A katolikus pap interjúalany 1924-ben született Budapesten. Szegénységben telt el gyermekkora, mégis boldog volt. 1930-ban kezdte el az elemi iskolát Kispesten. Sok Erdélyből menekült diáktársa, tanára volt. Beszél az iskolai oktatás körülményeiről. (03:50) Elmondja, hogyan látta Budapest ipari fejlődését a Horthy-korszakban, nagyon sok volt a külföldi befektető, gyáros, szakmunkás. (06:42) Elmondja családjának történetét, nagyszülei hogyan kerültek Magyarországra Alsó-Ausztriából. A környékbeli lakosok többsége is német anyanyelvű volt. (12:18) 1974-ben járt először Nyugaton (Franciaországban), ott látott ahhoz hasonló emberséges társadalmi viszonyokat, mint a 20-as, 30-as évek Magyarországán. (15:16) Beszél a Horthy-korszakbeli és a mai életkörülmények közötti különbségekről. (19:32) Elemi iskola után tovább lehetett lépni polgári iskolába, tanítóképzőbe vagy képesítőbe. Az akkori rendszert jónak tartja, bár a lányoknak nehezebb volt továbbtanulnia. A mai koedukált iskolákat rossznak tartja, mivel szerinte a két nem között így elvesznek a különbségek. (22:36) Elmondja, hogy gyermekkorának közbiztonsága sokkal jobb volt a mainál. Nehezebbek voltak az életkörülmények, de biztonságos volt az élet. 1937-ig komolyan meg kellett húzni a nadrágszíjat, de boldogak voltak az emberek, lelkükben voltak gazdagok. (28:58)

A magyar-zsidó házaspár 1933-ban Szovjetunióba megy, hogy ott boldoguljon. Az apa egy fűrészüzem építésében vesz részt. 1938-ban koholt vádak, száműzetés Szibériába. Az anya két gyermekkel az éhhalál szélén, rendkívül nehéz körülmények között küzd a fennmaradásért egy belorusz városban Bobjurszkban. A II. világháború, német, olasz, magyar megszállás. Bújkálás a katonák elől. Az interjú alanya, aki a Togliatti Lada gyár szerelője volt a 60-as évekig meséli családja történetét. 0:00 családi háttér, a szülei sokáig nem házasodhattak össze, a világgazdasági válság alatt kivándoroltak a Szovjetunióba, ahol funérgyártásban dolgozott az édesapja 2:43 1938-ban letartóztatják az édesapját a sztálini tisztogatások idején, és Szibériába száműzték, az édesapját soha többé nem láthatták, teljes vagyonukat elkobozták, egy széket tarthattak meg 6:18 édesanyja deszkákat pakolt a vonatra, egy egyszobás lakásba költöztek; de volt, hogy a gyerekek elől megették a kihelyezett ételt, édesanyja nagyon hamar megöregedett 10:21 a magyar követséget kérte, hogy elmehessen Magyarországra, de az 1936-os orosz alkotmánnyal elvették a magyar állampolgárságukat, de a követség nem segített nekik 11:40 egy öreg zsidó fogadta be őket, lakásukat visszakapták felforgatva, és a holmijuk egy részét visszakapták 12:28 a német csapatok bevonulásakor a zsidókat elvitték, ők túlélték az elhurcolást, mert édesanyja magyarként azonosította magát 14:18 az első levelet egy évvel a letartóztatás után kapták meg az édesapjuktól, 1939-41 között leveleztek, de magyarul nem írhatott, a felesége viszont nem olvasott oroszul, a bátyja segített a kommunikációban 20:40 1948-ban édesapja tábortársa értesíti őket a sorsáról, tíz évet kapott az édesapja 21:42 ő autógyárban dolgozott később, de az édesapja miatt sokáig megbélyegezték 23:32 mikor Nyugaton maradt, csak akkor tudta összeállítani a családfáját, mert édesanyja nem beszélt a rokonokról, nehogy letartóztassák 24:41 Tomszkban végezte el az egyetemet, ott ismerte meg a feleségét, Tomszkba költöztek az édesanyjával együtt, ott dolgozott, kapott lakást 26:31 a gyermekeinek magyar nevet adott édesapja rokonai után 27:00 Tomszk egy elzárt város volt, mert atombombákat gyártottak ott, és ez gondot okozott, mikor magyar szerelők jöttek volna a tomszki gyárba új gépsorokat felszerelni, ezért kémkedéssel derítették ki a gépsor működését, így végül megengedték a magyaroknak hogy beszereljék azt

Az interjúalany beszél arról, hogy messze volt az iskola a tanyájuktól, beszámol tanulmányairól (0:29), arról, hogy bátyja elesett a második világháborúban (4:40), a korabeli ifjúság neveléséről, a leventemozgalomról, a lányok vallásos neveltetéséről (6:13), a szovjet megszállásról (7:40), arról, hogy a második világháború után elvették a földjeiket és az apját internálták (9:07). Mesél a földosztásról (10:25), a téeszesítésről (11:42), a helyi zsidókról, deportálásukról (13:05), a beszolgáltatásról, arról, hogy férje is kulákcsaládból származott (14:53), a Nagy Imre nevéhez köthető 1953-as fordulatról (17:38), a Kádár-korszak téeszesítéséről és a helyi TSZ-ről, ahol édesapja elnök lett (22:26). Megemlíti a rendszerváltoztatást követő kárpótlást (27:02), valamint kitér munkahelyére (30:53). Összehasonlítja a Kádár-és Rákosi-rendszert, végül pedig elmond egy anekdotát egy leszakított Sztálin-képről (35:30).