiltották a vallást, Mindszentyt bebörtönözték.(11:08) Budapesten buszsöfőrként dolgozott, elmondja mindennapjait a Kádár-korszakban. (12:32) Sosem politizált, de örült a rendszerváltoztatásnak, ekkor már újra szülőfalujában dolgozott fuvarosként. Szavazni nem jár. (14:00) Beszél a TSZ-ek szervezéséről. A földeket elvették a parasztoktól, többeket el is hurcoltak. (14:50) Fiatal korában nem volt lehetősége se tanulni, se szórakozni. (15:10) Mivel nem akart sosem politizálni, ezért 56-ban egyik oldalra sem állt. A rendszerváltoztatás után minimális kárpótlást kapott. (15:50) Beszél arról, hogy fiatal korában az egyetlen szórakozási lehetőségek a bálok voltak, amelyek általában verekedéssel végződtek. Megemlíti még a mindennapi életet, a munkát a házban, a konyhában és a földeken. Szobakonyhás lakásuk volt, amelyben nyolcan laktak. A vizet a Tiszáról hordták. Elmondja gyermekkorában milyen munkákat végzett, elsősorban tehenekre vigyázott. (22:48)

Az interjúalany beszél a családjáról (0:31), II.világháborús emlékeiről (2:13), a család Tanácsköztársasággal kapcsolatos rossz emlékeiről (6:25), a háború utáni időkről (7:42), úttörőként átélt negatív élményeiről (8:45),az ifjúsági szervezetekről (11:35), az 1956-os forradalomról (13:38), a szórakozási lehetőségekről a Kádár-korszakban (19:20), a korszak ellenállóiról, szamizdat kiadványokról, tüntetésekről (20:05), a rendszerváltoztatásról (34:12), a Történeti Hivatalban folytatott kutatásáról (37:56).

0:00 családi háttér 2:44 iskoláiról mesél, a polgári iskolából Szegedre kerül az ottani katolikus tanítóképzőbe, elvégzi a kántorképzést is 3:27 behívják katonának, Désre vonult be, páncéltörősnek jelentkezik 6:13 kiépítik a lövészárkokat, rendesen ellátták őket fegyverekkel, de az állomáshelyükön lévő lengyel partizánok már akkor lőtték őket 10:43 fogságba esnek egy közeli városban, ahol meghúzták magukat a front áthaladásakor 17:25 négy orosz katona tartóztatja le őket, elvették mindenüket, bekerülnek egy fogolytáborba, amit a lengyelek őriztek 19:28 onnan bevagonírozták őket, és elviszik őket Gorkij városához közel egy táborba, ahol a spanyol Kék Hadosztály korábbi faházai álltak, kétezer magyar volt ott, rajtuk kívül pedig németek, csehek és lengyelek, mesél a tábori életről és az élelmezésről 27:25 a magyarok között egyből kialakult az ellentét; a foglyokat dolgoztatták a környék kolhozaiban, az oroszok szerették a magyarokat, mert jól dolgoztak 35:30 1956-ért érdemes volt megszületni, szinte kicserélték a világot 37:11 1956. október 24.-én szolfézsórát tartott, amikor a tanítványait tüntetésre hívják, a továbbiakban a nagykanizsai események helyszíneiről beszél 46:02 részt vett a városi forradalmi bizottság működésében, visszaemlékezik a szobor ledöntéséről