Az interjúalany beszél gyermekkoráról, a mezőgazdasági munkákról, és a debreceni piacolásról (0:20). Rátér a földjükre illetve a kenyérlángos készítésére (2:20). Szól általános iskoláiról, valamint arról, hogyan került a vegyipari technikumba (6:28). Szól arról, hogy felküzdötte magát kémiából, s így elvégezte a technikumot s a hajdúsági gyógyszergyárban kezdett dolgozni (11:35). Szól arról, hogy milyen egyéb oktatást kapott, és hogyan doktorált a vetőmagtermesztés területén (13:55). Szól arról, hogy miként találkoztak az orosz katonákkal a megszállás során (18:28). Szól a németekről is, akik kulturáltabbak voltak, sőt, még fogkrémet is használtak (22:50). Mesél a földosztás mikéntjéről, az igénylőbizottságról, majd arról, hogy a szövetkezetesítés során tulajdonképpen visszavették a földeket (26:45). Beszél arról, hogy miként kezdődtek Debrecenben az 1956-os tüntetések (31:10). Végül arról szól, hogy miként nyomták el a forradalmat november 4. után, majd arról, hogy miként gyalogolt haza, mert a vasút és a közút nem volt biztonságos (39:12).

Az interjúalany szülei földművesek voltak, ő maga is tanyasi iskolába járt. Gyerekkorára és a pusztai életre emlékezik vissza(0:08).Édesapja 18 évesen vonult be az első világháborúba, szerencsésen túl is élte a harcokat(7:10).Férje a második világháborúban fogságba esett, először Romániában, majd a Szovjetunióban raboskodott. Az ő háborús történetéről mesél(9:28).Antal Jánosné arról mesél, hogyan kérte meg a férje a kezét, s hogy a házasságnak akkoriban milyen feltételei voltak akkoriban(17:29).A Horthy-korszakban rendezett anyagi körülmények között éltek, ezzel kapcsolatban a szűkebb családi kör történetéről is beszél(18:57).Az édesapja a helyszínen élte át Budapest ostromát. Édespja és saját háborús élményeiről beszél(21:25).Az interjúalany a gyerekkori földműves munkáiról mesél(23:58).A szovjet megszállással kapcsolatban elmeséli, amikor először találkozott vörös katonával. Beszámol a fosztogatásokról és az erőszakoskodásokról(25:15).1949-ben kilakoltatták a családot a tanyájukról és egy lakást kaptak helyette. Az új körülményeket eleveníti fel(34:02).Ezt a videot nem lehet tájmkódolni...

Az interjúalany 1941-ben született Gyermelyen. Beszél családjának történetéről, gyermekkoráról. Édesapja harcolt a II. világháborúban, elesett a fronton. A 40-es évek végére nagyszülei is meghaltak, édesanyjával maradtak ketten. A háztáji gazdaságból éltek meg. (05:26) 1947-ben kezdett el iskolába járni. Elmondja diákéveinek élményeit, iskola mellett dolgoznia is kellett. (08:38) 1954-ben abbahagyta az iskolát, az erdészetnél kezdett napszámban dolgozni. A háború utáni földosztáskor kaptak pár holdas földet, amin búzát termeltek. (11:46) Beszél a fiatalok szórakozási lehetőségeiről. Elsősorban a szabadban, az erdőben játszott társaival. Elmondja a mindennapi falusi életet, amely különösen kemény volt, mivel nem volt felnőtt férfi a házban. 1955-ben otthagyta az erdészetet, iskolában lett fűtő. (16:50) Kitér az 1956-os forradalomról szerzett élményeire. Közben sokat és keményen kellett dolgoznia, vasúti-raktári rakodómunkásként dolgozott, majd kézbesítő lett. (27:28) Nagy nehezen, baráti kapcsolatokkal tudott csak sofőri állást szerezni 1960 tavaszán. (31:26) Elmondja sorkatonaságának történéseit. Két alkalommal nem kellett bevonulnia, mivel munkájával ő támogatta anyagilag édesanyját. Harmadszorra azonban már nem kerülhette el katonaságot. A hadseregben is elsősorban sofőrmunkákat kapott. 25 hónapig volt katona, 1964-ben szerelt le. (40:36) Beszél a Kádár-korszak mindennapjairól. Nem volt rá nagy hatással a rendszer, nem lázadt ellene, így ő sem került rossz helyzetbe. (42:30) Röviden beszél a rendszerváltoztatásról, akkor már a TSZ-nél dolgozott. (43:20)