Az interjúalany beszél családjáról, gyermekkoráról (0:30), oktatásáról (5:10), különös tekintettel a kollégiumi életre (7:24). Elmeséli, hogyan követte rádióban a híreket a bécsi döntésről (10:40). Beszél arról, miként barátkoztak meg a környékükre tévedt német katonákkal (16:30). Részletesen elmeséli Sopron 1944-es bombázását, amit személyesen átélt (25:23). Végül Sopron szovjet megszállásának emlékeit eleveníti fel (33:42).

Az interjúalany beszél gyermekkoráról (0:39), a II.világháborúról (1:12), édesapja hadifogságból való hazatéréséről (5:18), a téeszesítésről és a kulákokról (5:48), majd visszatér a II.világháborúra (9:00), majd mesél a szórakozási lehetőségekről (10:48), iskolai élményeiről (13:50), végül a gyapottermelésről (16:22).

0:00 Családi háttér, gyermekkor, édesanyja árva volt, mesél a harmincas évek gazdasági válságának hatásáról az édesanyja családjáról, nagyon korán férjhez ment 3:44 1944. ápr. 3.-án zárja az iskolai évet vizsgákkal, akkor jött a nagy bombázás, ekkor már a Ferencvárosban laktak, a teherpályaudvar közelében, így a környéket nagyon sok találat érte 5:44 az első bombázáskor kimenekülnek a pincéből a közeli kis erdőbe 7:51 később a Rákóczi útra költöztetik őket, üres lakásokba, ahonnét zsidókat telepítettek ki, a házban élő zsidókat később Auschwitzba viszik, és nem is térnek vissza a haláltáborból 10:36 a légitámadások alkalmával később géppuskával is lőtték a lakosságot, élelemként az elesett lovakat vágták össze a bombázások alatt 12:40 a szovjetek bejövetelét felszabadulásként élték meg, mindenhol németeket kerestek, de atrocitást nem tapasztalt, az édesapját azonban elviszik, és három évig kint volt Szibériában 14:06 a lakásuk és a ház tönkrement, ablakok nem voltak télidőben, újságpapírral fedték az ablakot; édesanyja az apja fogsága miatt elment dolgozni 17:08 a Veres Pálné Gimnáziumba íratták be, akkoriban elitgimnázium volt, szerencséjére nagyon jól ment neki az orosz, de emiatt volt konfliktusa a tanárral, azonban később egy orosz tagozatos gimnáziumba kerül át 20:31 az orosz tagozatos gimnáziumban csupa kádergyerek járt, ráadásul sokszor kocsival 23:21 két évig a honvédségnél dolgozott a Haditechnikai Intézetben, férjhez ment, Gyöngyösre pedig akkor kerültek, amikor a férje vállalata révén ott kapott lakást, majd általános gépész szakon végez Salgótarjánban 26:13 a mátraaljai szénbányáknál dolgozott később, onnan ment nyugdíjba 26:52 1956-ban még a szüleinél élt a Ferencvárosban, közel volt az Üllői úton a laktanya, az ötvenhatosok valójában nem akartak rendszerváltoztatást, csak sajtószabadságot és az oroszok távozását 28:57 a férje mentős volt, a forradalom előtt két nappal volt az eljegyzésük, nem látták egymást napokig, és nem tudtak kapcsolatba lépni, az Üllői út jobban szét volt lőve, mint a háború után 31:50 az orosz katonákkal beszélgetett, azt hitték eleinte, hogy Lengyelországot megtámadták a fasiszták, de a katonák felettese puskatussal verte őket, hogy nem állhattak szóba a helyiekkel 33:19 ötvenhatban a politikai foglyokkal együtt kiszabadult köztörvényesek fosztogattak, és látta a köztársaság téri lábbal felakasztott ávósokat 34:10 mesél édesapja szibériai fogságáról, eleinte nem is tudták, hogy hova vitték, Oroszországból nem írhatott levelet, nagyon kevés élelmet kaptak, a nyers cukorrépát is megették a földekről