Gergely Ferenc részletesen beszél a német-szovjet harcokról és a világháború pusztításairól a térségben (1:47), elmeséli, hogy próbált meg ellenállni a beszolgáltatásnak és ennek következményeit (8:55), később pedig az ötvenes évek TSZ-esítéséről (24:09), majd a munka és a párttagság viszonyáról a Kádár-rendszerben.

0:00 családi háttér 00:30 a háború idején fiatal lány volt, zöld tábori levelekkel tartották a kapcsolatot, mesél a debreceni bombázásokról 2:05 német katonákat is elszállásoltak náluk, elvonulásuk után kozák felderítők jöttek, a közeli kertben a tömény italokat elfogyasztották, ők ezalatt bujkáltak 10:44 az ötvenes évekre emlékezik vissza, alig volt élet a háború után, jöttek a beszolgáltatások 16:45 1956-ból nem vettek észre sokat, de a kulákok elnyomása vagy a beadások megszűntek 18:39 a hatvanas években az élet javult, a megtermelt javaikat megtarthatták, több áru volt az üzletekben, ugyanakkor megindult a TSZ-szervezés, de később a TSZ felvirágzott

0:00 családi háttér, gyermekkor, mesél a harmincas évekről 3:08 egy elhurcolt zsidó család pincéjében húzták meg magukat a háború idején 12:41 mesél arról, hogy számos nőt megerőszakoltak az orosz katonák 15:01 a falu egy része elmenekült, de az itt maradók az itt hagyott házakat fosztogatták, az oroszok pedig az ő házukban rendeztek be egy telefonközpontot 22:19 az orosz katonákat románok követték 29:19 felidézi a választásokat, többek között a kékcédulás választásokat, ahol az oroszok adtak dzsipeket a magyarok fuvarozására 30:15 a Rákosi-rendszerről beszél, még tiltakozást is tartott a falu, de azt a rendőrség felszámolta 39:07 1960 telén kezdték el a TSZ megszervezését, az édesapja végül aláírta a belépést, mert megfenyegették, hogy a fia nem járhat egyetemre 40:48 Debrecenben volt kollégista, 1956-ban ott érte a forradalom, az ÁVH-sok lőttek is a békés tömegre