Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról, valamint arról, hogyan kellett 1919-ben elhagyniuk a Felvidéket (0:24). Rátér iskolaéveire, arra, hogy miként nevelkedett fel katonák között, s ez miként hatott későbbi hivatására (4:58). Szól katonai kiképzéséről a Ludovika Akadémián (07:28), majd II. világháborús emlékeit eleveníti fel, a kárpátaljai bevonulást és a délvidéki harcokat, az otthoni ház lebombázását és a család elmenekülését, valamint sebesülését és fogságba esését (7:28). Beszél megérkezésükről az Urálba, a bevagonírozás körülményeiről, az ellátásról (14:14), valamint a járványokról és saját megbetegedéséről (16:45) . Elbeszéli, hogyan faggatták az NKVD-sek katonai múltjáról (21:00), majd azthogy a különböző hazaszállítási transzportokból mindig kihagyták, és hogy más táborba helyezték (23:11). Sőt, végül koholt vádak alapján börtönbe vetették és 25 év GULAG-ra ítélték (27:34), így került a sztálingrádi téglagyárba (31:13). Beszél az ottani munkakörülményekről, a 100 fokos párában való munkáról (32:38), majd arról szól, miként került vissza az Urál környékére, majd végül szállították haza Magyarországra (35:48). Végül feleleveníti visszatérését Magyarországra, azt, hogy az ávósok vették át a határon, és még itthon is börtönbe vetették egy évre. 1956 október 8-án szabadult, s végre elvehette menyasszonyát, aki tizenkét évig várt rá (37:38).

Az interjúalany beszél erdélyi születéséről, és arról, hogy édesapja Pallavicini gróffal együtt jött át Magyarországra, miután nem akarta letenni a román hűségesköüt (0:26). Szól arról, hogy egyszer franciául kellett volna üdvözölnie egy Erdélybe látogató francia tisztet, ám édesapja dühös lett és ezt megtiltotta a franciák román-barátsága miatt (2:25). Magyarországon Szegedre költözött, majd Budapestre, és a gyengébb tanulókat korrepetálta (4:15). Szól a cserkészetről, annak kiváló szerepéről (11:05), illetve az egyházi élet virágzásáról, az Eucharisztikus Kongresszusról (17:20). Szól arról, hogy sem a leventemozgalomba, sem a katonaságba nem kellett mennie, mert a MÁVAG-ban dolgozott anyagbeszerzőként a nyelvtudása miatt (20:00). Szól a háborúról, arról, hogy a testvére elesett a fronton (22:50), valamint arról, hogy miket gyártottak a hadiiparban (24:58). Az ostrom idején Ausztriába ment, ahol megszületett az első fia (28:28), a háború után pedig mindenféle munkák után jogászként kezdett dolgozni (34:20). Végül a nyelvtudás fontosságáról (36:45) és a magyar intellektusról beszél (39:04).

Az interjúalany Szovjetunió-beli hadifogságáról beszél. Először gyermekkoráról (0:11) és a II. világháborúról beszél (01:50). Szól fogságba eséséről (4:20), a kemény telekről, betegségekről, és arról, hogyan lett szanitár (10:52, 16:51). Elmeséli egy zendülés történetét (19:56), azt, hogy milyen retorziók érték, mikor kiderült német származása (27:00), valamint azt, hogyan élték meg a rubel árfolyamcsökkenését a táborban (28:38). Végül a hazatérésről és az 1950-es évekről mesél (30:18).