0:00 családi háttér, édesapja csendőr volt, így több település iskolájában megfordult, édesapja a nyugdíjba menekült, mert nem akart csatlakozni a korabeli csendőri intézkedésekhez, mesél a gimnáziumi évekről 3:19 Vácra veszik fel a teológiára, de egyből Bécsbe küldik teológusnak, elvégzi az öt évet, Bécsben a hitleri Németországban sem voltak megbecsülve a keresztény egyházak 6:11 az utolsó szemesztert 1945 tavaszán végezték el, de már bombázások folytak 8:41 az Andrássy út 60-ban is járt, valamint Kistarcsán is, közben mesél a szovjet terepjáróról, amivel járt a misékre 10:06 a kistarcsai táborban először a papok külön szobában voltak, nem csinálhattak semmit, így kenyérből készítettek sakkfigurákat, mivel voltak tanárok is, ezért „főiskolát” is működtettek 15:06 az internálás előtt három napig „szűrőben” voltak, onnan fogdába kerültek, ahol magánzárkák voltak, a zárka 2x3 méteres volt, a szomszédban volt egy iskola, ahol mindig ki-, és becsöngettek, ez segített a magánzárka átvészelésében 20:44 két hónap magánzárka után átvitték őket az „ezredbe”, átvitték őket a papi internáltak közé, ahol a nyolcszemélyes zárkában több mint ötvenen voltak 28:28 1950-ben megalakult a békepapi mozgalom, de a püspökök, így Vác püspöke is, megtiltotta a részvételt, ő vitte a helyi plébánosokhoz részvételt tiltó üzeneteket, a mégis résztvevő tizenhét papból hármat, akik a püspök ellen felszólaltak, fegyelmit kaptak, egyikük az ÁVO-nál keres védelmet, az egyházi bíróság tagjait elviszik (ő volt a jegyző) 32:29 három hétig volt az Andrássy út 60-ban, őket nem verték, és nem kínozták, de a többi rabot igen, lejátszották nekik a váci püspökség lehallgatott beszélgetéseit 39:18 a papi szoba két évig maradt Kistarcsán, de két év után szétszórták a papokat a többi internált közé 40:33 a testvéréről beszél, ő bölcsészkart végzett, és Moravcsik Gyula mellett volt tanársegéd, őt kirúgták a családja miatt, édesapja házát pedig államosították

Az interjúalany beszél gyermekkoráról, családtagjai részvételéről a második világháborúban (3:45), az 1956-os eseményekről Sopronban, különös tekintettel a disszidálási hullámra (4:40). Beszél a kerámiaművészetről, technikáiról, a mindennapi életről a Kádár-rendszerben (22:56), majd a rendszerváltoztatást értékeli röviden.

Az interjúalany beszél diákéveiről (0:42), a Horthy-korszakról (2:51), majd rátér a zeneoktatás helyzetére a Rákosi-rendszerben és a Kádár-korszakban (9:47). Szól arról, hogyan osztotta meg Európát a vasfüggöny (12:10), és ez hogyan nehezítette meg a magyar művészek életét (14:26). Szól Kodály Zoltán személyéről és a vele való kapcsolatáról (26:18), és arról, miként segítette az ő pályáját (33:50). Végül a cserkészet eredetéről szól (46:48), és annak helyzetéről a kommunizmus évei alatt (51:11).