Varga Imréné 83 éves páhi asszony, paraszti családból származik. 1969-ig szülőfalujában élt, ekkor került a fővárosba, ahol minisztériumi alkalmazottként (takarítónő, portás) dolgozott, munkásszállóban lakott. 1975-től ÁFÉSZ-dolgozóként a kiskőrösi Szarvas szálloda portása volt nyugdíjazásáig. 01:40-ig család, lakóhely bemutatása; 01:40-03:50 iskola, család, politikai tájékozódás; 03:50-07:15 háború, orosz megszállás; 07:15-10:25 '50-es évek, beszolgáltatások, TSZ-szervezés; 10:25-14:20 az '56-os forradalom helyi eseményei; 14:20-17:00 TSZ-szervezés 1961-től; 17:00-18:00 vallásgyakorlás; 18:00-22:30 minisztérium, munkásszálló; 22:30-27:00 a Szarvas kombinát vendégei (éjszakai élet Kiskőrösön); 27:00-30:00 lakáshelyzet, TSZ-összevonás; 30:00-37:30 az átélt korszakok összehasonlítása (munkaszolgálatosok, nyilasok, kuláküldözés).

Az interjúalany beszél családjáról, iskoláiról (2:30), a leventemozgalomról és az ahhoz kapcsolódó zenekarról (4:35). II. világháborús élményeivel, az erdélyi Désen töltött munkaszolgálatával (8:42) folytatja. Rátér hazatérésére, a nyilas hatalomátvételre, a zsidóság sorsára és a szovjet megszállásra, illetve arra, hogyan vett részt újjáépítési munkálatokban Baján (13:01). Később a Rákosi-rendszer, a Kádár-korszak és a rendszerváltoztatás korabeli életviszonyokról beszél (21:30).

Az interjúalany azok között a szép, fiatal lányok között volt, akiket 1945. február 13-án elvittek a felvidéki Hetényről, hogy a nyilasok "egészséges, magyar anyákként megőrizzék" őket. Röviden szól családjáról, földjükről, Hetény lakosságáról (0:50), majd rátér arra, hogy miként fogadta a felvidéki magyarság a bécsi döntést (3:10). A háború során német katonákat is elszállásoltak, az oroszok pedig kétszer is elfoglalták a falut (4:30). Szól arról, hogy február 13-án elvitték huszonhárom társával együtt a nyilasok (7:20), és először Érsekújvárra szállították őket, ahol cetliket dobáltak ki az ablakon, ha megtudtak valamit. A szülők összegyűltek tiltakozni, mire az egyiküket agyonlőtték. Szökni is próbáltak, de visszaterelték őket (10:22). Innen a szétlőtt Bécsen át egy német táborba vitték őket (13:05), ahol "önkéntesként" kezelték őket, román, lett, német lányokkal együtt. Katonaruhában jártak és zsoldot kaptak (14:48). Beszél a tábor mindennapi életéről, a propagandáról, a munkákról, vagy arról például, hogyan mentek a fényképészhez (17:45). Szól a háború befejezéséről: egy közeli pajtába vezényelték őket, hogy átvészeljék a háborút (24:40). Beszél a Vöröskereszt segítségéről, megtudták, hol vannak komáromszentpéteri magyarok, így csatlakoztak hozzájuk a hamburgi táborban (28:08). Szól arról, hogyan fogadták őket Hetényben, mikor hazatértek (29:50). Elmeséli, hogyan találkozott kaukázusi orosz katonákkal, még mielőtt elvitték volna (32:02). Szól a szlovák partizánokról(35:00), majd a kitelepítésekről (36:00) és a szövetkezetesítésről (38:00). Szól a katonai szolgálatról, hadifogságáról, és arról, hogy hazatértében összeverekedett egy orosz katonával (43:00). Visszatér a táborban megismert különböző nemzetiségű lányokra (45:00), és felidéz német indulókat, amiket ott kellett megtanulniuk (48:20).