Az interjúalany 1920-ban született Hetényben. Szolgált a II. világháborúban, Ausztriában került amerikai fogságba. Az amerikaiak hazaengedték az interjúalanyt és bajtársait, de a határon az oroszok lefogták őket és fél évre elvitték Sztálingrádba kényszermunkára. Sokan meghaltak, az interjúalany szerencsésen hazakerült, mivel szloválnak és nem magyarnak vallotta magát. (03:08) Miután hazatért megnősült, három lánya született. (03:36) Beszél hadifigságáról. Részt vett Sztálingrád újjáépítésében. Hazatéréséről értesültek rokonai, már várták. Akik magyarnak vallották magukat, tovább maradtak fogságban. (06:10) Beszél a terület I. bécsi döntés utáni visszacsatolásáról. Barátaival bementek Komáromba, hogy láthassák Horthy Miklós bevonulását. (07:24) A hadifogságban nem az őrök, hanem a körülmények voltak durvák. (10:32) Beszél arról, milyen munkákat végeztek a II. világháború után a földeken. Beszél a TSZ-esítés menetéről, mindenkit bekényszerítettek a szövetkezetbe, egyeseket be is börtönöztek. (14:38) Mialatt a Felvidék egy része újra Magyarországhoz tartozott, az interjúalany Székesfehérváron volt repülős katona. Mivel folyamatosan nyugatra vonult, még puskalövést sem hallott. (17:20) Szülei földművesek voltak. Idősebb nővérei varrással kerestek pénzt. A földön termelt javaknak nem volt nagy értéke. (20:02) Az interjúalany református magyar iskolába járt, ahol a lelkész tanított. A faluban szinte mindenki református volt. Részletesen beszél az oktatás menetéről. (25:06) Beszél a háború utáni körülményekről. Sokakat áttelepítettek, megindult a reszlovakizáció. Megpróbáltak a semmiből talpra állni, mire ez sikerült volna, 1953-ban megalakult a TSZ. Azok a magyarok, akik maradhattak otthonukban, rossz helyzetbe kerültek, másodfokú állampolgárok lettek. A meghurcolások miatt néhányan önként mentek át Magyarországra. Mivel az interjúalany egyedül volt a családban életerős, munkaképes férfi, ezért maradhatott Hetényben, hogy eltartsa idős szüleit. (31:50) Tehetségtelen kommunisták kerültek vezető pozíciókba. A faluban senkinek nem volt nagy földbirtoka, de mégis sokakat (szabálytalanul) kuláknak nyilvánítottak. (32:20) Beszél arról, hogyan került vissza a terület az I. bécsi döntéssel Magyarországhoz. Látta Horthy Miklóst, ahogy a komáromi hídon átlovagolt. A faluban is feldíszített kapuval várták a magyar katonákat. Nagyon rosszul élte meg, amikor a háború után újra "szlovák" lett. Hamarosan a magyar iskolát is megszűntették. (37:52) Elmondja mit tud Trianonról. (38:28) Az interjúalany beszél a falusi amatőr színjátszásról, ő is sokat szerepelt. A környező településeken is sikere vol a csoportnak. A színjátszás a világháború után is virágzott a rádió és televízió elterjedéséig. (42:24)

Az interjúalany beszél magáról, szüleiről, kisiskolás élményeiről (0:24), az 1941-es bácskai bevonulásról, második világháborús katonai élményeiről légvédelmisként (3:09), fogságba kerüléséről és hazatéréséről (5:27), a leventemozgalomról (10:33), a korabeli hitéletről (12:26), fiatalkori szórakozási lehetőségekről (13:25), az 1945-ös földosztásról és az 1960-as téeszesítésről (14:20), a Rákosi-korszakról (15:02), a jánoshalmi 1956-os forradalmi eseményekről (16:00), az 1945 utáni vallási életről (19:35),a TSZ-ről és a háztájiról (20:30), és a rendszerváltoztatás utáni kárpótlásról (23:58).

Az interjúalany beszél opera és színház karrierjének kezdetéről (0:08), majd arról mi indította erre a pályára, és hogy lett az Opera társulatának tagja (1:30). Szól arról, hogy a Kolozsvári Színház munkatársa lett Erdély visszacsatolása után, s ekkor a magyar kormány mindent a rendelkezésükre bocsátott, valamint szól az erdélyi nemességről, például Bornemissza báróról (5:35). Hozzáteszi, hogy a fiatalok már nem tudnak arisztokratákat játszani a színpadon, mert nem találkoznak velük az életben sem, de régen ez másként volt (8:38). Szól a nemzetiségi feszültségek hiányáról, valamint az 1944-es megnyitóról, amin Hóman Bálint is tiszteletét tette (13:05). Szól arról, hogyan készült szerepeire (15:28), majd arról, hogyan kezdte újra karrierjét Debrecenben. Elmeséli, hogyan csókolta meg a játék közben egyik tanárnője, mikor még statiszta volt (17:36). Szól a szocialista fordulatról és a színházi élet megbénulásáról (21:08), majd arról, hogyan alakult meg és bővült a társulat (24:10). Beszél Soós Imréhez és Mensáros Lászlóhoz fűződő kapcsolatáról, a kettő személyiségéről (27:30). Beszél az 1956-os forradalomról (30:00). Végül kedvenc szerepeiről, nyugdíjba meneteléről és további munkájáról szól (35:00).