Az interjúalany 1932-ben született Debrecenben. Beszél arról, ahogy a front elérte a várost. Elmondja, milyenek voltak a háborús életkörülmények. (01:44) Beszél családjáról. Sokan nyugatra menekültek, a fiatal fiúkat, férfiakat Németországba vitték, ők ott estek hadifogságba. (04:20) Debrecenben is kialakították a gettót, a zsidókat elhurcolták, vagyonukat lefoglalták. (06:46) A szovjetek megérkezésével kialakuló harcok és a bombázások számos civilt is megöltek. Az interjúalanynak és családjának is 4 hétig az óvóhelyen kellett maradnia. (13:32) 1944 októberében foglalták el végleg az oroszok Debrecent, vadásztak a közelben bujdosó németekre. Az interjúalany családját nem zaklatták a randalírozó, részeg vörös katonák, mivel házuk közel volt a szovjet parancsnoksághoz. Mindemellett nagyon nehéz volt az élet, mivel minden szolgáltatás hónapokig szünetelt (víz, gáz, fűtés, áram). (16:44) A harcok során (ideiglenesen) rengeteg ember elmenekült. A korábbi 130.000 fős városban 1945 januárjában csak 15.000-en voltak. (18:00) A család férfitagjait elhurcolták katonának vagy leventének.Nagyon nehéz volt újból talpra állni, sokat kellett nélkülözni. (29:32)

0:00 családi háttér 0:42 egy gazdasági iskolában laktak Derecskén, sokszor volt légiriadó, a német katonák is ott voltak elszállásolva, ezért őket is kivitték a riadó alatt a határban 2:01 a férje Szolnokon volt légvédelmi katona, néha-néha hazajárt, de mikor bevonultak az oroszok, így közel egy évig távol voltak egymástól, később hazaköltözött 8:03 két orosz katona tört be hozzájuk, mikor az orosz katonák bevonultak, egy nőt el is vittek magukkal, ő egy gödörben bújt el 11:20 először vissza akartak menekülni a faluba a katonák elől, de végül a malomban húzódtak meg 19:24 a debreceni bombázás után a város egy csatatérre hasonlított 26:30 a háború után sikerült hamar munkát találni, és a családjukból senki nem halt meg a háborúban 28:23 a malomban bőséggel volt liszt, így tudtak élelmet szerezni és főzni 31:00 mesél arról, hogy elvették a házukat, szanálás miatt 34:52 1956-ra emlékezik vissza 37:36 a Kádár-korszakban jobban lehetett élni, mint a Rákosi-rendszerben, volt például gyes, a Rákosi-korszak kulákokat érő zaklatásáról és a téeszesítésről is mesél

Az interjúalany 1920-ban született Adonyban. Beszél családjáról, gyermekkoráról. Szülei pékek voltak, később malmuk volt és földműveléssel is foglalkoztak. (01:02) Beszél iskoláiról, a szigorú oktatási rendszerről. 1941-ben érettségizett, kereskedelmi képzettséget szerzett. (05:20) Az érettségi után molnársegéd lett, majd Budapesten kitanulta a molnár szakmát. Utána apjától bérelte a malmot, amelyet 1949-es államosításáig vezetett. Elmondja az államosítás menetét. (09:44) A család sejtette, hogy közeledik az államosítás, ezért a telket szétosztották az apa és a testvérek között. Ettől függetlenül a kommunisták minden földet elvettek. (12:08) Elmondja, hogy 1942-ben hívták be a Magyar Királyi Honvédséghez. Az alapkiképzés után tartalékos tiszti tanfolyamot végzett el, szakaszvezető lett. Elvégezte a hadapródi képzést is, hadapród őrmesteri rendfokozatot kapott. Részt vett lelőtt amerikai pilóták letartóztatásában. (15:40) Frontszolgálatra kérte magát, ő volt a legfiatalabb szakaszparancsnok zászlósi rangban. Ungvár mellé irányították. (18:10) A háború után nehezen tudott elhelyezkedni, mert az államosítás miatt összeveszett a helyi párttitkárral. Adonyban lett vasúti dolgozó. (19:10) Újra beszél a II. világháborús emlékeiről, a románok átállásáról. (21:06) Hazatérhetett a frontról, öccsét megmentette attól, hogy a többi leventével együtt elhurcolják. (21:30)