Az interjúalany beszél családjáról (0:36) és váci iskolaéveiről (03:24). Szól az úttörőmozgalomról, és a kommunista és hagyományos nevelés konfliktusáról (07:00). Szól egyetemi felvételijéről és akkori kilátásairól (09:10), majd életkezdéséről, munkahelyeiről, szakmai sikereiről (13:42). Beszél arról, miként választotta a tanári pályát, ott milyen kezdeti nehézségekkel találkozott, és hogyan találta meg benne hivatását (17:10). Szól az ötvenes évek terrorját érintő családi emlékeiről (23:00), majd az 1956-os forradalommal kapcsolatos élményeiről (24:45). Beszél a Kádár-korszak jobb életkörülményeiről, autóvásárlásról (39:32), és a külföldre utazás lehetőségeiről és nehézségeiről (26:22). Végül a Kádár-korszak munkahely-biztonságát és béregyenlőségét (31:13) hasonlítja össze a rendszerváltoztatás utáni bizonytalansággal (35:52).

Az interjúalany beszél a világháborús bombázásokról, az üllői úti olajfinomító talála után esőként eső olajról, valamint arról, hogy édesapja miként mentett meg egy zsidó kislányt a német katonák elől (0:28). Szól arról, hogy Nyugatra menetelük közben hogyan választották szét apjától, és hogyan lőtték le a nyilasok két ismerősét (4:30), valamint arról, hogy Ausztriában hogyan találkoztak újra amerikai hadifogságban lévő édesapjukkal (6:14). Beszél zsidó ismerősei bújtatásáról (8:16), majd arról, hogyan tanult drogistának a háború után (11:20). Szól a Rákosi-rendszer terrorjáról, a szemben lakó főorvos fiának elviteléről (13:00), majd arról, hogy jelentésátadás közben hogyan tartóztatták le férjét (14:35). Férjéről nem tudott semmit, így Budapesten hosszas próbálkozások után bejutott a Fő utcába érdeklődni (18:12). Egy hatalommániás hadbírósági hadnagy irodájába vitték (19:50). Egy megalázó beszélgetés után engedélyeztek neki 10 percet a beszélőn (23:32). Szól arról, hogy a D-tisztek megkeresték, hogy írja alá a válását, és cserébe elhelyezkedést és sok pénzt kap, de nem írta alá(25:05). Elmondja, hogy sok vesződség után könyvelőként tudott elhelyezkedni, ahol az igazgató nagyon jó ember volt, még ebédelni is befizette, mert sejtette, hogy a férje börönben ülhet (27:28). Azt is elmondja, hogy férje régi barátai már nem ismerték meg az utcán, csak miután a férjét kiengedték (28:32). Szól arról is, hogy a férje úgy halt meg, hogy semmit nem mondott a börtönről, valamint arról, hogy a másik négy hasonló sorsú asszony mind aláírta a válást (30:05). Végül a Kádár-korszak jobb életkörülményeiről és lakáshelyzetéről szól (32:50).

0:00 családi háttér, egy kárpátaljai faluban született, 1945-ben jöttek át Magyarországra, édesapja katona megjárta a frontot is 6:07 átvészeltek komolyabb bombázásokat is, felidézi ezeket, a bombázások elől egy közeli faluba költöztek 7:36 Sárospatakon érte őket a román hadsereg bevonulása 9:25 visszaemlékezik a pataki diákévekre, és a korabeli keresztény ifjúsági egyesületekre 13:16 a börtönévekről mesél, először a politikai rendőrség központi börtönébe vitték, ott például a pokróc alá nem tehették a kezüket a rabok, ezt követően a Markó utcába vitték, ahol egy 4*4-es cellában zsúfoltak össze 22 rabot 16:04 a Gyűjtőfogházban már egyszemélyes celláik voltak, Márianosztrára pedig az osztályidegenek kerültek, őket papokat külön elkülönítették, nem olvashattak nyomtatott betűt a szabályzat szerint 18:22 ez azt eredményezte, hogy beszélgetéssel töltötték az időt a cellában, az egyik legsúlyosabb vétség volt a misézés 23:29 eleinte tiltották a munkát, később kötelező volt, dolgozott egy gerebenezőben és egy fordítóirodában is 30:38 felidézi a beszélgetéseket, amelyeket a rabok egymás között folytattak 31:56 Márianosztrán a nagy szigor miatt az őrök nem lophattak, és volt egy kertészet, továbbá elég sok szakács, ezért az élelmezés jobb volt, és a tisztaságra is jobban ügyeltek, kevesebb volt a poloska 32:53 1963-ban amnesztiával szabadult, azokat engedték el, akik 1956-ban nem vettek részt fegyveres harcban 33:57 a zsúfoltságot növelte az, hogy az internálótáborok felszámolása idején a táborlakók egy jelentős részét a börtönökbe irányították át, beszél a diktatúra természetéről, annak katonai jellegéről